Anyasággal kapcsolatos versek
Csak pihenj,
míg élek, már nem,
de odaát igen,
újrakezdünk mindent!
Anyám vadkacsákat néz a parton, a homokban térdepel.
Az esti égbolton csillaggyermekek bizonytalan lépéseit követi,
anyám ösztönnel ötvözött tudatosság nehéz csizmáiban
lépdel életünk párhuzamosán, anyám nem téved el.
Közel már a szeptember,
felbolyduló napok,
remélem, az útra elég
ölelgetést adok.
Hagyd, hogy ringasson ölében,
Kötényében hadd rejtsen el,
Tenyere melegével
Simítsa hajszálaid,
Amíg lehet.
Indulás és megérkezés
Áldott lelkű
Édesanyám
Dolgos kezét
Megszorítnám`.
avagy vers a magyar mentalitásról
Gyermektelen anya,
Gyermektelen gyermek
Minek e világra,
Ha senkinek sem kellek.
Letekint a holdsugár rám
Gondolataimat megvilágítván.
S csak egy személyre gondolok,
Aki kedvesebb nékem, mint az angyalok.
Araszoltak a percek,
alkonyt elűzte az est,
alászálltak csendben
angyalt váró pillanatok,
apai hang üzent az égből,
anyai szív utolsót dobbant válaszul...
ApróFec érkezésére
Bennem növekszik ő és én,
Mindkettőnkből egy darabka,
Hogy mi legjobb bennünk,
Most örökül hagyjuk e világra...
Egy ártatlan hajnal
Mézédes csókja,
Az ölelő nap fénye
Szívembe költözött.
Legyen első dolgod minden áldott reggel,
mosolyogni együtt már akkor gyermekeddel!
S öleld át, mielőtt kilépne az ajtón.
Hol is találhatna melegséget máshol?
A névnapodat ünnepeljük, kedves édesanyám,
Ilyen szépen nem is mondtam neked soha talán.
Üresen tátongó hiányod
nyomja a szívemet össze.
Néha a semmibe bámulok,
és onnan lesem, hogy jössz-e.
Te voltál az egyetlen ember, aki tudta,
Hogy elkövettem már ezer meg egy hibát,
De mégis hittél bennem,
És sose hagytál cserben.
Nagyon nehéz ez a nap, mert itt nyugszik a sír alatt, kinek a virágot hoztam.
Nem nyúl érte két keze, nem könnyes a két szeme, az enyém könnytől ázik.