Versek a barátságról
Találkozóra hívtak engem újra,
de sajnos, ehhez én öreg vagyok,
s e változás az épp elég nagy ok,
hogy elhalasszam, így az út lefújva.
Két könnycsepp gurul sziklán által,
Mindkettő teli vallomással.
Gurulnak nagy barátsággal,
Oválisan hajlott háttal.
Kérlek, csak szépet s jót őrizz rólam,
ami majd mosolyt fakaszt.
Mikor már nem leszek, s te emlékezel rám,
örömteli legyen minden pillanat.
Egy perc a színpadon egy mikrofonnal karöltve,
A föld alól jön minden sorom, az Ördög is ezt üvöltse,
Ez is csak egy Track a tengerben, elég parttalan így,
De tudom, hogy a kezemben a toll elég tartalmat ír,
Nézd csak az álmom, a szél viszi messze el,
Szólj rám, ha az álmom az álmodnak megfelel,
Álmodtam egy világot, de ezt a sort már megírták,
Egy züllött hajnalon minden soromat kinyírták...
Gyöngyszemet találtam nem is olyan régen,
Poéta a lelkem, süvegelem vénen!
Bár még nem adatott személyes kapcsolat,
Olvastam sorait, szépek, tartalmasak!
Peti, a sármelléki dzsigoló,
Ő a legsukárabb csávó,
Tudják ezt a csajok is...
Talán megteszi? Vajon gondolkodott már?
Nem tudom, pedig az Isten küldte le énhozzám, vagy az ördög, aki éppen rajtam röhög.
Olyan gyorsan repülnek az évek,
Keresném a tekinteted, de már félek...!
A szeretet volt az egyetlen kincsem,
Mondanám, hogy hiányzol, de már erőm sincsen...!
Van nékem egy kis barátom, kinek szíve oly tiszta és nemes, mint a frissen hullott hópehely.
...
Féltem a Napot,
Medárd nap elhagyott,
Arca megfogyatkozott.
Van-e még szeretet ezen a földön?
Van-e olyan ember, ki csöndben megölel?
Hótakaró volt az ágakon,
S feltűnt az én kedvenc állatom.
Varjú ült a hideg parki fán.
Vacogtam, és megszólalt a szám:
Félénk madár, kérlek, gyere le!
Mily gyönyörű madár vagy te, de
Ami szép, nem felejtem soha...
Leteszem a bánatom...
Legyen végre szép napom.
Boldogság! Ragyog arcom,
Ha Tiédet láthatom.