Versek a barátságról
Azt mondják, a gyermekkor szép és gondtalan,
s valakinek megadatik valóban.
A miénk is az volt, emlékszel?
Tekintetem az éghez emelem...
Az egykori adott szó
valóra hogy váltható,
ha a körülményeknek
az évek nem kedveztek,
zuhanás jött, lejtő,
nem nyílt neked az ernyő.
Homályban már a múlt,
Az idő sötét árnyékába bújt,
Soha többé el nem érhető emlékek
Kísérgetnek hosszú utunkon.
Évek óta én nemigen sportolok,
meg se számolom az új éveket;
szurkolhatnak nekem az apostolok,
az se számít, hány évet érek meg!
Felejthetetlen pillanat, édes remény
megszeretni Catot, ki egy tünemény.
Vajon ki lehet ő, segítő, védelmező?
Állatok bajával törődő, tündöklő nő.
Minden szó belülről ered, úgy
látnám meg a két szemed, a
szívemben mindig lesz
helyed, mondd, hogyan
mondjam el neked?
egy nyári éjszakán
csönd és dob.
hajadban kezem,
kezeden szám:
cseresznyefa illatokban
ütközöl rám.
Ne tűnj el, szerény öltözetben,
Zimankós hidegben, reszketeg
Egyharmada a világnépnek,
Szeretetmaszkot szívekre...
A székeken vak csönd gubbaszt fehéren,
egy kés mereng a munkaasztalon;
s mi még jutott ígéret, érdemérem:
díszes dobozkák, semmi tartalom.
Ha kinézel a kertedre,
Mindig örömöd leld benne,
Munkád gyümölcse a fényben
Ragyogjon át a szemedbe!
Gondolataim egy farkasról két és fél év távlatából
2018 margójára
Létezik egy kedves farkas, csodálatos.
Nagy termete, szerénysége káprázatos.
Harapása vad, már-már túlzóan szelíd,
Hangja szelíd, már-már túlzóan vad.
Ezzel a kis versel készültem,
rímeimet mindet én szültem,
nem túl bonyolultak, mondván, egyszerű,
de ez vagyok én, ilyen nagyszerű.
Rég elmúlt időkre merengve gondolok
"Gondtalan" évek órák percek napok
Seregnyi ember arca itt van előttem
Soknak már nevét is régen feledtem
Féltés
Hű barátom az árnyékom
még nem hagyott magamra
mikor nem volt fény
felült a hátamra
Talán egyszer majd elmondhatom neked
Talán egyszer elmondhatom neked,
Hogy még most is azon a padon ülök,
Ahol először vártam rád.