Anyák napi versek
Köszönöm az álmokat, és minden szépet,
A csodákat szóró, földi meséket.
Azt, hogy most is vigyázol még rám,
Hogy megvédesz, ha valaki bánt.
Anyák a Földön, anyák az égben,
ébred a hajnal, árnyak a réten,
Nap sugaránál nyílik a rózsa,
tétova gyermek várja azóta...
Most, hogy lombokba költözöm,
s madarak dala étkem,
gesztenyegyertya kosztümöm,
megmaradt egyetlen ékem,
szelíd lettem, és tétova,
ügyelve, el ne szálljon,
szavaknak bűvös hímpora
még pilleszárnnyit várjon...
Előző életedben egy tündér voltál,
A tavaszi szellővel harangoztál.
Csillámport szórtál a felhők tetejéről,
Virágokat szedtél Isten mezejéről.
Anyák napján éltető szívem hozzád indul, vakon vezet,
hogy és mivel tudnálak meglepni angyalok közt a mennyben.
Búsan ballagok a temető felé, szívem repesve dobban,
ha hozzád elér, rögvest könnyem záporoz nyomban.
Amikor a nyolc kicsi kéz öleli a nyakadat,
amikor a négy kicsi száj puszilja az arcodat,
rájössz, hogy míg éltél, érdemes volt szeretni,
érdemes volt három leányt becsülettel felnevelni.
Oh, Istenem, hogy fáj nekem,
Nem kívántam, anyám tőled,
Földtakaród kikotortad,
Nagy melegbe fáradtságot
Nem ismerve megjelentél, hogy
Megmutathassad nekem,
Igenis létezel, síron túl is szeretsz...
Anyák napján szeretettel köszöntenélek,
boldogan, szorosan szívemre ölelnélek,
megköszönném Neked a sok-sok szeretetet,
az önfeláldozó, önzetlen segítséged!
Napokat gondolkoztam,
Hogy mit írjak le pár sorban,
Mégis sikerült az Anya-napon
Megragadni néhány gondolatot.
Anyák napján azt kívánjuk néked,
Az életben mindig megtaláld a szépet.
Ha akadnak is sötétebb árnyak,
Ha néha környékez is bánat,
Bánat után mindig több örömöd legyen,
Hely a szívedben nekünk mindig legyen.
Ma úgy éreztem, hogy beszélnem kell veled.
Gondoltam, akkor mindent félreteszek, és
újra meglátogatlak! Hozzád megint elmegyek.
Már egy ideje nem beszéltünk. Sokat dolgozok.
Ha a szívem beszélni tudna,
Megköszönné neked,
Hogy azért dobog bennem,
Mert felébresztetted.
Édesanyám úgy szeretett engemet,
fiai után imádott lánygyermeket,
elvesztésük fájdalma végtelen,
nékem adta örömét teljesen.
Hála-virág neked s nekem,
Anya-jeggyel felér, vegyed!
Többel is, oly sokkal többel!
Versenyre kel a végtelennel,
Talán a végletekkel
Is - elfelezve mindent...