Anyasággal kapcsolatos versek
Egy igazi édesanya óvja, félti, szereti gyermekét,
hiszen neki adta legdrágább kincsét: az életét.
Egy édesanya érzi, ha bajban vagy, és rögtön megjelenik,
s ha bánt valaki, anyatigrisként viselkedik.
Fehér lett a hajad, ráncos arcod magáért beszél,
ágyad mellett virrasztok mindig, ne félj.
Átélem veled magányod, mikor önmagad mélyen utálod,
Krisztus keresztjénél várlak, ne félj.
Üzen az ég
Ódon, öreg ház takaros
szobájába lépvén sparhelt
mellett ott ült anyám csendben,
nem szólt! De jó meleg van!
S e mondat még sokszor
elhagyta ajkam!
Nem álltam sírodnál tovább, mint kellett,
Csak addig, míg meggyújtottam a mécsest.
Kérdezték, maradjunk?
Ugyan minek?
Nem tudtam veled végig-
álmodni a nyarat.
Ébren voltam félig,
s mire ősz lett,
egyedül maradtam,
fájdalmam határtalan.
Erzsike lányka, mit rejt az álma, valóra vált ma?
Kicsiny kis háza, hol minden reggel kutyája várja.
Volt régen boldog, de élete mindig munkáról szólott.
Ma már kezében kevesebb minden, hála az égnek szüksége nincsen.
Két és fél éves voltam
ötvennyolc hideg telén.
Nagy volt a szegénység mindenkinél,
sokan voltunk testvérek,
s nem volt mit ennünk.
Mert soha nem akarok nélküled élni
A legtöbbet a te szíved ad.
Vitathatatlanul szeretlek.
S nekem is fáj, ha beteg vagy.
Látni akarom még mosolygását szemednek.
Fiad felszállt a távoli vonatra,
És halad tovább, ablakra tekint már,
De a fejét nem hajtja az ablakburkolatra,
Szemét becsukja, reménykedve vár.
Miért is nem vettem idáig észre?
Miért?! Miért is nem vettem idáig észre?
Szép, barna arcodon az évek múlását.
Ujjaidnak körme alatt üvöltő, fekete fájdalmát.
Zöld szemedben miért is csillog boldogságát.
Szeretnék hinni, és majd a kezembe vinni egy rózsát neked, Mama,
vajon a világ másik oldalán még találkozhatunk, talán akkor érek haza?
Édesanyám sírján egy fa
Mosolyogva néz a hantra.
Gyökérzete testet ölel,
Anyám szívéhez van közel.