Versek a barátságról
Hálával barátnőimnek
Kicsi lányokként már barátnők voltunk,
iskola udvarán köröket alkottunk,
és csak játszottunk, csak játszottunk...
Ő, aki kiáll érted,
Nem ver át, és szeret téged,
Megvéd téged minden bajtól,
Felvidít, ha nem vagy jól.
Karitatív barátomnak, Edinának
Talán elég egyetlen pillanat
Meglátni, hogy ma is a régi vagy!
Őszinte, biztató tekinteted
Mint annyiszor, ismét megihletett!
Az első húszat vártad,
örültél, ha köszöntöttek.
Kinyíltál, mint a virág,
amellyel eléd jöttek.
A barátok olyanok, mint égen a csillagok,
Sok van belőlük, de fényesen csak néhány ragyog,
A fák az erdőben is úgy állnak egymás mellett,
Ahogyan egymás szeretete a másiknak kellett!
Apevában és 10 szavasban
Az
Ég nem
Kék. Szürke
Felhő esőt
Hint, szomorítót.
Sok képet látunk, de ezek festmények.
Színek skálái megannyi aprólékosságban,
mégis oly szabad, mint egy kéklő vándorfelhő.
Szeretetem bántó, fájó soha ne legyen
Taníts meg jól szeretni, kérlek,
tavasz lenni tél közepén.
Harmatcseppnyi remény, ha úgy érzed,
több nem kell, legyek annyi, amennyit épp szeretnél.
Névnapra gyűltünk, összeültünk,
Idát és Gizát ünnepeljük,
Remélem, még sokszor,
Kerülje őket a doktor.
bőrbe örökített tintakép
voltál nekem
örökre terveztelek
a búcsú pedig komplikált...
Fájdalmas az út,
Hisz egymagadban indulsz,
S bár sose leszel rút,
Ettől fel sem vidulsz.
Már annyi mindent írtam Rólad,
Hogy bizony, most nem fog a tollam.
Már úgyis tudod, ki vagyok...
És ha Neked írhatok,
Akkor szépen karcolok.
Ha csak egy pillanatra is, de megáll a világ,
s a kiszáradt földből kihajt egy virág.
Őszinte boldogsággal mosolygunk egymás szemébe,
ez a csodálatos táncvilág elröpít az égbe.
Nem voltam eléggé biztonságban,
éltem százszoros megalázásban,
mindenkinek a szeme láttára,
csak szolgaként jártam a világban.
Hogy is kezdjem e kis versemet,
A nap eljött, nem másé, mint tied.
Pontosan ezen a napon jöttél e világra,
Pontosan ezen a napon kezdődött kalandod.