Apák napi versek
Egy olyan édesapához szólok momentán,
ki nemcsak a sajátjának viseli gondját.
Képtelen kifejezni mindent az én pennám.
Míg más nem mozgatta övére füle botját.
Régi világból érkezik
tekintetével féltve,
meséit mindig elhiszik,
és simulsz hozzá kérve!
Nagy nap van ma, apák napja! Gondoltál rá, apukám?
Ezért írok neked verset e szép nyári délután.
Erős lépted dobban,
Ritmust ad zenénknek.
Kis cipőm kopogós,
Keringőt lejt véled.
Ha én szárnyakat növeszthetnék,
Felrepülnék csillagokkal tele égbe,
Leszállnék a mennyország kertjébe,
Megkeresném én az angyalokat,
Mutassák meg nékem azt az utat,
Mely édesapám ölelő karjaiba juttat.
Szeretlek, apám!
Kétszer volt bajom a köldökzsinórral -
egykor a bábám okozott galibát,
pityókás feje küzdött az itallal...
ha nehezen is, de megnyerte a csatát.
három nap vajúdás
Mikor megszülettél, fagyos volt az ég is,
párát sírtak lenn a kórház szétszórt fái.
Bárhogyan is nézzük, ők a világ,
hisz őnélkülük nincs gyermekáldás.
Mindegy, milyen titulusban nézzük,
ők az apák, kikre most emlékeztünk.
Elmentél, magaddal vitted
a puliszkaillatú reggelek
aranysárga gőzölgését,
harmattalanok a kertek,
csupán íriszem nedves,
nem sírok, megígértem,
fájna neked, drága, jó Apám,
ha látnád ma könnyem.
Mintha csak tegnap lett volna.
Úgy emlékszem arra a napra.
Amikor beborult az ég, és sírtam.
Hiszen elmentél, drága apa!
Bár újra visszatérnél hozzánk.
Újra ölelhetnénk, ahogyan rég.
Hiányod nem lehet semmivel betölteni.
Nagyon sokszor hiányzol.
Ha üres a napod, öltöztesd fel,
mert az idő pőre, nincs ruhája,
mi legyen most neved, erre majd felel,
legyen ez a nap apák napja!
Édesapámnak
Hiányzol apám
ma reád emlékezem
hiányod még fáj