Anyasággal kapcsolatos versek
Dühből dorombol,
kétségből egységet horgol,
monoton a hangja, így emlékből mormol,
violinkulcsra zárja a száját,
mikor kósza lángok perzselik szárnyát.
Kevesen látták boldognak, szépnek,
Viselt sok-sok terhet, keserű évet.
Munkában mindig tettre készen,
Szorgosan dolgozott, rendben és szépen.
Csak ültél az ágyon,
néztél magad elé némán,
fáradt arccal, fájó tekintettel.
Akkor már beteg voltál,
tudtam, éreztem, hogy
nem segíthetek rajtad.
Anyu, soha nem kellett félnem a sötétben,
mert Te mindig fogtad a kezemet,
biztonságos ölelésedbe menekültem,
ha valami bántotta szívemet.
Sosem voltunk gazdagok,
szegények inkább,
de mindig jutott étel, megtelt a kis tál.
Miért nem láttuk azt,
hogy ezért anyánk mennyit fáradt,
miért nem vett inkább ruhát magának?
Lányként
Elképzeltem
Orcájukat,
Szemük színét,
Megérinthettem őket,
Hallgattam az én szívemmel
Együtt meg-megdobbanó,
Még halk szívverésüket.
Tudom, hogy itt vagy, érzem súlytalan lelkedet,
hiányoznál, és nem venne körül szeretet.
Fájdalmam, bánatom örökös gyógyítója,
boldogságom őrzője, életem kapuja.
Mondj ma köszönetet annak, ki neked életet adott,
Ki, ha sírtál, két karjában ringatott...
Bocskoros manó oldja az éjnek zsákját,
milliónyi pillangó járja káprázatos táncát.
Szárnyaik suhognak, hűs szellő sustorog,
bűvölten hallgatom, kicsit sem moccanok.
Minden nap olyan, mint valami vizsga,
Boldogságot keresni, miközben hiányzik Anya,
Mindennek a gyökere és mozgatója,
Lásson Ő onnan is boldognak!
Boldog születésnapot kívánok,
szép rímeket, verseket kínálok.
Ez a szép vers csakis a tiéd,
hallgasd boldogan, mint egy jó zenét.
Most menj, míg hazavárnak,
Míg érzed illatát a hazai tájnak,
Látod anyád mosolygós szemét,
Érzed lágyan simogató kezét.
Tarka öltéseid között
oly észrevétlenül fáradt el az idő,
a súly alatt felnyögött tehetetlenül.
Örökké tartó lenne mondani,
Mily szavak égetik lelkemet,
Ha mondatba lehetne foglalni,
Félek, ez csekélység lenne.
Jobb anyád akartam lenni,
későre született gyermek.