Betegséggel kapcsolatos versek
Kis körte
Öreg körtefánk ága
ráhajlik a garázsra,
mint egy nyitott tenyér,
érinti a tetőt, mely
fehér sapkát öltözött,
amikor a tél beköszöntött!
Kávéautomata volt a
Kórházban az alsó szinten.
Lesétáltam hát a lépcsőn,
És egy kevés pénzt is vittem
Magammal. Majd megnéztem, hogy
Hány forint a forrócsoki.
Fröccsen az élet súlya,
aszfaltra nyomja kétely,
eljátszott létek húrja
pattan, ha nem érdekel!
Fekszem a sötétségben,
bezárva elmém börtönébe.
Nem mozdulnak tagjaim,
elnémultak hangjaim.
Amikor a fehér ködfolt
elhomályosítja látásod,
feledésbe merülve elméd
a kiutat nem leli káoszából,
egy reményt lát csak
kétségbeesve,
orvoshoz megy reményt keresve.
Amikor újra megszülettem,
Te szóltál hozzám a legszebben.
Szikrázó fény és néma zokogás,
küldi a sors egy fiú mosolyát,
amire vártam már éveken át,
- hallom a dallamát,
a végtelenbe vesző, lágy szimfóniát.
Ápolók
Fehér ruhába bújt angyalok,
hogy kik ők? Az nem titok.
Barátom, megfáztál?
Prüszkölsz is most nagyot,
miért nem használtál
jó meleg takarót!?
könnyező szemek
nincs erőm
leharcol hitemben
megfásult az életem
magamra hagyott létem
hullámzik
mint a morajló tenger
sötét habokat...
Hogy ki voltam, és ki lehettem volna,
sajgó elmém, testem láz gyötri,
kínok közt vergődő anyóka,
hatását a morfin megteszi.
A betegség tarol
A halálnak lelkeket,
Teremtőm Atyám,
Ezt mért is engeded!?