Betegséggel kapcsolatos versek
Sajnálom igen, már én is beleestem.
Függő lettem, mire rájöttem, csak lestem.
Butácska játékként indult el az egész.
Megkóstoltam én is, voltam olyan merész.
Istenem, vedd kezedbe sorsát,
simogasd szelíden.
Fájdalmát enyhítsd
egy ifjú életnek.
Harmatos cseppel áztatod a kerted kincsét,
ébresztőt fújsz az éles-hangú madárdallal.
Nem búcsúzom, mert tudom, hogy holnap visszavársz,
de ma még fájdalmam gyógyítod az iszappal.
"Beteg vagyok, nagyon beteg,
Én Istenem, légy igazságos,
S úgy áldj meg, ahogy szenvedek."
Tegnap, amikor szobájába léptem,
Tűnődtem el, mennyit is ér földi létem.
Hiányzik a régi, bolondos életem,
lehet, hogy lejárt a boldogságbérletem,
valami megszállt, amit nem tudok kiűzni,
azt mondják, próbáljak célokat kitűzni.
mit kaptam én? selejtes testet?
hiába állt sorban a lelkem, elnyűtt lett,
olyan, ami fáradt és sebzett?
A betegség ott
Támad, hol gyengének hisz,
A testben, véli,
Hiába kész a lélek...
Oh, anyám nem tudom, az a világ,
Hova betegség száműzött téged, milyen lehet?
Ülsz csak vagy fekszel, üveges tekinteted,
A körülötted lévő világot, mint riadt gyermek, úgy figyeled.
Rombolás dúl sejtjeimben.
Várok, letaglózva várok.
Hittem, nincsenek határok
Tudományok berkeiben.
nézem megfáradt
semmibe merengő tekintetét
tudatot már nem birtokló
zavart elméjét
aszott testét...
Újra meg újra ugyanazt álmodom
Fekszem az ágyban,
A gondolataim táncot járnak.
Érzem, hogy gúnyosan nevetnek
Rajtam, a nyomoromon, az idegemen.
Egy kört táncolnak,
Három dolgon elméláznak
Minduntalan boldogtalan.
Sosem voltam jó, bántottam, kiket szerettem,
Feltettem az álarcot, s bánatomban nevettem.
Magamba zárkóztam, nem volt kedvem élni,
Mindentől a világban elkezdtem félni.
Amikor az élet legyőzi a halált...
Eddig csak figyelted,
mit hoz másnak az élet?
Most nincsen erre időd,
küzdened kell, sorsod eldőlt,
vagy sikerül túlélned őt,
a halált, mely most kísértőd?