Anyasággal kapcsolatos versek
Álmomban anyám élt,
és ki volt gömbölyödve,
rajta agyonstoppolgatott
virágmintás, kis köténye,
keze annak a zsebében.
Újabb év köszöntött ránk,
Újabb májusi vasárnap,
Egy újabb nap, ami most különleges,
Mivel Anyák napja van.
A világ legszebb babája
Egyet elmesélek
Mi kilencen
Voltunk testvérek
Kicsinyke kislány
Voltam csak
Egyet kívánhattam
Körökkel és vonalakkal
Le is rajzoltam...
Peregnek a napok,
Hetek telnek el,
S én csak teszem,
Mit tennem kell.
Anyám, emlékszel, együtt nevettünk
a Hold sötét mosolyán?
Kiáltottunk a semmibe,
s nevettünk a semmi válaszán.
Költő, akinek szíve akár búskomor, sír,
fájó szívvel igaz, de csak folyton ír.
Mert néki a múlt csupa fájdalom,
keserű lelke pihen egy öreg síron.
Más ez az ünnep. Ugye, tudod, jó anyám.
Most sóhajt a csend a virágbolt ajtaján.
Amikor belépek, a mosoly fejvesztve menekül.
Tisztelet ül az arcon. Rezdületlenül.
Anyám tekintete
napsugár melege,
halkan szóló szava
felhők susogása,
rég idők emléke
a sudár termete,
holdfény sápadtsága
bazsarózsa arca...
Nyolcvanöt év hogy elszaladt,
elvitte a mosolyodat,
fájdalmaid de átvenném,
mosolyodban gyönyörködnék.
Felnőni nem akartam,
Miért rohannak így az évek?
Lékekben mindig gyerek maradtam,
És Nélküled félek.
Oh, anyám, de megrogyott földi sátrad.
Soha nem kímélted, s tépte gond, bánat.
Őrzik ráncok s csontjaid minden kínját.
Lelassult járásod, mint aki most kezdi földi útját.
Mezei virágból kötnék csokrot néked,
ha megtartott volna mindmáig az élet.
De te már az égi virágmezőt járod,
nem tépünk le többé virágot, csak álmot