Versek a barátságról
Elveszek, ha férfi vagy helyettem,
Ha felborul minden, és én vagyok helyedben,
Aki védelemre szorul,
Mert te vagy az erősebb,
És eleged van belőlem...
Mi vagy Te nekem, másnak divatszó, barát,
De számomra fontos, mint aranyban a karát,
Mi fontos nekem, ha kérdezem én Te léted,
Boldogság, mosolygás töltse ki életed,
Nem én voltam, ki megadjam ezt Tenéked,
De nem irigylem Tőled, így szép a Lényed,
Egy barát segít a másiknak, nem ellensége,
Támogatja, óvja, jóban-rosszban a segítsége...
Találkoztunk a Kovács cukiban.
Hárman elváltak, elhagyott ajándék-
Csomag, benne Cherry, a lányom ajándéka,
Imádkoznak értem, de jó a jó!
Szánkózás
Itt van, itt van, hull a hó,
szánkón ül a sok manó,
Mackó, Markó és Luca
indulnának suliba.
Zeuszom...
Zeusz pihen, sokat fáradt,
Te mennyire szereted a kutyádat,
Megérdemled, hogy övé legyél,
Hogy együtt levegőt vegyél?
Minek ide ellenség,
Ha ilyen barátom van?
Minek ide vereség,
Ha győzelmem is romban?
A szeretet jámbor híve,
Elolvad az ember szíve.
Ő a legjobb, hű barátom,
Vele osztom meg a bajom.
Én születtem egyik nap,
Te pont a másik nap.
Közénk esett viszont a bolondok báránya.
Mert mosolyodat szerettem látni,
Szerettem a nevető hangodat,
S mit meg nem adnék azért, hogy
Ismét lássalak, hogyha nem volna
Az bűnös bástyaarc.
Tiltakozhatunk, lázadhatunk,
átkokat szórhatunk a szélbe.
Rekedtre reszelhetjük hangunk,
a lényeg nem változik mégse.
Többször ellátogatok a Fórumba tallózgatni,
néha mosolyogni, de sajnos, sokszor bosszankodni.
Kérések és válaszok, majd kemény számonkérések,
mintha ezeken dőlnének el emberi életek.
Lassan megízlelve
a háttérben érzed.
Méreg!
Édes ízek közé zárva
csupa jóindulat, kedvesség
szépen tálalva.
Te kinyújtottad értem a kezed,
tudd meg, ezért hálás vagyok neked,
én magamhoz ölellek erősen,
hogy te örökre megmaradj nekem.
Ki láthatná előre,
Marcangoló fájdalom
Mikor s hogyan szakad fel belőle?