Anyasággal kapcsolatos versek
Üresek a tömött helyek, illatukat vesztették a lugasok.
Azt mondják, elmentél örökre, de én tovább kutatok...
Egy borostyánnal szőtt kerítés mögött
kéklett a maroknyi házikó fala.
Kertjében kis rozsdafarkú röpködött.
Betöltötte a teret szép dallama.
Én nem tudom, mi ez, de érzem,
Hogy megszépült megint az életem.
Te jöttél el egyszer az álmomban,
Ami a legjobb, később itt voltál valóban.
Álmomban éjjel megjelentél,
kezed nyújtottad, hogy felvegyél,
"Bimbózó és kinyílt virággal
mint kisgyerek virágos ággal"
álltam előtted, édes Anyám,
nélküled most is emészt a magány.
Két szemedbe
belenézek,
látom lelked
közepében:
A te szíved
Édesanyám!
Kicsi vagy, és törékeny,
Ne aggódj, mert segítek.
Ha sírsz, én itt vagyok,
Ezt mindig tudhatod.
Úgy futok utánad, mint egy gyermek,
Csak ölelésedre vágyom, fogni kezed.
Úgy szorít a torkom, mint fakérgen a drót,
S szívemet elöntötte a fájdalmas kór.
Te voltál nekünk mindig egy földre szállt angyal,
Hány éjszaka altattál minket gyönyörű dallal,
Féltő kezed fáradhatatlanul vigyázott ránk,
S nem mindig mondtuk, te voltál a csodánk.
Régen, hogyha hazamentem,
Az udvaron széjjelnéztem,
Azután megsimogattam
Az elébem szaladó,
Örvendező kiskutyát...
Miután az anya
vajúdva megszülte
gyermekét,
s egy lehelettel
beléje lehelte
létének mindenét...
Az ablakból nézem, ahogy a sárgás, fakó avarban
Fényes vadgesztenye bújik ki héjából,
Mint újszülött a méhből, még kicsit nedves is.
Színezném ma már minden árnyalattal
gyermekkoromnak oly szép igazát.
Anyám szeme könnyekkel marasztalt,
elnyerni lelke minden vigaszát...
Madár éneke dallamot hordoz,
A harmat cseppje gyöngyöket ér.
Ébredő hajnal fürödni készül
Nap sugarában, mely kincset ér.
Hajnali szél fut a tavon,
fodrozódó habokat kerget.
Állok csendben, könny arcomon,
s a múlt bánata lassan enged.