Betegséggel kapcsolatos versek
Tengernyi idő sodorta szemembe
az alkonyat szürkeségét.
Arcok vergődtek mélyén,
mint elázott pillangószárnyak.
Felkelő Nap kívánt jó reggelt
a lassan érkező éjszakának.
Már megint eljött, lám, újra itt van!
Jéghideg fogsorával belém mar,
nehezékként feszül az álmaimra,
s amíg démonokkal harcba kerget,
kapaszkodva tartja gyökeremet
valami erős, megtartó csoda.
Nem az bátor, aki nem fél,
Kinek nem remeg soha keze.
Szíved, ha csügged: "átkos" depresszió,
Pedig csak kérded, mindez mire jó.
Ezért, ha tébolyodsz: Szent skizofrénia:
Bölcsen kezel majd a Pszichiátria!
Gondolatok kusza szálán
szálldosom.
Szavak helyett, önmagamban,
hordozom.
Személyiségünk elvesztése
Aki saját múltjában él,
létezik, bár emberként fél.
Van jelene, de gépies,
nem kap tőle sok örömet.
Ki nem mondott akarat,
Révbe nem ért madarak,
Mint a primer daganat...
Nyissatok ki minden ajtót -
nyomomban a bitang hajtók:
rám vadásznak, engem űznek,
vízbe löknek, vetnek tűznek.
Alvási
Lépteket hallok
Szemem nem nyílik
Átjár a félelem
Testem megdermedve fekszik
Sötét lépteid dobbannak halkan,
Jól vigyázz, itt vagyok mögötted.
Azt hiszed így nem lel meg a hajnal?
Hogy elbújhatsz előle örökre?
Nekem nem az fájt legjobban, hogy tegnap egyedül voltam,
hanem az, hogy talán nem is vágytam igazából senkire,
tudom, hogy gond van, nagyon nagy bajban a lelkem,
de csak most értettem meg, hogy mégis mennyire.
Belém költözött fránya kis betegség,
Életemet keseríti kissé.
Szomorú karácsony
Tágra nyílt szeméből
gyöngykönnyek peregnek,
ajka szögletében
lassan összegyűlnek.
Erisztek` egy kancsó vizet,
deciből úgy kábé` tízet,
felforralom, lobogjon ám,
gőzpárás lesz kicsiny szobám.