Ateista versek
Hasad a tudatom
minden annyira más
gyermekként még hittem,
hogy jön a Mikulás.
Undorító vallási tévhitekkel teli az égbolt,
Háborút szító cseppek hullanak tudatlan arcokra,
Ó, nem ont már kínhangot magából az a félholt,
Kit Isten dicsőségében gyaláztak meg majdan szebb napokra.
Ha nincsen semmi se ezután,
Akkor értelmetlen a világ,
Csak létezünk a nagy semmibe,
Odaát valaminek kell lennie.
Hiába nézel fel az égre,
Nincs fenn senki, csak az univerzum képe.
Az istened nyüszítve kéred,
Adjon neked kegyelmességet.
De minden isten oly rég hallgat,
Jól figyelj! Szavam most sugallat.
A csend az ő hangja.
Vég teret beburkoló,
sötét anyagot hordozó
fény és árnyék magja.
Fertőzött világ, fertőzött emberek,
Fertőzött dallamú, rejtélyes énekek.
Fertőzött élők, fertőzött holtak,
Fertőzött istenek szenvedést hoztak.
Gyertyaviaszos atléták,
Lopott copyright imák,
Elhasznált, lejárt...
Imádkozz csak, imádkozz a te kis életedért,
És reméld az örök jót, ha egyszer véget ért.
De gondolkozz, gondolkozz most reálisan,
Ha hited azt mondja, tán Sátán is van?
Egyszer csak ellobban
ösztöneinkkel vadul óvott életünk,
De néhány pillanat mennyország...
Bábok vagyunk a rohanó világban,
Rángatnak minket, ahogyan érnek,
A társadalom legaljába tartoznak,
Kik egy hosszú és jó életet élnek.