Apákkal kapcsolatos versek
Rám szállt az alkony, megszokott látvány.
Fenyőfák reszketve húzzák magukra
bársonyos sziluett pokrócukat, alig látszódnak át a párán.
Talán az eső miatt, vagy talán tudják,
milyen szívemben az időjárás?
szétszórta életét a háború a vére
a sport a sertéspörkölt
volt mindene
Csak egyszer hallhatnám kemény szavát,
Rövid időre érezném mosolyát.
Elment tőlem... Oly messze jár,
A csillagok közt Ő mindent lát.
Készülök rólad verset írni.
Egyszerűen. Tisztán. Igazul.
A születő gondolat nem fog felsírni,
túlhordtam, s csak nevet pimaszul.
Apám bányász volt, kemény ember.
Anyám, ahogy megszült, otthagyott.
Akkor még olyan volt a rendszer...
atyai hagyaték jogosít
Apám tekintete hoz zavarba,
Nem lép már lába zörgő avarba.
Oly rég volt már, hogy itt hagytál engem,
Nézz le rám, egy roncshalmaz lettem.
Meglátogatlak téged, Apám, hiányzol,
Remélem, betakar valaki, ha fázol...
Bár nekem kéne ezt átélni helyetted,
Nem kell most félj, itt vagyok végre melletted!
Kertészkedem apámnál,
itt mindig béke van.
Kőhalmok a buja zöldben
jelzik, hogy
Isten és természet
az emberrel itt együvé válik.
Nem maradt akár egy marék remény,
Mindenünk, amink volt, azt elvették,
Fekszem a könnyeim tócsájában,
De ez sem gyógyítja meg apámat.
Teszem a dolgomat, de megállok egy percre,
Mindig hagyok időt egy megszülető versre.
Ugye nem haragszol, Apu, rám,
Hogy nem görbül sírásra a szám?
Hogy már nem fájnak úgy az emlékek,
Rád gondolok, lelkem dallamot zeng?
hűs poharakból isznak a vének
nem lehet arca éjjel a holdnak
hazajárnak titokban a holtak
aprót moccanva ingnak a képek
falakon sápadt árnyak teste tapogat...
Apa nélkül
Apa, téged nem pótolhat senki sem a mából,
Fájón tapad lelkemre egy fekete fátyol.
Büszkén mondtad mindenkinek, ez az én kislányom.
Az én Édesapám volt a legcsodálatosabb a világon.