Apákkal kapcsolatos versek
Üres utcák tömkelege vesz engem körül,
Egyedül vagyok, a szívem nem örül.
A gyász az, ami reggeltől estig ébren tart,
Mert mikor álmodok, újra hallom a hangodat,
Olyankor újra gyermek leszek, de mikor felkelek, szívem szakad szét,
Olyankor csak a lélegzeted hallom, de nem ölelhetlek, mert túl nagy a szakadék
Köztünk, és én ezerszer ordítanék, amiért itt hagytál, és azóta senkim sincs.
Hálás szívvel gondolok rád, Édesapám...
Hálatelt szívvel, szeretettel gondolok rád,
mennyország örök fényében lakó édesapám.
Apai beszélgetésre, szeretetre vágyom,
hiányod elviselhetetlen, marad a gyászom.
csak feküdtél némán
hiába mondtam bármit
üveges szemeid nem láttak
füleid nem hallottak...
Ég egy gyertya lángja,
Emléked mutatja.
Szívünket a sírás fojtogatja.
Elmentél, de nem búcsúztál el.
Apa csak "egy" van a világban,
Ő is mindig védelmez az imában.
Miért?
Nem foglalkoztál velem sokat, keveset se,
Nem voltál itt velem, amikor fogni kellett volna a kezem,
Nem óvtál meg, amikor szükségem lett volna rád,
Sose voltál itt igazán
Eltelt tíz év, de még most is várunk haza,
nem maradt más, csak emlékek sora.
Elevenen él a pillanat, az a rémület...
Megfáradt tekintet égszínkék szemében,
elhullott élete törékeny kezében,
mosolya békesség, szemével engem lát,
szívében szeretet, gyengéden ölel át.
Sírodon koszorú,
sok színes virág,
a szívem szomorú,
álmokért kiált.
Ma veled álmodtam,
Szívemen a hasadékok könnyet ejtenek.
Mit nem tettem meg egykor,
Most átöleltelek.
Évtizedek óta
fejfádnál kinyílik
egy szál vörös rózsa.
Egyedül maradtam, körbeölel a magány,
életem párja fent, égi utakon jár,
itt hagyott, és fentről vigyázz most rám.
Csendesen súgom: szeretlek, apám
Oh, apám, sírodon sápadt fény mereng,
megsimogatja, mint fáradt lelkemet.
Már nem kutatom a miérteket,
erős hittel hiszem, egyszer még veled leszek.
A jelenét vizslató szemekben
sokáig szálka volt hadifogoly-múltja...