Anyasággal kapcsolatos versek
Még találkozunk...
reggel még simogattam fáradt kis kezed
délelőtt még kicsit nevetgéltem veled
szeretetcsókot leheltem homlokodra
gyenge mosolyt csaltam halovány arcodra
Talán már érzed te is néha.
Ahogy múlik az idő napról napra.
Homályos vagy éles a kép is néha.
Az emlékek elillannak, mint a csoda.
Augusztus 31, a nyár utolsó napja,
Mégis ez a legszebb, mert édesanyánk napja.
Rossz férj, rossz apa mellett
kisírt szemű anyám
tette, amit kellett.
Nem ölelt, nem becézett,
teher voltam nyakán,
apám látta bennem,
nem volt gyerekszobám.
Csukott szemeiddel
a mennyekbe vágyol,
Anya! Csak én tudom,
mennyire hiányzol...
Anyám! Már kétszer hagytál el,
én mit érzek, téged nem érdekelt!
Rajongtam érted, imádtalak,
vágyaimat, szeretetemet feladtad!
Magot szórva, hajolva földig,
kerten, ha fényár végigömlik,
ott látom őt, lecsúszva vállán
kopott kendője, s aranysárgán
Drága teremtő Uram, könyörögve kérlek,
Megtarthassam gyermekemnek tett szent ígéretemet.
Taníts meg engem nemet mondani.
Ne engedd maradék erőmet elpocsékolni.
Az első pillanattól kezdve
érezted, hogy én is különleges teremtménye
leszek e Földnek!
Szemeim az eget nézik,
Térdeim a földet érik,
Kezeimet imára kulcsolom,
Anyám! Ma érted imádkozom!
Ezernyi szikrázó fényben jössz felém,
lángcsipkés jelenés - könnyfelhők mögött,
hárfahangú szél emlékekről zenél,
míg megáll az idő ég és föld között.
Előttem van, mikor
Jó Anyámmal ültünk
a kertben ketten,
Ő beszélt, beszélt,
én hallgattam csendben.
...Sajnos, ez lett a véged.
Te pont úgy haltál meg, ahogy éltél, dacosan,
De legalább magaddal megbékéltél.
Mikor megszületik a gyermek, a sírás az élet jelét adja,
És ott van mellette édesanyja, ki neki a legjobbat akarja,
Hányszor lesz az életben, mikor fáj valami, és sírni kell,
Lesz olyan is, a boldogságot örömkönnyekbe fojtja el,
Múlnak az évek, édesanyja mindig ott lesz mellette