Versek a barátságról
Néha kell egy igaz jóbarát,
Ki meghallgatja szíved sóhaját,
Ki meggyógyítja lelked bánatát,
S így segít a problémákon át.
Szeretet
A barátság egy olyan kincs,
A világon párja nincs.
Mondd, barátom, sok év múlva mi lesz velünk,
Vajon 10 év múlva hol leszünk?
Itthon leszünk még, vagy külföldre mentünk?
Bármi lesz is, akkor is barátok maradunk.
Ó, ma a következő tavaszra gondolok,
mert akkor én egy kiskutyát örökbe fogadok.
Bozontos vagy sima lesz a szőre?
Tudja az ég! De érzem, boldog lesz a ház tőle.
Költözés
Letelt az idő, amit itt töltöttem el.
Szilánk-sebző szavak többé nem érnek el.
Egykoron együtt koptattuk a flasztert,
S dalunk elnyomta az élet zaját,
Múltunk elmajszolt ezernyi "hangszert",
S vidám volt a két régi barát.
Fehérvári "Barátság presszó" emlékek...
"Druzsba" volt a kedvenc szórakozóhelyem,
mára már megszűnt, hiába is keresem.
"Barátság presszó" volt a közkedvelt neve,
ott mindig szólt az élő, romantikus zene.
Okosabb és bölcsebb, mint mi,
Ezzel sose kérkedik,
Mindent tud, ezt el kell hinni,
Bármiről is kérdezik,
Ugyanakkor kedves, szerény,
Hogyha baj van, megsegít,
Ha érzed, az élet kemény,
Ő jön, s jókedvre derít.
Nem írok én most balladát,
nem írok bűvös szavakat,
angyali szárnyakon küldöm,
lelked is végre szárnyra kap.
Ötvenenként szoktam meglepetést tervezni,
megint elcsúsztam kicsit, nem banánhéj volt
az ok, valami ars poeticafélét akartam,
aztán egy nagy szeretetbatyu lett belőle.
Valódinak gondoltam a hangod,
Amikor a nyár alatt régi dalt
Énekeltél, kopott zsongás vett körül,
S úgy tűnt, mintha lettél volna.
Ec-pec kimehetsz,
s ha akarod, bejöhetsz,
szeretem a hangodat,
tán örökre megmarad.
Ősz haja ritkított volt,
Arca is már beesett,
Tekintete szomorkásan
Érdeklődőt keresett.
Körülveszlek szeretettel
Jó éjszakát, szép álmokat,
Már a kutyus szeme ragad,
Elnehezült, nem bír vele,
Álommanó száll most bele.
Az esthajnal oly sötét,
Mégis láthatod a gyöngyét.
Fényesen suhan a csillag,
Nyugodt, boldogtalan szívhang.