Anyasággal kapcsolatos versek
Néha képzeletben hallom még a hangodat,
emlékeimben felidézem kedves arcodat...
Befejeztem!
Elérkezik egyszer az a pillanat,
Mikor az utolsó cérna elszakad.
Amikor a pohár végleg eltörik,
Amikor Elég! Többre már nem telik.
Egy ideig sebzett voltam,
Kiáltva szótlan.
Bolyongott lelkem
Nem is e testben.
Mostanában távolodom, és egyre kisebb leszek.
Biztosan azért, mert már túl közel jártam.
Lőveni új-magyar Mária-siralom
Megfogyatkozott véreimnek, a magyar búcsúsoknak
Miért etettelek?
Mire neveltelek?
Égi kő! Méhemben
Miért cipeltelek?
Milyen érzés volt, anyu, tudni, hogy itt a vég?
Hogy innentől kezdve bármit is teszel,
a halál elől nincs menekvés?
Szia, anya!
Szól a baba.
Kösz, jól vagyok!
Múlnak napok.
Azt hittem, egy idő után számítok majd annyit,
Hogy elsőszülött gyermeked napja felderít.
Hegyek ölében párolgott a reggel,
a horizontra madárrajok szálltak,
s akkor varázsra előbukkant a tenger,
a parton a pálmafák vízben álltak.
Korán reggel, virradóra
Ébredtem én kakasszóra.
Mint amikor gyermek voltam,
Készülődtem izgatottan.
Anyám álmodik minden éjjel
arcához hajol egy angyal
s míg homloka ráncait simítja
anyám nehéz - sóhaját
szárnyai közé szorítja.
"Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,"
díszes kötényét, ha levetkezi,
meglátod, mily erős, azt leplezi.
Új kenyér
Anyám haja búzamezők szőkesége,
Bedagasztotta élete kenyerébe.
Dús vetésinek kalászba szökkent nyara
Betevő falat, kenyér lett diadala.
Kedves anya! Sajnálom, hogy öreg csontjaid még
mindig ropognak a nyomás alatt, amit
értem vészelsz át, akkor is, ha érzed: közel a vég.
Mantrád lett: "csak bírd ki még a mait",
s tudom, hogy már nem bírod. Remegsz, látom.
A jó Isten éltessen 80. születésnapodon téged.
Áldása bőven szálljon rád, imádkozunk érted.
Szívünk ünneplőben, de megremeg a hangunk,
hogy is lehetne megköszönni a sok jót, amit tőled kaptunk?