Ballagási versek
Ünneplőruha és virágok,
ajándékok, szép álmok.
Tarisznyában pogácsa,
hamuban sült, vagy másban.
Negyven év után
Így utólag megköszönöm,
mi éveken át volt örömöm.
Sok-sok emlék máig ébren,
felnőtt véleményem:
a tanulás volt az Éden.
Így emlékszem!
Mindenki sorsában van ballagás...
Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!
Szállnak az évek,
Múlnak a percek.
Búcsúzunk tőletek, szép iskolai évek.
Morzsold el azt a sok könnyet,
amitől a mád könnyebb.
Látod, sírnak a rózsáid,
lejártak iskolaóráid.
A szőke kislány átfogja a virágokat.
Most lépett a kisdiák a felnőttkorba.
Szerencsére felvették az egyetemre!
A tételeket nagyon sokat gyakorolta.
Közösségünk szoros köteléke,
emlékeink fájó töredéke,
szívembe mély nyomot hagyott, mely fáj.
Végtelennek tűnő órák hossza,
lelkünk a tudást egyre szomjazza,
fontos, hogy feleletre készen állj!
Lehet, hogy csak velem szaladtak el azok a fránya évek,
nemrég ringattalak, s ma szemeimben újra örömkönnyek.
Eljött hát a búcsúóra,
a szív most vár igaz szóra,
apró, színes emlékképek,
gyermekkorból sok erényed
létre száll!
Utoljára jöttünk drága iskolánkban,
Ma eljött a búcsú órája.
Fiúk és lányok együtt ünnepelnek,
Ünneplő ruhában mind-mind gyülekeznek.
Van egy épület, melynek falai
végtelen emlékek visszhangjai,
a zsivajt, a nevetést most is hallani,
ahogy az üres folyosón végigmegyek,
s leülök egy padra, mielőtt útra kelek.
Vártam ezt a napot, most enyém a világ,
énekeltük boldogan, ballag a vén diák,
ó, a vénség, pedig oly távol volt tőlem,
hisz nemrég még ott ringtam bölcsőben.
Iskolapad! Ha most volna mit szólnom,
Jól át kell gondolnom.
Itt ültem le minden reggel,
Bölcselkedtem tanszerekkel.
Tollaimmal, könyveimmel,
S most búcsúznom kell könnyeimmel.
Az első lila s fehér orgona,
csendes tavaszi eső, pocsolya
messze kergeti a tél hidegét,
már hozza az új nyár ígéretét.
Mi most szépen elballagtunk,
egy új úton elindultunk,
dolgoztunk vagy továbbtanultunk,
iskolánk, téged elhagyunk.