Anyasággal kapcsolatos versek
Rezervátum,
Tudom, egyszer hazajutok,
Guruló, görcsös kezek
Gondoztak egykor.
2012
Anyámat Isten elvette
Tudom hogy jobb helye van fent a mennyekbe`...
A kútba néztem:
ássa-e még a múlt?
Se tükör, se fény nincs benne,
csillaga rég kihunyt.
Annyi mindent szeretnék neked elmondani... De nem tudok...
Mert szavakkal nem leírható, amit veled tudatni akarok...
most csend van, hideg, téli csend
a lelkem fagyott jégvirág
nagyon szerettem, de elment
hívta őt az árnyékvilág...
Árnyékként megbújva a ház falán
olykor hazajár az én anyám...
Karanténos anyák napi, fabrikált versike
Karanténos anyák napja, megölelni nem lehet,
Karanténos anyák napja, megpuszilni sem lehet,
Két méteres távolságban - hogy legyél te biztonságban,
Elmondom hát anyukámnak, mi tölti most szívemet.
Mert te vagy az a személy,
Kinek őszintén áldom két kicsiny kezét.
Ólom-lelkem vonszolom,
szívem aggódva dübög.
A nyüves kórt bokszolom,
elfáradt agyam dühöng.
Csendes az udvar, hallgat a ház,
erre a fürj már nem danolász,
felnyög a vén fa, rágja a tél,
jég hegye vájja, fújja a szél.
annyi minden történt most velem
az elmúlt, nehéz, gyászos évben
hisz feketébe öltött lelkem
mély, sötét verembe rejtettem
Anyám álmodik
körbesétálja a házat
felhőt lop az égről
s magára takarja.
Tudata mélyére nézett és megvakult
Az eme labirintusában járt s eltévedt
Minden emléke kopott és megfakult
A téboly mocsarában mindjobban elmélyedt