Versek a barátságról
Lehunyom a szemem, és elképzelem,
Hogy most is itt vagy éppen velem.
Mosolyogsz, és öleléssel vársz rám,
Csak kár, hogy ez kicsit sem a valóság.
Jertek, Barátok, üljünk le, kupánkba töltöm az élet testes borát!
Koccintsunk no, kortyonként ízleljük a boldogság keserédes zamatát!
Köszönöm tenéked, hogy reám találtál,
Isteni ajándék vagy te az egekből,
Hálás is vagyok, hogy mellettem maradtál,
S tetted ezt önzetlen, tiszta szeretetből.
A nyaralásunkat tavasztól terveztük,
Hogy hová is menjünk, végig egymást ettük,
Nem az volt a szempont, hol legjobb a söntés,
Sok emlék alapján történt meg a döntés!
100. versem a Poeton
Drága poéta társak, kedves olvasók!!!
Minden látogatónak hálás vagyok.
NAGYBETŰS KÖSZÖNET MINDENKINEK.
Aki itt jár, és ezzel végtelen boldoggá tesz.
Nem kergetem az álmokat, hanem élem,
Más térden, régen, Baba, én nem
Várom, hogy gyere, de a szárnyad sehol,
A világ végén várlak, előttem a peron,
És tudod jól, hogy mikor a szó beolt,
Az ajak adja, ha majd a villany leolt,
Te tudod, te ismered, minek mondanám még el,
A közös múltunk a papíron égen el...
Fönt álltunk a tanyára lenéző,
frissen kaszált magas dombon,
túl vagyunk már mind a ketten
életen és rengeteg gondon.
Eltévedtem. Nem most, már régen!
Jó ideje nem látom a Napot az égen.
Csónakom csak sodródik a lecsitult árban,
Céltalanul barangolok az Álvilágban.
Kápráztató mérnöki gépezet.
Vízzel, szénnel üzemeltetett.
Menyús a kis levelibéka a kerítés hasadéka
odvában ült. Éjszakákon át hegedült. Május
és június éjszaka víg nótájába merült.
Volt néha, hogy virtuóz játékához opera-
áriákra fakadt. Ablakunk alatt reggelig fújta
a dalokat. És nem szűnt, mert ha Menyús
a tűnt dalokat bevégezte, megint kezdte.
De jó a falkaság tudat,
Bár ember lenne e talentum tudója.
A falka oly csoda,
Mit nem érhet el a világ összes baja.
Minden barát, kit elengedtél,
Minden remény, mit te kergettél,
Gazdagabbá tett. A vihar szivárvány
Helyett gyűrött lapokat vetített az égre,
Egy-kettő, majd sok lépést elhibázván,
A sötétből ismét egy út vezet a fénybe.
Claire sziklái mögötted,
Észak tűhegyei már előtted -
Életed romlatlan igazsága fölötted...
Barátok örökké
Nézz, nézz fel az égre, amit régen bámultunk,
Menj, menj ki a rétre, ahol régen játszottunk,
A fejemben ficánkol egy kósza gondolat,
Az évek elszállnak, a barátság megmarad,
Az idő szekere gyorsan halad...