Anyasággal kapcsolatos versek
Tegnap édesanyádat öleltem.
Búsan és egyszerre oly vígan tettem.
Lelkembe egy darabot véle visszatettem.
Imádom szipogó szuszogásodat,
Mintha náthás gyermekemét hallanám...
Rám szorult madárkám vagy öregkorban:
Etetlek, ápollak, gyógyulgatsz, na lám...
Játszani várnak szerető unokák!
Életem
Lassan 15 éve, hogy elhagyott édesanyám,
Azóta nevel, gondoz, szigorú édesapám.
Eljött a naptár legeslegszebb napja,
Csokrot kötök én is, édesanyám kapja.
Hajnalban keltem, hogy meglephessem hűn,
Kerestem, mit adjak, hogy háláljam meg őt?
E kedves szavak...
E kedves szavak most
Hozzád szólnak, édesanyám, kinek
Köszönhetem életem.
A szeretet, amit adott,
Felbecsülhetetlen énnekem.
Ha majd megöregszem, gyermekem
Amikor öreg leszek, türelemre lesz szükségem tőled.
Lehet, hogy majd néha úgy érzed, felülmúlom az erődet,
De próbáld megérteni, amin én akkor keresztülmegyek.
Lehet, hogy sokszor úgy viselkedek majd, mint egy rosszcsont gyerek.
Köszönöm, hogy rám találtál,
Életemre úgy vigyáztál,
Játszni` engem bölcsen hagytál,
Okos szóval buzdítottál.
Csak hallgatom, mit mondasz,
Én nem mondhatok semmit.
Minden, mit szádból kiadsz...
Bánat ül szívünkben, könny a szemeinkben,
Csendesen lapozunk az emlékeinkben.
Minden fontos pillanat, ha köddé válik,
Akkor jön rá az ember, hogy mi az, ami számít.
vajúdtam az éjjel
izzadt percek múltak nyomtalan
súly taposta méhem
a csend zajtalan
hulló gyöngye
pörkölte az időt
végtelen körökre...
Rozsdás elmémnek száraz kútja
visszhangzik a kőnek zajától,
mit önmagam mélységébe vetettem.
Nem dobtam.
Édesanyám...
Tudom, hogy várnál most is.
Pedig az öreg bútorokat már régen por lepi,
s értelme sincs amúgy semminek.
Édesanyám, ma eszembe jutottál,
nem gondoltam rád oly régóta már!
Elfárasztanak, az élet apró gondjai,
hiányzol, ezt el kell neked mondani!
Gyermekem, higgy nekem, nem akartam rosszat neked.
Akkor sem akartam, ha kiabáltam néha veled.
Sok gonddal, féltő szeretettel nevelgettelek.
Életed útján tőlem telhetően terelgettelek.