Apákkal kapcsolatos versek
1962.01.01-2010.08.21
Negyvennyolc múltál,
Amikor eljött az utolsó nyár.
Amit tudtál, mindent megadtál,
Azt mondtad, nekem ez jár.
Levél édesapám születésnapjára
Már tizenöt éve, hogy elköltöztél, apám,
és én hiányodat megszoknám,
ha tudnám.
Ma bementem a kisboltba,
amit béreltél és vezettél úgy húsz éven át.
Piros pacsiznék, de kést szúrtál a kezembe.
Gyűlölet, mi tőled jön, szárba szökken erembe`.
Futottam utánad, de beleestem egy verembe.
Helyetted én sírok, így megyek az osztályterembe.
Mikor Apám a hegedűjét
Két kezébe vette
Olyan kecsesen állt kezében
Mintha egy nőt
Keringőre vinne.
Emlékszem, volt egy origami könyvem.
Igazából a nővéremé volt,
de ő csak hétvégente járt haza,
így hét közben az enyém lehetett.
4 apám van,
1, ki vérből való,
3 meg, aki lát engem,
mind3 csak 1 részemet,
de amit látnak, azt
ápolják, inspirálják,
Szeretik.
Miközben a sírotokat
Rakom én rendbe,
Rózsákat ültetek
Bánatos nagy szívvel.
Hadifogságról
Ki volt az apám?
Nagy volt - Ő
A nagyok között,
Kik ismerték, suttogták,
Nagy művész volt.
Béke szállt rá a szívemre
Lágyan, szinte észrevétlen,
Mint a hajnal érkezése
Fülemüle füttyjelére.
Szia, apa!
Tudom, nem tudtál sokáig kísérni az utamon,
De szeretnék pár dolgot megköszönni, gyere, mutatom!
Látod itt a helyet szívemben?
Egyszer te töltötted be azt,
Régen itt volt a kezed a kezemben,
Még érzem, ahogy megfogsz és a nyakadba raksz.
Apám, ölelj át fénykezeddel engem.
Tép a világ, háborog a lelkem.
Te tudod csak, hogy mennyit küzdöttem
Erőmön felül, hogy Bácsot megmentsem.
Több, mint örökölt fájdalom.
Több, mint hű, gyermeki szeretet.
Több, mint akaratlan ártalom.
Több, mint egy megkésett felelet.
Apámra szórták a mondatokat
Mert nehéz korban élt
Méltósággal tűrte a holnapokat
S ha tudott adott ő sohasem félt
Ha most itt lennél,
megköszönném Neked azt a kevéske időt,
amit velem voltál.