Anyák napi versek
Már emlék
Márciusi emlékek
Tragédia mélysége.
Fájó örömök,
Megfakult idők.
Itt van újra Anyák napja,
Rendet teszek a szobámban.
Kedves szavakat írok éppen,
Ami nem az erősségem.
Még emlékszem a cíniák színére,
mikor édesanyám kezemnél fogott,
hogy együtt menjünk temető ölére,
hol nagyapám, nagymamám nyugodott.
Nincsen egyebem, csak pár jó szavam,
Szüleim iránti szeretet megmaradt,
Hisz ti tereltetek a jó útra,
Néha nehéz volt, de nem felejtem soha.
Jöjj tavasz, bújj elő!
Zöldüljön a rét s mező!
Édesanyám mire ébred,
Zendüljön a madár ének!
Anyák napja van ma, egy csodálatos ünnep,
A gyerekek ilyenkor lázasan készülnek.
Hisz mindenkinek legnagyobb kincse az anyja,
Elmondom: szeretlek, szeretlek, édesanya!
Míg szíved alatt hordtál, simogattál,
Amikor megszülettem, kezedben tartottál.
Ha éhes voltam, emlődből ennem adtál,
Mikor szomjas voltam, tiszta forrásból megitattál.
Majd ha a halál minket is eloroz,
s eljönnek az önvádló pillanatok, ...
Csak egy szó, ami rengeteget takar,
Nem akar semmit, csak betakar.
Anyák napja minden nap,
hiszen itt vagy, Anyám,
minden szívdobbanásban,
minden levegővételben,
Te vagy a létezés bennem,
ott vagy mindig mindenkor
az értelmet nyert küldetésben,
a szükség diktálta megértésében...
Orgonafa a kiskertben,
bólongat a virág benne,
fürtök lógnak úgy kinyílva,
lila színnel világítva.
Szerelem gyümölcseként
méhedben megfogantam.
Lelked apró kincseként
boldogan gyarapodtam.
Mint oroszlán,
Ahogy védi kölykét
Inaszakadtáig
Élete árán is,
Dühödten figyel
A bősz anya.