Versek a békéről
Fagyot zizzennek a dombok,
csillogó sok kopár ág,
hogy a köztük járó szellő
hideg deret szitál ránk.
Körülvesz minket annyi minden,
s valódi köztük szinte nincsen.
Hamis a szó, a dal, a játék,
gyanúba fúl, ha jó a szándék
Tohonyán topog az agyad ajtajában,
kinyitod a kapud, nehogy megfázzon ő.
Mézes mosolya bár üdén rakoncátlan,
de a szemeiből csak téboly tör elő.
Fiatal vagyok, hát álmodom.
Vagyok s valóm elfogadom.
Hív egy út, egy látomás.
Szerelmünk hegyeket épített...
Szerelmünk hegyeket épített
ott lent, az alföldi
végeken:
kezdünk újra mindent,
mindent újraélünk
és mindent megőrzünk
örökre.
Elmennék oda, hol mindig béke van...
Szeretném hinni, hogy jók az emberek,
Szeretnék hinni még egyszer bennetek!
...a tengereket, akkor léggömbpálcikákkal tedd.
Itt vagyok, ha poharakba szeretnél halakat hazudozni; kezeiden kívül valami más élőt is
a konyhai csap alá. ZC0110000"
Vágyom, hogy tudjak
Teret teremteni a
Békességnek, a
Szelídnek, mindenfajta
Felvirágzó életnek.
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, 2021
Van egy titok,
mit nem ért meg senki sem,
az emberi elme meg sem közelít,
mégis hisszük,
hiszen ezt tanultuk,
és a szívünk néha rásejdít.
Jártál az erdőben, tisztáson, ligetben, voltál vízesésnél, sziklák tövében?
Féltél, szeretted, vagy közömbös volt néked az ösvény, amely hozzám vezette a lépted?
Kávészín, fekete haj,
A bőrszínem, az itt a baj.
"Lopok, csalok, hazudok",
Minden Cigány, csak jó ember nem vagyok.
Halotti tor egy elképzelt békére
Fekete fellegek az elveszett város felett,
Ó, valótlan Isten, add, hogy veled legyek.
Fekete a varjú, mi károg fenn az égen,
Csöndben ég a szárnya, mint réten az éger.
Fehér hegyeknek ormán
vagy sivatag homokján
fehér vagy barna ejti,
ugyanazt jelentheti:
Szeretet és béke már!
Elöntött minket a nyári zápor
Nem is egyszer, már jó párszor.
Tavasz nyomában lassan jár a nyár,
Nehezen tör utat felhőfátylon át.
Idén sem lesz koncert, sem fesztivál,
Helyette séta a parkban, ki-ki fantáziál.