Versek a barátságról
Hosszú évek fűzték láncra
minden percét a barátságnak,
hogy most erősebb legyen,
mint bármi a világon,
és minket azzá tegyen...
Én tényleg nem értem már néhány lépésed,
Szeretlek, de pár tetted elkeserít.
Tudom, hogy nem ismerem minden érzésed,
De ez a sok viszály csak megbetegít.
"Mosolyt tettél az utamra,
kikövezvén e járatot."
Illatos tavaszba rejtetted bánatom,
megváltó örömöm, bohókás álmom.
Csak legyél szerény és elővigyázatos...
Mert olykor...
Kiforgatják az embert a háta mögött...
Valódiságából...
Nélküled igazi lesz majd a nyár?
Drága ember, kérlek, ne követelőzz!
Drága ember, már nem kapok levegőt!
Engedj el, hagyjál szabadon szárnyalni,
Nélküled a hívogató csillagokat elérni!
Ne sírj!
Mindig van,
ki hangot ad - tenni nem akar,
kinek jó - kinek rossz,
tapasztalt - és tapasztalatlan,
tudatlan - de eszet osztó!
Késik immár az ihletem,
De viszont az óra ketyeg.
Volt, mikor együtt álltunk
az élet-vonatunk peronján,
biztos valamit vártunk,
aztán elrobogott a gyors...
Jöjj, sétáljunk együtt a ragyogó napsütésben,
Kérlek, ne törődj véle, mi lesz véled a jövőben.
Téged nem félek szeretni
Reményekkel telve nézek rád
Szeretni is foglak egy életen át
Távol vagy mégis közel állsz
Minden titkot elém társz
Ahogy a világot látod csodálom
Nekem mégis te vagy a világom
Szükségem van rád kérlek bízz bennem...
Elmélkedni verset írni
Most nem tudok
Egyfolytában csak takarítok
Sütök mosok
Vásárolok
Haladj tovább, és én veled tartok.
Lassan megérted...
Hogy minden embernek más szerepe van.
Lassan megérted...
Hogy igaz barát egyre kevesebb van!
Te vagy a legjobb barátom,
Sértetlen köztünk a bizalom.
Meghallgatsz és megértesz,
Kiállsz mindig mellettem.