Versek a barátságról
Beceneve a cica, mert szereti őket,
a dorombolós, cuki kis emlősöket.
Háza táján neki nagyon sok van,
elveszik a macskabirodalomban.
Lírát karcolom románcról, barátságról,
Összetört szívről, hazugságról,
Hiszen nem is közegem lódított sokról
Nékem,
Hanem jómagam főztem ki mérgem,
Mellyel megfertőztem környékem.
A vágyakozás ott izzik a szemedben!
Hogy lehet, hogy nem látják a fiúk
a tüzet, a hiányzó öleléseket?
Erzsike és Béla 60. születésnapjára
Barátaink miatt ragadtam ma pennát,
Rímekben köszöntöm Erzsikét és Bélát!
A feladatokra még mindkettő pattan,
Alig hihető, hogy életkoruk hatvan!
Két külön test, de egy s ugyanaz a lélek.
Amit a család és a fúriák ideiglenesen mind széttéptek.
Mikor két jó barátnő durván egymásnak feszül,
S harminchárom évet dobnak sutba esztelenül,
Nem számít örömben megélt perc, óra, évtized,
Egymást vádolják bőszen párbeszéd helyett.
Mélán kóborló lelkem
magasan repül a Turullal,
de gyenge szárnyaim
küzdenek a magasba.
"Légy átkozott!"
A frászt rám hozod.
Hogyan fogok én ezután aludni éjjel?
Ilyet kívánni ekkora kéjjel...!?
Darvak fészkébe rejtett indulattal,
bálnák tüdejébe forrasztott igével
dél tollát emelted északabbra nappal,
észak tollát hoztad el mihozzánk éjjel
Szívemen hatalmas a karc,
Arcomon fekszik a ránc,
Nincsen már több lánc,
Ez az utolsó tánc!
Az élet gyors hullámvasútján ülök,
egyszer zokogok, máskor meg derülök.
A csúcsra kemény munkával feljutok,
utána pedig egy völgy felé futok.
Bárcsak visszatekerhetném az időt
Oda, ahol ez a patália kitört...
Kétkedve jött a tavasz
kapuk alatt a kertünkbe.
Némán hozva rút vigaszt
a semmit se sejtőknek.