Versek a barátságról
Már gyerekkorában
régészet volt a hobbija,
a múltat kereste, kutatta,
miket talált, lerajzolta,
majd alaposan tanulmányozta.
Gyerekkoromban álmodtam egy világot magamnak,
egy világot, melyben nincs szomorúság, se bánat.
Gyerekkoromban azt hittem, hogy
az emberek nem okoznak fájdalmat egymásnak.
"Minden megérte." - hagyta el egy halk szó az ajkadat.
"Minden egyes perc." - summázta értékét a lelked.
Hogy is kezdődött?
Nyisd ki a szíved kapuját!
Mesélj!
az ikeás képkeretekből én
mindig kiszedem az idézeteket.
közös képeket rakok bele főként,
melyek lelkemnek kivételesek.
És voltunk,
Mint királynők és királyok.
Faltuk az életet.
A megszokott időben,
A megszokott helyen,
A megszokott módon
Beszélgettünk ketten.
Vagyis ő mesélt -
Én pedig figyeltem.
Isten áldásával kísért szép életet
Isten áldásával kísért, szép közös életet kívánok nektek.
Egy tartalmas álmokat megvalósító, élhető szépet.
Hogy legyetek tavaszi madárdal akkor is egymásnak,
Amikor a téli fagy elnémít minden madárdalt.
Szerencsés János (Szerencses71)
Szeretetre születtél, a magad rabja lettél,
Közeledtem hozzád, te pedig feledtél...
Ti még mindig éltek...!
Legyőztök tereket, időket!
Azt mondtad, mindig itt leszel mellettem,
De az üzeneteimre mégsem válaszolsz interneten,
Azt is mondtad, hogy nem lesz semmi baj,
De most nem érzem, hogy bármi is rendben van.
Már fel sem tűnik senkinek, ha eltűnik egy emberünk
El akartam ütni
az unalmas órákat,
Lementem a parkba
egy jó nagy sétára.
Milyen könnyű volt ifjú körbe ülni,
Mosolyt takarni és könnyet törölni,
Csak feledékeny fecskeként fecsegni,
Majd vén lépcsőként dühösen recsegni!
Szerencsés János (Szerencses71)
Rég nem láttalak, de a múltkor találkoztunk,
először azt hittem, semmi nem változott,
meg akartalak ölelni, mint egy régi barátot,
zavarba jöttél - féltél - hogy valaki megláthat.