Anyasággal kapcsolatos versek
Édesanyámnak
Valahol egy másik térben,
Egy távoli messzeségben
A nagy útra készen álltam,
Szívem döntésére vártam.
Egy elszakadt vezeték
Helyét keresték a munkások.
Negyven éve nem ért át a jel,
Emiatt voltak a furcsa hatások.
Anyám kezeit fogtam
szedtem nyújtva
apró lépteim.
Én meg csak húztam
Anyám karjait.
Megtöltöm csenddel a szívem,
boldog vagyok, mint a
homokban játszó gyermek,
megnyugtat, hogy látlak,
most éppen homokvárat építek,
Te figyelsz engem, és mosolyogsz,
még nem tudom, hogy a homokvár
velem együtt fog felnőni...
Mondd, hova tűntél, angyali csöppség,
Karomba futó, kis tipegő?
Nem foghatom már drága kezecskéd,
Gyors suhanással száll az idő.
Virágot ültettem én ma, édesanyám,
hogy gyönyörködhess a Jóisten teraszán,
ülj le, pillants rám, hozd az égi sámlit,
nézd a petúniát, bíbor-szín muskátlit...
Ma 18 éve, hogy világra hoztál,
De másfél éves koromban elhagytál,
Mai napig nem értem,
Miért tetted ezt velem.
Köszönök mindent, drága anyukám,
Hogy itt vagy nekem,
Hogy van mit ennem,
És hogy mindig gondolsz rám.
Tudod, fiam, nem hittem, hogy
ennyi időt megérek,
mondta reggel, s furcsa, párás
fénye lett a szemének.
Botondom
Emlékszem még a zsenge vonalaidra,
Melyek erősödnek napról napra,
Hol anyára, hol apára
Hasonlítasz, te drága.
Eddig még nem léteztem.
Soha senkit meg nem kérdeztem
Arról, hogy hogyan kell élni,
Mikor kell pontosan felsírni?
Gyalog megyek az úton,
a szél könnyel telíti szemem!
De egyben port is hoz magával,
szememhez kapom kezem!
A temető kapujában
Három árva sír magában.
Édesanyjukat zokogva keresik,
Nem maradt senki sem nekik.