Apákkal kapcsolatos versek
Apró gyermekként
szupermen jelmezben
már rájöttem, hogy egy maszk
nem fog olyan erőssé tenni,
mint apukám.
Elhagytál sok éve már,
hiányod fájó nagyon.
De nem haragszom érte,
te sem akartad, tudom.
alias Schmidt Gyula
Füstfaragó Flórián 90 évvel ezelőtt,
egy füstös, kormos délután
egyszer csak köztünk termett ríva,
nem volt ő ekkor még Flórián,
Gyulának lett hívva.
Múlnak a percek, az órák peregnek,
Felfoghatatlan fájdalom lép a szívembe.
Megtört szívem, sír a lelkem,
Angyalkönnye arcomon pereg.
Ragyogó szemeid ahányszor rám néznek,
Selymes kis kezeid amikor hozzám érnek,
Csicsergő száddal amikor azt mondod: apa,
Az a világ létező legszebb pillanata.
Emlékszem azokra az üveggolyókra,
Gyémántszerű csillogásukra.
Királykék színűek voltak fekete kerettel.
Istenem, ahogy rám néztél azokkal a szemekkel...
Ott lesz sírhelyed
Ott a domb mögött,
Ott lesz sírhelyed.
Szegény apám még dolgozik,
családjáért hurcolódik.
Terveit teszi és rakja,
álmait már fel nem adja.
Apukám,
most alszol, s várunk, felébredj
s mosolyogj újra reánk.
Tegnap fogtam kezeid,
láttam s éreztem fájdalmadat.
Két madár ült a fészekben éppen
Apa fiát nevelte serényen
Egy nap felszállott a két madár
Apja szállni tanította fiát
Tíz éve volt...
Tíz éve volt, mikor életed hirtelen véget ért!
A kegyetlen halál hozzád is elért...
Fiatal voltál és vidám...
Fényt adtál az életünkbe, drága Édesapánk!
Gyermekkorom vágyai úgy gurulnak szét a szőnyegen,
Mint édes kakaóbuborékok repedt bögrém peremén.
Elkezdem hát mesém,
mely egy emberről szól, ki először állt fölém.
Mogorva,
szavai marnak, mint a hideg, téli szél.
Kocsi dudál, kitárul a kapu két szárnya,
Két erős ember ölében hozza apámat.
Baj van? Sírva omlik anyám apám karjába.
Elcsúszott a gáton, nagyon fáj a bordája.