Versek a barátságról
Feltűntél a sok szép bimbó között,
mint aki nyíló virágot öltött,
arcod rózsának egy csodás kelyhe,
amire olvadott hónak pelyhe.
Sötétségben éltem, de kimentettél,
Rád számíthattam, te segítettél,
Mi lenne velem nélküled, nem tudom,
Csak azt, hogy sokkal tartozom.
Hol volt, hol nem volt,
homlokon vagy a jobb orrlyukon
volt két moly: Gomoly és Bomoly.
Meghívó
Minket nem bánt se szél, se nap,
a gyermeknap el nem marad!
Ha az eső nem szól bele,
megszólal az ukulele.
Itt ülök a fénytől nem látok
Körbenézek és rájövök: nincsenek barátok
Kik azok kik mentenek
Bajban jóban nevelnek
Kitartanak mellettem...
Összetörték szívemet,
mégis odaadtam neked, hátha te nem teszed.
Kezdtek beforrni a sebhelyek,
aztán azt mondtad, ehhez nincs kedved.
Még csak a cigarettám szívom, várogatok a vonatra, éjszakába menekülök,
Végre péntek, a barátaimmal leszünk!
Már-már érzem a bor illatát,
És látom a hajnal legfényesebb csillagát...
tél tavasz vagy nyár mit számít ma már
szívünkbe elrejtve van egy szép madár
bár az ördögszekér áll nyitva van az ég
szemedtől és a szememtől felizzik a kék...
Szerencsés János (Szerencses71)
Néha szeretném, ha megállna az idő,
s elvonulnék messzire, hol biztos a jövőm.
Nyugalomban élnék egy kis házban - kerttel,
ahol a kutyám ugatása reggelente felver.
Emlékszel még a nyárra, 2009.
megismételhetetlen nyarára?
Testvériségünk poénos hajnalára,
amikor együtt mentünk a nyaraló udvarára?
Két kutyus van családunkban,
Feltétel nélkül tudnak szeretni.
Nem ártana sok embernek
Ezt a tulajdonságukat tőlük átvenni.
...Szerényen
Ki nem botlik meg
Az álszent erényen
Barátom, észrevetted már, az idő mily alattomos?
Előregázol a mindenségen, hátára kap, de csak egy időre,
Hogy lásd, mily szép is volna mindig utazni,
Látni a dolgok születését, elmúlását.