Anyasággal kapcsolatos versek
Mikor nevelkedtem édesanyám mellett,
Verset hordott szíve alatt, szerelmes levelet.
Hol voltam,
Hol nem voltam,
Aprócska
Kis babszem voltam.
Anyám, ne sírj,
Mert távol vagyok,
Szívemben úgy ragyogsz,
Mint a csillagok,
Visszatérek egyszer hozzád, meglátod,
Előbb-utóbb ember lesz belőlem,
Úgy látom,
Mikor hazamegyek, magamhoz ölellek...
Én sírok most utánad, te angyal,
Mintha rózsád szirmai lehulltak volna"
Én tudom, lelkem olyan, mint a végtelen róna,
Kinek büntetés jár minden elmondott szóra.
Nézz most hátra, és ne előre,
Ki lett évek során belőled.
Kinek köszönheted a léted,
És az életének lassan vége.
Te vagy az én példaképem, drága anyukám.
Próbálok mindent úgy csinálni, hogy büszke lehess rám.
Mert tudom én, hogy életedben sok fájdalom ért,
S oly sok mindent feladtál a boldogságunkért.
Annyira már megszoktam,
Hogy gömbölydeddé fordultam.
Furcsán nézek a holnapra,
Pocakom ürül a nagy napra.
Melegít a gyönyörű őszi napfény,
Imádom ezt az időt, egymagamban is élmény.
Hajnalban, mikor még az éj is álmát bontja,
virágot kerestem születésnapodra.
Álmomban egy rózsát láttam,
színe vörös, mint hajnalban az ég,
mikor a nap útra kél.
Ó, mennyire szeretlek Téged,
Bármit megtennék Érted.
Születésem óta vagyunk háborúban,
Közösen harcolunk e kegyetlen világban.
Valaha régen az ég kéken ragyogott, mint a te vized, anyám,
amikor a teknőben mostad a fehér inget, bugyit, gatyát.
Tudod, mindig reméltem,
valaha elvezetsz
arra a helyre,
ahol a sebek
nem is léteznek,
csak álmodom,
Anya, te segíts
átlépni az álmokon...
Álmomban itt jártál, láttam arcodat,
Hozzám ért kezed, éreztem melegét,
Mosolyod beragyogta a szobámat,
Könnyes szemmel kiáltottam, mondd, miért?
Anyám, gyere, ülj le, mesélj,
fújd el a nap fáradalmát.
Pihenj, míg öledbe bújok,
halljam nyugtató hangodat.