Apákkal kapcsolatos versek
Régen megszenvedtem veled,
Sírtam is miatta eleget.
Mostanra már elengedtem,
De lehet, hogy csak megértettem.
Nézd, apa, tudok járni!
Sokszor elestem, de megtanultam felállni.
Ha hívsz, már lábon megyek oda,
Habár járásom még bugyuta.
Büszke vagy rám, igaz?
Elmélázott az asztalos a széken ülve
Miközben kávéját gyorsan felhörpintette
Nagyot sóhajtott hisz tudta vissza kell menni
S a műhelyben egész nap csak állni és dolgozni
Egyszer eljön az idő,
Mikor már nem leszek veled.
Egyszer eljön az idő,
Mikor nem fogom kezed.
Eljött a nap, hogy ismét köszönthetünk Téged,
De köszöntésünk oka ezúttal nem egy újabb éved.
Egy jó barátnak bátorítás,
Édesapának igazolás,
szeretetmag, lásd, szárba szökken
a termékeny, gyermeki földben.
Vályogház előtt állok, már ütött-kopott fala,
nem járja át semmi, csak pókok szőtt fonala,
a fakapu pántja törött, az ajtó zárja rozsdás,
megette az idő, átrágta a romlás...
üres a ház már senki sem lakja
nem mozdul a fészer rozsdás lakatja
odabújok ahol soha nem kerestél
hol vagy apám hová mehettél
Apám csak mereng,
Bámulja a gyertyafény táncát,
Szájáról leveszi rozsdás, öreg láncát,
Szavakat máshogy intéz hozzám,
Arca nem boldog, nem vidám,
S belekezd, most jól figyelj rám,
A mondatok most mást jelentenek,
Mint ahogy régen hallgattál...
Apró gyermekként
szupermen jelmezben
már rájöttem, hogy egy maszk
nem fog olyan erőssé tenni,
mint apukám.
Elhagytál sok éve már,
hiányod fájó nagyon.
De nem haragszom érte,
te sem akartad, tudom.
alias Schmidt Gyula
Füstfaragó Flórián 90 évvel ezelőtt,
egy füstös, kormos délután
egyszer csak köztünk termett ríva,
nem volt ő ekkor még Flórián,
Gyulának lett hívva.
Múlnak a percek, az órák peregnek,
Felfoghatatlan fájdalom lép a szívembe.
Megtört szívem, sír a lelkem,
Angyalkönnye arcomon pereg.