Betegséggel kapcsolatos versek
Covid-19
Július végén, úgy a huszadika tájt,
a torkom annyira fájt, lázzal jött
a szörny, több napon át húzott az ágy!
Koronavírus
Gazdasszony, merre jártál,
három napja szomjazunk,
így élve panaszukkal az uborkák
a kertben, éles nyelven szóltak.
Nem jönnek a betűk,
elhagytak a szavak,
a múlt valahol kucorog,
nehéz lépni teher alatt.
Elveszek!
Beleveszek a mélybe,
Elveszek a sötétben.
Nem találom a kivezető utat,
Mely a boldogság felé mutat.
14 éves vagyok,
Itt egy vírus nagyon.
Nem tetszik ez nekem,
De senki másnak sem.
Depresszió
Fáj létezni, de kitartok mégis,
Tudom, hogy jól leszek egyszer majd én is.
2021 márciusi álmom
Fellebben előttem a jövő
csak jönnek
csak jönnek
körbevesznek mind
valamit üzennek.
Elmúlt egy élet, mindenről lemondtam,
vártam az utolsót belül egyedül,
rég üres volt, elmúlt, beteg nem holtan.
Távolban remegő csillagfény-ezüst
Sudár volt, erős, magas férfi.
Most két mankóval épphogy lépeget.
A Poeton ismertelek meg,
mert verseid tetszettek nekem,
pedig más stílus képviseltél,
mit nem bírtam én.
Árnyék
Árnyékként követ az idő,
mely nem szakad le rólam...
A Gyógyító Forrás szeretetből árad,
hömpölyög önzetlen, örök tisztaságban.
Elhivatottságát tükrözi jelene...
Szendergő holdfényben
baktatott az idő,
elillant életünk,
elveszett a jövő.