Versek a barátságról
Évek múlva, ha visszagondolunk majd,
Mit mondasz?
Az emlékektől te is majd
Ugyanúgy elolvadsz?
Van egy ládám tele szénnel,
lefitymálja ki belekémlel,
de az elmúlt egy év alatt
megnéztem, mi van a szén alatt.
Tudod, a magány nagyon jó tanár.
Mikor már csak egy lépés a határ,
Szeleket küld, regéket mesél.
Elülteti benned, hogy az élet él.
Ezer ablakot nyitunk a világra,
Bámuljuk a monitort megbabonázva.
Gyűjtjük az ismerőst, felét sem tudjuk, kicsoda,
Ha néha köszönünk az utcán, az már egy csoda.
Hetven éved hogy elszaladt...
volt részed sok rosszban, jóban.
Megszülettél Nyíregyházán,
messze keleten, Szabolcsban.
Barátságunk kezdete kicsit vicces,
Nehezen írok erről verset, mert nincsen ihlet.
vers s az emberek
Érték vagytok ti mind
az értelem s szavak tengerén,
értő lények emberi gúnyában.
Poet tengerén evezőnk húzzuk,
más álmát mi soha szét nem
zúzzuk!
Amikor a szívház bezárult előtted,
Gizellát hetekig oldalon bökdösted.
Stóla súlya szíven nagyon szorított.
Melyet vörös lázpalást borított...
Szeretlek
EGY KIS "ELŐSZÓ"
Köszönöm a virrasztásokat,
Valóra váltottad a kívánságomat,
Elfoglaltam az álláspontomat,
Fogadd őszinte vallomásomat...
A mosolyod mosolyra csal, a nevetésed ragadós,
A Te boldogságod miatt érzem magam boldognak,
Eltünteted az ürességet szívemből,
Mikor rád gondolok, csak egy szó jut az eszembe.
Dana
Legszebb egy találkozásban
a pillanat varázsa,
ami lélekillatot áraszt,
az napfénybe ágyaz...
mert pálmaleveled igazat mondott Neked
egyre-másra írod versedet
tiszta szívből gratulálok
csak így tovább Barátom...
Kaptam tudást
tanítványodként.
Kaptam színházat
a szórakozásért.
Néha... néha csak elég egy szó...
Néha... elég egy arc. Egy mosoly... egy szempár.