Apákkal kapcsolatos versek
Ébredj, remény, kérlek.
Ne hagyj el most végleg.
Messze a part másik oldala.
De oda kell érnem ma.
Hangtalanul lépek hát.
Nem kívánva se jót, se rosszat.
Életérettségi
Hálával tartozok és köszönöm, hogy vagyok,
testet kapott lelkem, halálig benne maradok.
Kissé kopott, megnyúlt bőrömben lakhatok,
sürget az idő, de én mégis lassan indulok.
Édesapám, előtted állok s nézlek,
Két szemedben látom, milyen volt az élet.
Emlékezz vissza, minden, ami bántott,
Erővé vált, s a mostnak adott álmot.
Apa
Nem én választottam, nem én akartam,
csak megtörtént, s már a földön voltam.
Égett a torkom s szavaim elhaltak,
anyám intő szavai veled kettesben hagytak.
Van egy angyal, ki vigyáz ránk,
Van egy angyal, ki fentről lát.
Te lehettél volna az első férfi, akire felnézek,
Elkergetted volna a szörnyeket a szekrényben,
Válaszokat adhattál volna minden kérdésre,
Még várlak, még jöhetnél, de már nem kérlek.
575
Nem simogat már
Mikor megtudod,
hogy már nincs. Emlék...
Édesanyám,
Vigyázz reám,
Mert ha most nem,
A későbben
- Rosszul hangzik -
Rosszul zajlik!
Szüleim
Már régen itt hagyott
úgy, mint Apám,
nem maradtam árván,
hiszen van Húgom, Öcsém...
Dicsérd meg a gyermeked, mindennap dicsérd meg,
mondd neki, hogy olyan szép, amikor felébred,
érezze, hogy számít, hogy nagyon fontos neked,
s hogy sokkal jobbá tette a te életedet.
Gyermekként én mindig arra vágytam,
hogy egyszer újra látlak,
de te nem jöttél el, és most itt vagyok,
sírhalmodon állok és arra várok,
hogy ebből a rossz álomból egyszer csak felébredek,
és te, Édesapám, magadhoz szorítva újra átölelsz.
árnyékában
Madárcsicsergéstől
a hajnal ébred,
rügyfakadást ünneplik
s téltől köszönnek
Apukám emlékére
Akár egy villanás,
úgy cikáztál át
a földi életen.
Hogy ki vagyok? Magam sem tudom!
Ha tudnám, felfedném világom.
Nem haragszom, inkább csak fáj...
Hogy rossz ízű ez a máj,
amiből félig származom.