Apákkal kapcsolatos versek
Helló, apa!
Húsz éve már, hogy nem láttalak.
Húsz éve már, hogy önzőn feladtad.
Emlékszem sok mindenre,
Emlékszem, mikor hős voltál a szememben.
Meggyet szedtem a fáról nyári, meleg délután,
közben apám szavai villogtak fejemben: pofán váglak, ha leesel ám!
Hogy a sors akarta-e így, vagy csak én húztam ki magamtól a gyufát,
leestem, és sírva kaptam meg életem első erőteljes pofonját.
Megfenyegetett, hogy "Nem leszek a barátod",
ez nálam bevált. Na látod?
Így tud érvelni egy négyéves fiú,
életed, halálod,
terveid, esélyek
kétsége - kétségek...
Táncot jár a karnison lévő függöny,
régen rárakott fa pattogó hangja hagyja el a kályhát,
vad kapirgálás hallatszik a padláson, s csapdossa
a feljáró ajtaját a szélnek vándora.
Az elején még lélekként az égből fürkészve Titeket választottalak,
hogy oly sok éven át ápoljatok, gondozzatok,
minden rossztól megóvjatok,
de te nem szerződtél velünk, csak rövid távra,
csak pár évben gondolkodtál, nem a mában.
Tűzvörös betűkkel írom fel az égre,
a felhős fehérre vagy az azúrkékre,
hogy aki felnéz rá, az mindenki lássa,
az édesapámnak nincsen, nem volt párja.
A szakadék szélén lehull a mélybe a múlt,
Utána mennék, vajon Te megtennéd?
Bármit teszel, valami mégis visszahúz,
Bárcsak tudnám, mi a Te gyengéd.
Térdre borulva sírok,
A magány emészti lelkem,
Nincs már itt senki,
Aki megmenthetne engem...
Az én krisztusom nem pihen kereszten,
egy életen át feszült meg csupán,
hallgatom és hagyom, hogy pihenjen
a hidegrázós, téli délután.
Győzelem lánya vagyok,
Másképpen nem hagyhatom,
Arcomon írva vagyon.
Apa, vajon van-e ünneplő karácsony odaát?
Ünneplitek-e ti is a Megváltót, a Messiást?
Vannak színes - ragyogó fények,
Pompázó utcák, finom sütemények?
Hogyan tudnám leírni azt,
amit csak érezni lehet,
Hogyan mondhatnám el szívből,
milyen a tiszta szeretet?
Út a háborúba
Üvöltő farkasként rázta meg az eget,
nyüszítő ebként nyalta lelki sebeit,
nem ő váltott a hadi vonatra jegyet,
a sors fukar volt, nem osztotta kegyeit.