Betegséggel kapcsolatos versek
Rettegés. Nem ismered, pedig azt hiszed,
mert sokszor belegondoltál ezelőtt is.
Rám néz a nap, hófehér szoba...
ülök az asztal ezen oldalán.
Kérdezi. Hol, mi fáj?
Mozdulnék... sorolom,
státusz gerinc MR-en,
segítség kellene...
Vírushullám-kori önszenderg` marcang` látomásaim
Egyedül ülök a magám-maga durva ágán
méhpihe-puhán, árván pendülök az élethárfán,
röpül lelkem hegypill` pillangóbegy lepkeszárnyán,
csilin-leng libb`az körtánc-színek maszkabálján.
...Hogy a masszőr kezeit használja.
Feszesek a fáradt izmok, meg kell puhítani,
Működése, hogy jó legyen, fel kell lazítani
Olyan lettem, mint egy felnőtt kisgyerek,
aki - néha - éjszaka is pityereg.
De sokszor próbálom megrázni magam,
mosolyt erőltetek - máson jár agyam...
Szél vagyok, kopogok ablakod alatt,
Megtettem nagy utat, hogy meglássalak.
Itt most a szép hangok éppen alszanak,
Szobádban néma csend, néma kábulat.
Kórházi látomás
Egykor azt hittem, hogy éltem.
Néha meg azt, hogy mindjárt meghalok.
Álmomból ébredek zsibbadó derékkal,
Megkínzott éjjel a kórházi derékalj.
Nem szívesen fekszem itt bent a vaságyon,
Otthon lenne a jobb kényelmes párnákon.
Mért van ez így?
Mért e sok kín?
Mit tehetnék érted,
hogy kiűzzem belőled
ezt a férget?
Tudod, az ember megszokja, hogy kimegy a napra,
s ezer szépséggel várja minden újabb napja,
a fényben fürdik a nagyszerű világ,
vidám madarak, füvek és a fák,
s a napkezdő gondolat,
amivel tettekre hangolhat
az agy, szív és a lélek,
s azt hiszed, ezt semmi nem törheti meg...
Másfél hónapig a "forgalomból kivontak",
Nagyon betegen feküdtem a kórházban.
Három hosszú hét szörnyű és kemény volt,
Minden szépet és fontosat beárnyékolt.
Sorsfordulat
Széttöredezett a messzi tekintet,
lelkedet egy vad kór vasfoga rágja.
Halványul arcod szép piros virága,
és nincs miért: az órát megtekintsed.
Letargia
Sok
Évvel
Válladon
Betegségben
Csak csendre vágyol.