Versek a barátságról
Nagyon bánatos a szívem,
elment a legkedvesebb barátnőm,
akivel mindent megbeszélhettem,
búmmal, bánatommal
hozzá fordulhattam.
Tegnap este újra láttalak,
ahogy mellettem elmentél,
nem változtál az évek alatt,
csak egy kicsit idősebb lettél.
Hullnak az égből a csillagok,
De én mindig igaz barátod maradok.
Számíthatsz rám minden bajban,
Míg itt vagyok, neked vagyok.
Akkor is, ha a valóság rútabb, mint a profilkép?
Akkor is, ha nem vagyok - mint gondoltad - egy égi szép?
Mint a réten a virágok,
A szélnek szembeállok,
Nem számít, mily zord a rét,
A világban csak a magány,
Ami elkísér.
Képmutatás az egész,
Nincs játék. Nincs öröm.
Örömüket abban lelék,
hogy bár karmaik nincsenek, van köröm.
Szülinapod alkalmából kívánok sok szépet!
Még csak 14 éves vagy, előtted az élet.
Két éve volt, hogy barátnők voltunk.
...elhidegültünk, eltávolodtunk. Haragudtál rám, mert
Gyűlölöm e szót, nem tudom.
Rossz, akár a talán-halom.
Neked Őszintén megvallom,
E kétességet rég unom.
nehezen szerethető állapotban vagy - állítod
mégis ki vagy te hogy ilyesmit eldönts helyettem?
tudlak szeretni - nem ez itt a kérdés
az zavar össze hogyan is kezeljem
Csend az én legjobb barátom,
nála nyugtom megtalálom,
soha nem vág a szavamba,
nem beszél lyukat hasamba.
Tompa fény világít,
Álmosak a falak,
Mámoros embereknek
Üvegek kacsintanak.
Köszöntő
Valóság ez, nemcsak látszat,
mögötted van fél évszázad!
Emlékszel, Barátom, kifogytunk a szóból.
Ültünk egymás mellett, hallgattam csendedet.
Tudtam én, Te tudod, értelek, Barátom.
Értem beszédedet, értem a csendeket.
Változik minden, vele együtt én is
Elmentél messze, de én itt vagyok mégis
Változok, mert te változásra bírtál
Mentem, ott voltam mindig, amikor sírtál