Anyák napi versek
Bár megfakultak az évek,
mégis tisztán emlékszem,
érző képkeret árnyékot vet
szívem tengerében.
Egyszer, régebben megjegyezted,
Hogy nem írok neked verseket,
De ilyet csak azért nem teszek,
Szemeid könnyet ne ejtsenek...
Anyák napja alkalmából írom e sorokat,
Közben könnyeim mossák arcomat.
Már nem adhatok puszit vagy ölelést ilyenkor,
Marad a vers és néhány könnycsepp olykor!
Csak a temetőben köszönthetlek
Anyák napján korán
Kimegyek a temetőbe,
Köszöntelek, édesanyám,
Rózsacsokorral kezemben.
Hiszek a csodákban,
Mert akárhányszor színes az ég alja,
Tudom, hogy te festetted, Anya.
Milyen szép volt régen az anyák napja,
- vittem az orgonát boldogan haza.
Édesanyám szívében a szeretet
- kifogyhatatlan volt, mindig fért bele.
A Testet tartva nem fárad el karja,
míg Ég Urával hangtalan pöröl...
Meglátva, megszeretve
Szerelem született a szívekben.
Elszaladt az idő sebesen,
Az oltár előtt igent rebegtek.
Anyácska, anyácska, felhők között szállva
tiéd a világnak minden gyöngyvirága.
Ami számomra vagy
Szeretlek anya, mert te mutatod az utam,
bármi van, te máris suhansz,
figyeled a gyermek énem,
hogy megvédj könnyedébben,
amint sírok, te máris pattansz,
adsz egy puszit, és az cuppan,
elaltatsz az ágyikómban,
hogy könnyebben megnyugodjak.
A mennyországból küldöm neked ezt a kicsi levelet.
Hogy felitassam rólad, Anya, a legördülő könnyeket.
Nem is tudom, mit adhatnék néked immár,
Gyermekkorom visszamosolyog rám!
Mi nékünk legszebb emlék,
belül él, világodban ébredt,
érted ragyog, ölelve néz feléd...