Anyák napi versek
Anyalíra részlet
Orgona ága, lila ruhában
emlékezzél az édesanyákra!
Májusi reggel anyáknak napján,
indul a gyermek, dal csendül ajkán,
mosoly az arcán, virág kezében,
s könnycsepp ragyog az anya szemében!
Lágy, tavaszi szellő szívem szüntelen szítja.
Édesanyámra gondolok, és rímekkel teleírja
A kopott könyvet, mely felolvassa önmagát,
És életemet dalolja el hosszú esztendőkön át.
Bimbó voltam, virág lettem
Édesanyám éke lettem
Most is kérdem, mi voltam én
Kérem szépen, mesélj, mesélj
Édes, jó Anyám, figyelj rám, kérlek,
hálával tartozom, amíg csak élek.
Édesanyámnak!
Virágkelyhek vidám csacsogása szól,
selymes szirmok között illatfelhő száll.
Mesél fellibbenő, régi álmokról,
percek toporognak, az idő megáll.
Az én anyám egy olyan nő,
kit nem tört meg a sors, sem az idő,
kinek tekintete s a lelke tiszta,
egy angyal e gonosz világban!
Hogy életet adtál,
S emberré neveltél,
Óvtál minden rossztól,
Oly nagyon szerettél,
Megköszönöm.
Egy régi illat a szekrénybe zárva,
Emléked eső áztatta temető.
Ha kinyitom ajtaját, fénye-árnya
Rám vetül, s a szívem oly sebezhető.
Bár kivívtam magamnak olyan rég a jogot,
Anyák Napján engem is ünnepeljenek,
Sőt, tovább is adtam a stafétabotot,
Huszon-éve annak, hogy lányomból anya lett.
Sára köszöntése
Anyák napján szomorúság
költözött fájó szívembe,
szeretetre vágyó karom
csak a levegőt ölelte.
Anyák Napjára
Ápoló fegyelem, mi dicsérő bizalom.
Kísérő kegyelem, mi gyászoló szidalom.
Eltolva kitart, ki lázadva szorító.
Támadja vihart, ki titkolva vonyító.
Hozzád írom magasztaló versemet,
mert mindig megérted az én lelkemet.
Te voltál az, ki megtanított beszélni,
s te mondtad: "A sötétben nem kell félni."
Te tetted össze imára a kezemet:
"Hozzá így kell szólni, mindennap ezt tegyed!"
- így mondtad s elmosolyodtál.