Apákkal kapcsolatos versek
Ó, mennyi emlék...!
Zöld erdő árnyán
sétáltunk nemrég...
Egy pillanat csak,
vagy nyolcvan éve?
Édesapámnak
Hiányzik illata a rád fuvalló szélnek,
Az Erdő illata, mi beárasztott Téged...
Hiányzik minden, ami Tőled áradt felém,
Az utolsó oltalom is elhagyott... a REMÉNY!
Az én mesém
Nem volt nekem akkor szép, piros kabátom,
kosárkámban, sajnos sok borocskát vittem,
nem volt hamuban sült vagy foszlós kalácsom,
nem tartott tenyerén akkor a jó Isten...
Arcod borostás volt, tenyered olajette,
a vézna kisfiú titkaid hiába leste,
hajnalig nyúlt gyakran a nóta,
lakodalomba’, disznótorba’...
Édesapám emlékére
Kinyíltak szívek, alvó életek,
Madárdaltól zeng a friss határ,
Kiült Nagyapa a kapualjba,
Hazatérő gyermekére vár.
édesapámnak
Iskolatitkárságon állva
Újra visszagondolok,
Két éve hogyan keltél szárnyra,
És hogy azóta mennyit tombolok.
Azt mondják, hogy hasonlítunk.
Rám néznek: "kiköpött".
`75 nyara volt, mikor
Anyámnál kikötött.
Hanyatló, lebukó kezed
zuhanva, hullva, eltűnőbe`,
hulltában is micsoda kört írt
végső röptével a levegőbe!
Apu, mondd csak, rossz lány vagyok?
Pontosan tudom, értem lehozod a napot.
Apu, én butácska lányka vagyok,
de tőled mégis mindent megkapok.
Eljött megint ez a nap, a te neved napja,
Köszönöm, hogy enyém a legjobb édesapa.
Kicsi őz vagy, és szabad,
Mindig együtt jártunk oda.
Ami maradt utánad, kacat,
Menjünk el megint ugyanoda.
Fiaimnak
Sokszor úgy érzem, már mindenből elég.
Múltamat szél hordja szerteszét.
Az ablaknál állva rátok gondolok,
mikor egy pohár nemes borral csak úgy elvagyok.
Te mindig ott voltál mellettem,
ha féltem, fogtad a két kezem.
Fáj a felismerés:
Alig kaptam elismerést...
Apámtól, kitől vártam,
Hisz Ő volt a példakép nálam.
A Földön kialudt a fényed,
de a Mennyben Isten kezében élhetsz.