Anyasággal kapcsolatos versek
Anya, ki életet adott s felnevelt.
Anya, ki mindig ott volt, s vígan nevetett.
Sírta, ha épp csatámat vívtam,
S támogatott, amíg megvívtam.
Egykoron, ki engem dédelgetett,
Ma számomra ismeretlen.
Megbomlott elme sikolyát hallom,
Hetek óta nem is alszom.
Jönnek a fényjeles májusi ünnepek,
bokrokon orgona illatoz, integet.
Szép ez a hónap, a kék minap rám hajolt,
szívembe ezernyi tavasz-bók behatolt.
Elképzellek, mintha valaha is velem lettél volna,
elképzellek, mintha velem beszélgettél volna,
elképzelem, mintha sose féltem volna,
elképzelem, mintha ölelésedbe bújhattam volna,
elképzelem, mintha az érintés sose fájt volna,
úgy képzelem, mintha minden rendben lett volna.
Édes, jó Anyám, figyelj rám, kérlek,
hálával tartozom, amíg csak élek.
Halló, anya, el kell mondanom, mi történt,
felhívlak, akarom, hogy te tudd meg elsőként,
érzem, anya, örülni fogsz a hírnek,
mert öröm ez, kell az anyaszívnek,
szóval, képzeld el, találkoztam ma reggel...
hogy is hívják, emlékszel, azzal az öreggel...
Megkövültem, megkövültél,
Isten tudja, hogyan történt.
Gyermekkorom elsikkadt,
boldogságom elapadt.
A régi házban halottak a falak,
Redőnyei hunyt szemmel sikítanak.
Könnyei úgy folynak a fájó múltnak,
Élet nincs, nincsenek ott napsugarak.
Apró, kicsiny galambocska,
Apró, kicsiny galambocska röpül messzi távol.
Csodálatos 7. éjszakai álom...
Édesanyámmal álmomban...
Mindig erre vágytam,
Hogy csak veled álmodjak,
Minden éjjel simogasd
Szomorú arcomat.
Te még mindig azt hiszed:
sohasem öregszem meg.
Tudom, érzed lelkemet,
nem, mint fáradt testemet.
Kérlek, légy türelmes velem!
Megkésett vers Anyák napjára
Anyám, a génjeink sohase hazudnak,
jelt vésnek jelenbe, tanúi a múltnak,
véred a véremben: kódolva a lét,
reám testált örök, ősi hagyaték.
Mesélek és mesélek
Naphosszakat tenéked.
Mi történt az iskolában,
Mit mondott az osztálytársam.
Ma szívembe bújtak fájó, csöpp jajok,
Míg májusfény csókolt virágot, bokrot,
Sós záporú könnyem gyöngyszemként potyog,
Hiányod sajog, nem ölel már karod.