Betegséggel kapcsolatos versek
Féltem, tudod?
S bár nemrég imádtam a Napot,
egy csöppnyi rés
s a hitetlenség elkapott.
koronavírus után
A karantént
feloldották.
Az utcákon,
a tereken
újra vidám
gyermeksereg...
Lassan gurul, kín az idő,
minden perc egy tekebáb,
állva marad, meg sem inog.
Lomha léptű teveláb
Ezer betegség, mi kínozza lelkemet.
Ezer betegség, mi megtépázza életem.
Ezer betegség, és egy sem halálos.
Ó! Mondd, Istenem, ki küldte rám ez átkot.
Hópihe
Sápadt fürkésző tükröződik ablak-üvegen:
csontszikár, beesett arc, tekintet üresen.
Egybeolvadt színek: gyermekarc s tél-fehér világ,
ima-kulcsolt szülői-kéz irgalomért kiált.
(3 soros, zárt-tükrös)
Vírus hadak vírus hátán,
Fölöttem suhangat a vártán.
Vírus hadak vírus hátán.
Ki lehet az a ráncos ember a tükörben?
Nem ismerem!
Vonásait nézve rokonom,
szegény, hogy megöregedett...
Éled a remény -
idő-alagút végén
dereng már a fény.
Vírus
Felnéztem az égre,
Nap, mint koronavírus,
nézett le a földre!
Betegen
Az ágyamon fekszem,
Az ablakot nézem,
Esik az eső csendben,
Elmossa a régi emlékem.
Asztmás roham fog el, dülöngsz a ködben.
Bár nyúló sár az álladig dagad,
átlábolod a nyálkás őszi undort,
és szeplők nélkül átlábolod magad
az öles sarat dagasztó lucskos őszből...
"emlékezzél a halálra"
Kórterem, szürke, kopott falak.
Infúzió csöpög a lámpák alatt.
Ülök egy széken, és várom a semmit.
Egy ápolónő sietve benyit...
Emberek, mi lenne szebb ez csodás évünktől?
Ez koronás vírus minket végre lehűtött.
A Világon a felelőtlenség az,
Mi eluralkodott,
A civilizációnk hiábavaló
Hibák következménye, cáfolja önnönmagát.
A demokrácia végleg megbuktatott,
S a crescendo, hogy már nem áttörött a gát.
Édesanyám neve napján
A szívem darabokban áll...
Már két hónapja lassan,
Hogy csak néz rám halkan.