Anyasággal kapcsolatos versek
Az ablakon keresztül pillantottam meg őt:
Élettelen szobor nyilából ellőtt
nyílvesszőt, amint szemével szobám
mélyén kutat illő áldozat után.
Illatos rózsám, mely
nem hervad el soha,
szívével ápolja a
gondos édesanya,
engemet is ápolva,
a karjaiba zárva
nem enged el soha
senki szavára, s tudom...
Bár már rég nem láttam arcodat,
Mindig tudom, ha dúl benned a harag.
Üvöltő kísértet rémes árnya
Szívemre száll, csapbába zárja.
Újabb születésnapra készülődve
Téged illetne az ünneplés, anyám,
amiért dacolva rémségekkel,
mit háború zúdít hazára, családra,
túlléptél a mindennapok gondján,
új életet hordozva romok, halál fölött,
általam hirdetted: aki életet ad,
új világot teremt. Helyetted, íme most...
Oh, Istenem, a Nő
Miért tűri a megaláztatást?
Hogy sárba tiporják lelkét!
A sok-sok arconcsapást!
...
Melletted lehettünk.
Szívedet kitártad,
Mit kívántunk, megadtad.
Arcodon fásul már a vakolat.
Több, mint fél évszázada szívja a Nap.
Anyák napja van ma, egy csodálatos ünnep,
A gyerekek ilyenkor lázasan készülnek.
Hisz mindenkinek legnagyobb kincse az anyja,
Elmondom: szeretlek, szeretlek, édesanya!
Míg szíved alatt hordtál, simogattál,
Amikor megszülettem, kezedben tartottál.
Ha éhes voltam, emlődből ennem adtál,
Mikor szomjas voltam, tiszta forrásból megitattál.
Amikor csak azt
Ordítom
Anyukámat
Akarom
Amikor már régen tudom
Ő az ki az
Oltalom
Engem már nagyon korán átölelt
valami láthatatlan glóriás.
Suttogott és osztotta az ételt,
sokszor Ő volt az ajtónyitás.
Anyám háza fehér falú,
Kerítésen dús illatú
Lila akác köszönt engem,
Rám integet: - megérkeztem.
Anyaság
A Margit hídon áthaladva
gondolj a hatéves kislányra
ki anyja ölelő karjában
mamával merült hullámsírba
Egy nap már úgy érzem.
Nem maradt semmim a világon.
Elhagyott a társam engem,
S tudtam, nem is hibáztam.