Apákkal kapcsolatos versek
Édesapám emlékére
Ma épp olyan simogató aranyfényű a nap,
mint mikor 23 éve lelked az Úrnak visszaadtad.
Amikor lágy szellő arcomra csókot lehel,
úgy érzem, te vagy, visszajöttél vigasztalni engem.
Apa vagy te?
Az alkohol fájától nem látod az erdőt.
Eltakarja tőled a mámoros felhő.
Miért nem kellek neked?
Mondd, miért nem örültél annak, mikor megtudtad, hogy létezek?
Beengedlek most egy kicsit a csendbe,
míg alkonyat párásodik szemembe,
s áttekintek Grand kanyon-éveken.
Része vagy annak, hogy ma lélegzem,
Apám, mégsem emlékszem a hogyanra,
tőled egyetlen takaró sóhajra
sem, amit vállamra simítottál.
Bognár apád ácsolta szabta bordád.
Melled vasból öntötte céh-remekké.
Szikrázó üllőn szikrának születtél.
Vézna fiadnak műremek te voltál.
Összegyűltünk, mind feketében,
Szívünkben vákuum, sírások a gyászban.
Itt van a család apraja-nagyja,
Mind téged siratunk, drága jó Apa.
Látom halványan aszott alakodat,
szelíd dallamként hallom hangodat.
Emlékek hada jön felém kísértetként,
rám rakják vándorbotod terhét apránként.
Egymás szemében a holnapok
szemrebbenésnyi tételek,
tükörszemekből olvasok:
Jövőm, mily nagyon féltelek.
Csendben állunk az ágyad mellett,
Nincs már szó, mi megérinthet.
Messze vagy, de mégis itt...
Számomra oly kevés a hit.
Ma mehetnék apám sírjához,
hogy sírjak,
eljátszhatnám színházát
a kínnak,
az emléknek, hogy fáj,
ma sírni kell, muszáj!
Apa! Annyi mindent elmondanék,
de már nem lehet,
szívemben ott van mégis
az általad érzett szeretet!
Hazavár az itteni fuvallat,
mely simogatta hajadat.
Hazavár a lila kapu,
hol annyiszor hallottad, hogy apu.
Édesapám születésnapjára
Hetvenkét szál gyertya apró lánggal égne.
Hetvenkét év eltelt, s az életednek vége.
Nincs már torta, sem ünneplés,
Fájdalom van, melytől nincs menekvés.
...mögötte kilincstelen ablak,
zavartan ülsz az ágyon, de hagylak.
Csak melléd ülök csendben, Apa,
s remélem tán` megismersz ma...
Fiamat én megálmodtam!
Álmomban bölcs táltos voltam.
Akkor és ott megáldottam,
sárkányvérben megmártottam.