Rövid versek a barátságról
Ha egymásra rakott
koporsónk egy napon
végül elkorhad,
néma csontjaink...
Ti még mindig éltek...!
Legyőztök tereket, időket!
A szeretet egy szép angyal,
mindenkihez elrepül,
az ember őt sosem látja,
mert belül, szívében ül.
Utam számotokra járhatatlan,
Nem mintha követnétek,
Én csak előre török,
Nem fog vissza a múlt,
Mit őrzök.
Bolondos volánnal négyen jöttünk haza
Új élményekkel gazdagodva,
Sok volt a nevetés...
Segítség
Az ajtóm mindig nyitva áll,
Valaki bajban besétál...