Betegséggel kapcsolatos versek
Tücsökének száll be az ablakon,
A földön fekszem, s magamban mormolom:
"Mi van velem, hova tovább?"
Mintha elmém valami nyomná.
A könnyűnek látszó
terhemet cipelem,
élet, velem játszol,
tűröm én csendesen.
Könnyízű nyál csorog elszorult torkomon,
befejezett jövő időmet foltozom.
Elmúlás árnyéka vetül arra,
kit létem kezdete óta szeretek.
Most kerültem csak igazán bajba,
legbelül érzem, hogy mit is veszthetek.
Bősz, hömpölygő bíbor-árban
megrogyott a kártyaváram,
vérereim kusza hálók -
szívem felé tüskés ágbog
Nyár lett, és csak most látni,
Kisgyerekek agyát Iphone-nal mosták ki.
Mi régebb késő estig kergettük a labdát,
Amit ma kérnek, azt egyből megkapják.
Szeretetben jöttünk mi is erre a világra,
Kisebb-nagyobb hibával, de mégsem hiába!
Mi is érünk annyit, mint bárki e világon,
Csak túl kell lépnünk a testi hibákon!
én a föld alól keltem fel
te voltál aki eltemetett
homok martalékává váltam
vége legyen azt kívántam
Ne adj kenyeret kezembe,
Ha már nem lesz erőm vénségemre!
Ne tégy koszorút se szent födelemre,
De ne átkozz, kérlek,
Ne tégy rám rossz szót.
Nem kell sírnod se,
Hiszen az életünk nem erről szól.
elhalnak terek, végtelen vizek,
nappalok nyüzsgései terelődnek
képlékeny éjszakák nyugvásába,
bezárulnak idomok, napszakok,
némán születnek csillagok,
fényük ezüstjében rejlenek álmaink,
belakják áttetsző illatok, lassú
vizek hajtják emlékeink malmát...
az ok a harag az ok a félelem
az ok az hogy nem voltál elég hálás
az ok az hogy nem tudsz behódolni
az ok a könnyek a szemedben
amit nem értenek az nem is létezik
Drága Édesanyám!
Apukámra vigyáz.
A kórházi ágyánál...
A hideg is kiráz!
Tajtékom hull itt,
hol olcsó az élet,
tán` még nem ez lesz
az utolsó nyár,
lélekbe mártott
remény a bérlet...
Egyszervolt mama
Pici néni napsütésben
Húzza hosszú árnyát,
Rárakódó magány súlya
Hajlítja a hátát.
Előveszel egy cigarettaszálat,
Egyből karikára nyitod a szádat.
Érzékien ráharapsz a fehér végre,
Tűzzel életet csiholsz bele végre.