Apákkal kapcsolatos versek
Hol vagy? Mikor jössz?!
Számtalanszor ezt kérdezem,
de ezzel csak magamat mérgezem.
nem akarok emlékezni
a halálod napjára
nem jegyeztem fel a dátumot
nem fogok virágot vinni
a sírodra évfordulón
nem számolgatom hogy
hány év vagy nap telt el
nem tudom hogy múlnia...
Otthonod melegét megosztottad,
Védőbástyaként családod oltalmaztad,
Három rózsaszálat neveltél Annáddal,
Akivel megélted, milyen egy jólelkű asszonnyal.
Hiány, mi egy életen át kísér, te vagy.
Egy igazi apa megbecsül egy családot, és nem elhagy.
10 évesen egyedül férfiként a háznál,
Nem szóltál, hogy nem jössz vissza, hiába várnám.
Én csak jó apád akarok lenni,
az, ki nem szól Rád hangosan.
Az, ki ha meg mertél valamit tenni,
nem néz Rád haragosan.
Nem értem hogy lehet
Hogy mire képes az érzelem
Mikor még élsz és létezel
Azt hiszed minden oké
És akkor előtör egy kép
Régmúltból hirtelen
Türelmes gyengéd arc
Nagyon szerethető...
Igen, Apa, keltelek. - Majd édes álmod véget nem ér.
Szeretlek, Apa, rendesen. - Látom egy megfakult fényképén.
Megbeszéljük, ha felkeltél, most látom, fáradt vagy,
Jól telt a napom, biztonságban érzem itt magam,
Másnap zendülök, a szép szóra sem hallgatok,
Ma már csak sírod előtt szomorúan ballagok,
Beszéljünk egy kicsit, kérlek, tudom, fáradt vagy,
De oh... - De kellenél, a szívem megszakad...
Hétfőn volt még apám,
Kedden nem igazán.
Mire hazaértünk,
A hűlt helye csupán.
megint kéred a nyamvadt kávéd:
"add ide azt a tejesizét"
csak ne felejtenéd
folyton el a varázsigét.
Mondd, te mitől félsz igazán?
Mondd, miért játszol bohócot az élet színpadán?
Mondd, Apa! Voltál már mindenkinél a második?
Mondd, élted már meg, hogy egy emlék halványodik?
Kinek keze minden nap csak adna...
Megtesz értünk mindent, mi csak tőle telhető ma...
Emlékszel, apa, mikor két kezemet fogtad?
Nem engedsz el soha, akkor ezt mondtad.
Két karodban, mint krumplis zsák ringtam.
Csak a figyelemért egész éjjelt végigsírtam.
Hiányzol
Szavakkal kifejezni nem lehet,
mire szívem verése figyelmeztet.
Lelkem sajgása emlékeztet,
hogy volt ő,
kire már csak emlékezhet.
Bocsánatkérés Apukámtól
Annyira sajnálom, amit tettem,
Hogy veled így beszéltem,
Visszaszívnám, ha lehetne,
De sajnos, ez lehetetlen.
Példád az égig tör,
Szememben te vagy a legtöbb!
Szeretetet érzek, s hálát,
Hogy te vagy az én apukám!