Versek a békéről
Békét
Nyissátok ki a templomokat!
Hagyjátok ott a füstölgő romokat!
Menjetek be imádkozni,
a békéért fohászkodni.
Hol a szellő keltett
Szunnyadó virágot,
Az is kívánt néki
Este édes álmot,
Most rakéták zaja
Töri meg a csendet,
Félelem, aggódás
Tölt be házat, teret.
A százhalombattai Szent László templomban
Szent László temploma
az ősi sírok s az éltető víz között
megbújva szelíd domb oldalán
őrzi az emlékedet, Lovagkirály.
Kérded, szakadó esőben miért veszünk kabátot?
Ha egyszer bőrig áztál, belátod!...
Sok katonát
küldenek most a harcba,
maguk után árvákat
és özvegyeket hagyva.
Február egy hideg estéjén
Felszállt a tűzmadár süvítve
Lángra borult álmok mezsgyéjén
Félelmet hozott a szívekbe.
Volt egyszer egy napsugaras nyár,
úgy elröppent, mint a pillanat.
Aztán hűs szél fútta a rőt őszt,
szép színe oltotta szomjamat.
Mily` dermesztő látvány
- egy rommá lőtt utcán -
több sebtől tántorgó,
füstködben fuldokló...
Nőnap eljött ismét, újra,
de a lelkem sír most rajta,
országunknak közelében
háború tombol serényen.
Anyától ne vedd el gyermekét
Árvának segítsd az életét
Betegnek adj a hitedből
Szegénynek nyújts a kenyérből
Nehezen csúszik le a borscs Európa torkán,
Szibéria felől vagy felé fúj az orkán?
Még lobog a gáz és cseppen az olaj,
Uram, kérlek add, hogy elhallgasson e háborús moraj!
Áprilisi hóesésben
Veréb mászkál lenn a réten.
Töpreng, töpreng, hogy esett,
Hogy most itten hó esett?