Apákkal kapcsolatos versek
Még mélyen zúg a világ
Szoros méhében a tegnapnak,
Levelüket hullajtják a fák,
Nyárból ősz lett, lesz télből tavasz
Álmok rebbentek anno
a megfeszült húrokon,
mint éhező pillangók
a virágzó csúcsokon.
Apámmal a vurstliban, dodzsemben ülve,
Forgunk körbe, mint Don Quijote,
Egymásba mos minket a zoknik mellett
A kerti rozsdás centrifuga.
Elmentél egy éve már egy éjszaka tőlünk.
Úgy érzem, hogy valahol megtört bennem a hit.
Kértem Istent, hozzon vissza, de már nem lehetett.
S úgy érzem, az élet igazságtalan lett.
Tisztulást érlel az idő,
s elnyújtózik a pillanat,
szavakat kutat
a van és a volt között,
pingálva emlék-színfalat.
Lenyűgöző pillantásod nyűgével
Csomóztad rám az arcodat?
Vagy harminckét fogad harapta, marta
Belém egyetlen arcodat?
Az erkélyen zord szél süvít,
Messze fújja az emlékek szürke hamvát.
Bentről nézem, ahogy a zöld virágszálak közt
Meglebben az apró bimbó, kis virág.
Apa nem lehettem,
Szabad lett e terhem,
Nem nyomja vállamat,
Feloldja szárnyamat,
Mindenre ráérek,
Hidegen mást kérek,
Mehetek sörözni,
Lelkeket gyötörni...
Nekrológ
Mázas faládába tették testét,
(Arról már lekorhadt a festék)
De lelke benne nem nyughatott,
Itt van már velem a reám-hagyott.
Egy gondolat újrafesti az időt,
nem feledve a sok "emlékezőt"...
a sírnál járva olykor kérdéssé válik
az elmúlt pillanat, kutatva az érzést
az időn túlhalad...
Kicsi gyerekként a karodon ültem
Mosolyodtól szinte megszépültem
Erőd mitől egyre nagyobbá nőttem
Szavaid mitől újra... csak újra...
Nővé szelídültem.
Van amikor meg kell állni
Hogy tudjam mivé fogok válni
Hogy mit viszek a végtelenbe
És mit hagyok itt a jelenben
Tizenöt éve, hogy elmentél,
remélem, tudod, hogy mit vesztettél.
Hiányoddal lelkembe feketeséget festettél,
úgy érzem, túl hamar elmentél.
Ugye, látod, ahogy a könnyem lefolyik?
Ugye, látod, hogy soha nem csillapodik?
Ugye, látod, hogy arra tartok, amerre mondtad?
Ugye, látod, hogy értelme volt minden szavadnak?
Apám,
Ha most látnád
Dédunokáid rózsás arcát!
Elképzellek:
Napbarnított bőrödet,
Szemed kedves mosolyát,
Homlokod apró ráncát,
Pár szál hajad ezüstjét...