Anyasággal kapcsolatos versek
Édesanyám
1.
Egy apróságot üzen ma a szél.
Azt üzeni, távol vagyok rég.
Ideje lenne hazatérnem hozzád.
Hiszen leveleidet könnyek közt írod rég.
Ma szőlőt ettem...
Emlékszem édesanyám arcára.
Kezembe szőlőfürtöt nyomott,
Hozzá nagy szelet kenyeret.
Anyák napja
Nagyon nehéz ez a nap, mert itt nyugszik a sír alatt, kinek a virágot hoztam.
Nem nyúl érte két keze, nem könnyes a két szeme, az enyém könnytől ázik.
Lágy, tavaszi szellő szívem szüntelen szítja.
Édesanyámra gondolok, és rímekkel teleírja
A kopott könyvet, mely felolvassa önmagát,
És életemet dalolja el hosszú esztendőkön át.
Könnyízű nyál csorog elszorult torkomon,
befejezett jövő időmet foltozom.
Elmúlás árnyéka vetül arra,
kit létem kezdete óta szeretek.
Most kerültem csak igazán bajba,
legbelül érzem, hogy mit is veszthetek.
*
Szomorú emlék,
fájó érzések, a múlt,
a kegyetlenség
sötét veremben lapul,
lelket tépdeső satu.
Édesanyám! - úgy ragyogsz,
a világmindenségen.
Mint ahogy a napsugár,
a kék ég tengerében.
Hajnali álom
A kéklő távolon
Ringok puha paplanon.
Forró tejeskávé, víz-zubogás,
Mosolygós arcvonás,
Kakaskukorékolás,
Távolból kutyaugatás.
Kényeztető kerti illat,
Cirmos macskánk sündörög,
Legyet kerget, s elillan
Egy traktor rondán rám köhög.
Csak testben
Csak testben válok el tőled,
de lélekben
mindig veled maradok,
imádkozom érted,
hogy vigyázzanak rád
az őrangyalok,
ha én már nem tudok.
Történt egyszer egy érdekes eset,
Kórházban kiáltották a Zsuzsanna nevet.
A vaksötétben hogyha felriadtam,
hiába szóltam, nem felelt anyám.
Alig volt gondja, mondják, énmiattam,
ott élt a város másik oldalán.
Anyámhoz
Hogy kivé váltam, csak neked köszönhetem,
nem mindig volt rossz, hogy nem fogtad kezem.
Hiányod tett azzá, aki most vagyok,
csak én tudom, meg odafent a csillagok!
Én az örök bolygó vagyok.
Felettem csak holdfény ragyog.
Mindent elfed ragyogása,
vakká lettem minden másra.