Anyasággal kapcsolatos versek
Emlékszem, egyszer
Csillagszóró szórta csillámló
Csillagok pattogó zajára,
Hópelyheket mintázva
Fehér konfettit hullajtott hajára,
Hogy engem derítsen,
Jobb kedvet kerítsen
Nekem.
Szívemben ott vagy, mert szeretlek nagyon.
Szeretetem örökké tart, míg a síron túl is.
Ó, anya, néha félek, hogy majd elveszítelek.
S ez a félelem annyira fáj!
Sötétség vesz körbe,
Meleg és csend.
Csak homályos suttogást hallok idebent.
Kérlek, szánj rám egy kis időt,
ne fuss, ne rohanj,
tudom, sok a gondod,
rám kevés időd marad.
Olyan boldog vagyok,
Mert még fogod kezem.
Hogy átlátszó zsinórok
Szoríthatnak engem.
Ó, mondd, miért vágyom
Anyai szeretetedre,
Két karod ölelésére,
Anyai szíved megismerésére.
Apa gyerekszemmel
Ha apa hoz óvodába,
nem mehetek az úszásra,
pakolászik, siet, szalad,
a táska meg otthon marad.
Édesanyám egy könyvet olvas,
szemeiben a tegnap porlad,
erezett kezén nyugszik a múlt,
szép arca már sápad és fakult.
Álom lopódzik,
Szemem csukódik,
Keskeny résen még
Fénycsík tolakszik.
De nem! Nem hagyom!
Behunyom!
Mily üres e cudar világ
elvesztem benne nélküled
nem mosolyog édes orcád
nem ölel féltőn két kezed...
Sokáig megbújtam
Anyámnak méhében,
majd forrásként végre
felnéztem az égre.
Még kicsi gyermek voltam én, mikor elment a jó anyám,
itt hagyott árván, s nem volt, ki vigyázzon rám.
Édesanyám, nélküled az élet oly sivár,
évek múlva is visszasír a lelkem hozzád.
Egy nap, két Élet!
Lépteid mától az élet formálja,
lépj bátran, ne add fel soha!
Ne csüggedj el, ha erőd veszted,
mert életed során erőd ez lesz!
Kicsi szívem szaporán ver,
ha édesanyám, rád gondolok.
Oly hirtelen hagytál itt, ez a
világon a legrosszabb dolog.
Édesanya... gyönyörű szó...
Emberélet ikonja.
Minden lélek másképp érez,
Ha betűit kimondja...