Apákkal kapcsolatos versek
Csak mentél, elmentél, vissza sem néztél,
el sem köszöntél, mentél, nagyon siettél.
Majd találkozunk, de nem jöttél soha többé,
vártunk, nagyon vártunk, de hírt igen repítették.
A hetvennyolcadik
gyertya is kihunyt
életed tortáján,
nem esett soha
egyetlen folt sem
tisztességed orcáján,
nem áldoztál
fel senkit...
Te magas ég, szomorú szívem látod még?
Hallod, ahogyan remeg szavam?
Hiányzik, kit elragadtál tőlem.
Jó édesapámért szól szívem.
Nyitott mondatokban beszéltem hozzád,
Míg te zárójelbe tettél minden gondolatot.
Szögesdrótból fontad a szavaid,
S csodálkoztam, hogy rajtuk fent akadok.
Édesapám sírkövénél elmerengve állok,
Visszatérő gyermekévek, elmosódott álmok.
A család szerint kakukktojás lettem,
"Kovács fajta" vagyok, ez volt minden vétkem.
Ma sok-sok ember megállt egy kis időre,
Emlékezett apjára, anyjára, férjre, feleségre.
Elvesztett gyermekre, ki nem jön többé haza,
Hiába várja családja, barátja, meglévő otthona.
kék ma az éjjel apám jár itt
megborzolja a kertem fáit
remeg a keze az inge kopott
csillogó fürtjein csillagot hozott...
Bánat-darabok hullanak a szívből
peregve, mint régi házról a vakolat,
lassan az élet széthordja az erekben,
viszi, mint szél a hangodat.
Reggel, mikor felkelek, még minden nyugodt.
Nem nyomasztanak a fájó gondolatok.
A pirkadat friss kezdetet hoz, mégis megvetem,
Ez is csak egy újabb nap, amikor nem vagy velem.
Mindig légy becsületes, mondogatta apám,
Hogy jó szívvel feküdj le, ő ezt hagyta rám.
Mihály napján Apámról is megemlékezem,
Megköszönteném, de már nem tehetem.
Hiányzik a bölcsessége, életigenlő embersége,
Nótája, a jó szava, a keze melege.
Kimegyek a hegytetőre
Édesapám sírjához.
De már sírok előre,
s úgy borulok a fejfához.