Betegséggel kapcsolatos versek
Ki vagy te, láthatatlan,
ki Istent játszol?!
Királynak hiába látszol...
Óda a műhibákhoz
Mintha egy Csáth Géza novella közepén
ragadtam volna egy illúzióban
miközben mobilhasból csipogó e-mail
mellé szúrtak vénán infúzióval
Felütötte fejét egy újfajta kórság,
világjárvány van, némelyek ezt mondják,
nem vigad a magyar, nincs már meg a virtus,
rettegve várjuk az új koronavírust.
Zokogva ordibálja bánatát a csend.
Tenyeres ablakból bámulja a világ,
hogy a félmaréknyi tömegben
ráncigálja egyikük a másikát,
s mégis, a közegben
ma éppen ez a rend.
Leszek az utolsó lépcsőfoki csillag,
repít a vágy bele a szürkületbe...
Járvány idején
Fél Az, ott... lassul a világ,
míg idekint gyorsul, nyílik.
Éled a föld, a vadvirág.
Tavasz van! Messzire hírlik.
Uram! Te, aki vagy odafent.
Kicsiny magyar nemzetünk
Hozzád fohászkodik idelent.
A természet hangja már ébredezik,
ahogy az új kikelet megérkezik,
sajnos idén nem egyedül lépeget,
szétszaggatva a szép álomképeket.
Nemrég még szép volt ám ez a nagy világ,
emberek vidáman mondták az imát,
most pokolból szórják széjjel az átkot,
gyűlölik, nemcsak ki minden bajt ránk hoz.
Ima az emberekért
Sorba pakoltam a koporsókat,
bennük fekvő örökre nyugvókat.
Ti nem fogadtok nekem sosem szót,
hát elveszem tőletek a sok jót!
Tegnap még utazásokat terveztünk,
irodalmi esteket, születésnapi bulikat,
közös kirándulásokat a hegyekbe,
egy színházi előadást is nagyon vártam,
aztán egyszer csak mindent elsöpört
a vírus. Nem csak a testbe, de a lélekbe
is beköltözött.
Betegség az országban
Ablakon kinézve
Fehérséget látok.
Az ország felett
Sötétség lángol.
Napjaink gondjai
Átéltünk már sok mindent rövid életünk során,
Bizonyos problémákhoz mégsem keltünk elég korán.
Jönnek a gondok hol nyugatról, hol keletről,
S amennyire lehetséges, ne forduljunk el ettől.
Hitemben bizakodván imádkozom,
Istenem, halld meg ma fohászom,
Őrizd még szívünket és lelkünket...