Apákkal kapcsolatos versek
Mintha tükörben néznélek téged.
Ellentétes minden gesztus, mozdulat.
Öten voltunk, megtagadtál négyet,
itt már kevés a 180°-os fordulat.
Gondolatok és érzelmek harca
Miért játszod velem ezt a szív-ész
harcot?
A szívem azt mondja, bármi áron szeresselek,
De az eszem látja a szívemben a karcot,
S engedi, hogy az érzelmek magukba temessenek.
Arra lettem figyelmes,
Te már nem vagy velem.
Nem szorítod meg kezem,
Nem szidhatsz meg, s nem
Nevethetsz énvelem
Úgy, ahogyan régen.
Azt hittem, az embernek kijár a boldogság.
Azt hittem, kijár, mondta ezt apám.
Azt hittem, ha úgy látom, akkor az rendben is van.
Azt hittem, hogy azt csak megkapjuk, és nincs többé baj.
Édesapám nem ismerte a költészetet,
de annál jobban szerette a természetet.
Juhnyáj őrzője volt Ő a kis faluvégen,
nem hagyta volna el a nyáját semmiképpen.
Büszke vagyok rá, hogy a kenyered ehetem!
Büszke vagyok rá, ha a te dolgod tehetem!
Büszke vagyok rá, hogy külsőre hasonlítunk!
Büszke vagyok rá, ha valamit megvalósítunk!
Szívemben fájdalom
A temető gyászos halálának ölében
Nyugszol, jó apám, sírhant mélyében.
Bú van előttem, bú van mögöttem,
Fájdalomtól hullik keserű könnyem.
Apám nélkül olyan vagyok, mint egy kóró,
Kit üt-vág a szél,
Ha tombol...
Apám emlékére
Mikor valami véget ér,
akkor valami elkezdődik.
Lezárul egy korszaka létünknek,
vagy véget ér egy élet...
Szeretlek, Apám, hisz Te voltál minden.
Köszönöm neked, hogy felneveltél engem.
Óvó tekinteted és vigyázó kezed
elkísér utamon, és még mindig vezet.
Nem választhattam
De te mégis jöttél
Te voltál kire támaszkodhattam
Mindig szerettél
Felneveltél
Az úton terelgettél...
Vízcseppnyi derengés csupán ez a hajnal,
nézem, mily könnyű fent az égi létnek.
Füstcsipke-felhők csak lebegnek, s szél-angyal
suhan meglesni sok foszló csillagképet.
Elmentél
Egy jó ideje már nem vagy itt,
Üres nélküled a ház.
Hiányod fáj, engem elvadít,
Kitört bennem a láz!
Helló, apa!
Húsz éve már, hogy nem láttalak.
Húsz éve már, hogy önzőn feladtad.
Emlékszem sok mindenre,
Emlékszem, mikor hős voltál a szememben.
Meggyet szedtem a fáról nyári, meleg délután,
közben apám szavai villogtak fejemben: pofán váglak, ha leesel ám!
Hogy a sors akarta-e így, vagy csak én húztam ki magamtól a gyufát,
leestem, és sírva kaptam meg életem első erőteljes pofonját.