Anyasággal kapcsolatos versek
...Az anyáknak lett egy fontos küldetése.
A féltés, melyen nem ejt ráncot a múló idő,
Nem múlik el attól, ha a gyermeke felnő.
Csendben lépkedek a kicsiny temető kövein,
Magamban most anyámra gondolok.
Nevelt, óvott, féltett engem ő,
De most magam sem tudom, mit is gondolok.
Régen látott kis falumban jártam,
nosztalgiával érkeztem,
és hogy anyámat lássam.
Drága testén az idő vasfoga látszott,
no, meg apám halála
is rótt rá pár ráncot.
Édesanya, hát érzel már engem?
Neked mocorgok mindig csendesen.
Hallom, ahogy azt mondod, nagyon szeretsz,
S én a világon legjobban Téged szeretlek.
Kicsi magocska, ne félj, nem leszel egyedül,
ezen a réten kedves tücsök hegedül,
hol fehér könnyeit hullajtja az ég,
ott álmaidat szelíd vadvirágok őrizzék,
szívedet ne ejtse rabul a bánat...
Ülök a kanapén veled.
Fejed vállamra hajtod.
Kezeidet nyakam köré kulcsolod.
Érzem minden lélegzeted.
Anya
Amíg kisgyermek voltál, s bánat ért,
sokat sírtál, bömböltél mindenért.
Már oly későre jár, mindenki elpihent,
csendes az éj, nem mozdul semmi sem.
A végtelen csendben egy arcot látok én,
s könnyet csal szememben a fájó messzeség.
Kérdeztem a kismadarat,
fénylő Napot, holdsugarat,
láttak-e, mikor róttad
magányosan utadat?
Mint nagyon sok nő, én is:
mindennél jobban reméltem,
hogy szerető édesanya és
feleség lehetek az életben.
Hála
Nekünk a mosolyod
örökké így marad,
tudjuk, a segítők
kövezik utadat.
Anyám azt mondogatta, szárnyad nőtt, hogy szárnyalj,
Ellenséged ellen bosszút bizony sohase forralj.
Érd be azzal a kevés jóval, amit a sors neked szánt...
Még menekülés közben
történt, hogy elvesztettelek,
és azok a fényes, fekete szemek
már csak néha nyíltak arcom előtt,
reggelente vagy délelőtt,
ha hétvégére kaptam jegyet.
...Virágba borult a méhed.
Hóra, jégre cáfolat vagy,
Diadalmas vádirat vagy.
Édesanyám, anyák napja van ma,
ragyogjon rád csillagfény sugara.
Szeretnék sok-sok virággal karjaidba bújni,
s mint régen, öledben csendben megpihenni!