Versek a barátságról
Naphosszat néznek rám gyönyörű álarcok,
Úgy tűnhet nekik, hogy csak ellenség vagyok.
Én is ellenségként nézek a szemükbe,
Mert az én egyetlen álarcom a szürke.
Éjszaka van, sötétség fejemben,
Mint gondolkozom, mit tegyek.
Fagy, istenes fagy ural felettem,
Mely lekövet, hová megyek.
Az idő gyorsan elszállt felettünk,
Úgy tűnik, mintha tegnap lett volna,
Hogy naponta egymással csevegtünk.
Bűnösként zárták be börtönömbe...
Az álmok nem hazudnak
Tegnap éjjel azt álmodtam,
Fénylényekkel találkoztam,
alakjukban különbözők,
viselkedésben megnyerők.
Azt hittem, tudom, mi a szerelem,
De ez, amit most te teszel velem,
Ez leírhatatlan, fura érzés,
Sok nem kell hozzá, csak az, hogy nézzél,
És elmerülök tekintetedben,
Majd kezemet tenném tenyeredbe.
...az időnek egy pillanata
az élet rövid adománya,
néha higgy a csodákban,
ebben rejtőzik varázsa,
...a létezés egyszerű szépsége
mindenki számára adott,
ingyen juttatott csoda,
akár virradó hajnalok...
Verssikolyom
a patakér befagy, olvad,
édesapám, mondd meg: hol vagy?
sastoldó-lány sírva motyog:
Csillagocska, hazahozod?
Hogy várt rád levelem!
És én ígértem, hogy
A kezedbe kerül,
(Mindjárt) és szemeid
Százszor száguldanak
- Szeretettel végig s...
Ha elfáradtál az úton,
Mert meggyötört az élet,
Már nem találod helyed,
Add a kezed!
Ott leszek veled
Mondd, hol vagy, s én ott leszek,
Ha magányra vágysz, én a csönd leszek.
Sokan mondják: ne nézz hátra,
Az élet sohasem lesz hibátlan!
Állj fel, járd az utadat szépen, csendben,
Ez az az egy, amiből erőt meríthetsz!
Álmomban vígan játszottam az unokákkal,
Egyszer csak az ajtóban álltál tárt karoddal.
Repültem Hozzád és csak álltunk átölelve,
S átfont karjaidban hallgattam a szívedet.