Anyasággal kapcsolatos versek
Gyermekéveimben,
Ha magadhoz öleltél,
Karjaid közt megbújva
Csak ketten voltunk,
Te meg én.
Nem emlékszem mikor vett magára
ünneplő ruhát
s kötötte kontyba barna haját
cipőjét elnyűtte a nyár
teltek az évek - új nem várt reá...
temetőben
Temető sarkában egy
kis sírocska állott,
engem anyám
mindig vár ott!
Mióta vártalak,
Kisfiam.
Szívem alatt,
Mint nyíló, hófehér virág,
Bontogatta szirmait a szerelem.
Négy éves lehettem és anyák napja jött
Zastavánkban ültem hátul anya mögött
Nem sok óvodás emlékem van olyan rég elmúlt
De ahogy vékony vállára hullámos haja hullt...
Más az íze a kenyérnek,
Boldog falatok.
Mióta gyermekeim születtek,
Boldogok a napok.
Egy hang, mely lelkemet szólítja,
Egy hang, mely a szeretetet sugározza.
Édesanyám! A te hangod ez,
Ami élő dallama a szívemnek.
karját két szatyor húzta a mélybe
nem volt semmi felemelő az életében
anyám lassú léptekkel ballagott haza...
Nem adtál ennem, mégis itt maradtam,
sokáig bújtam dőlt sorok között,
s kerestem arcod szétdobált szavakban;
szemembe társul árnyék költözött.
Teneramente, con sentimento.
Ringatózom.
Jobbra, balra.
Oly ismerős!
Eszembe jut
gyerekkorom.
Mikor nem is várta, hirtelen tört rá a bánat.
S már ott feküdt mellette az ágyba,
és egyre csak húzza, nem viszi már a lába.
Omlásra ítélt csontjaid között
sürögtek már az ácsok,
porlandó szíved romjain az élet
éjjel-nappal kopácsolt!
Ha az élet meggyötört, ért sok-sok bánat,
Ne feledd, ó, ne feledd az édesanyádat!
Oh, anyám nem tudom, az a világ,
Hova betegség száműzött téged, milyen lehet?
Ülsz csak vagy fekszel, üveges tekinteted,
A körülötted lévő világot, mint riadt gyermek, úgy figyeled.
nézem megfáradt
semmibe merengő tekintetét
tudatot már nem birtokló
zavart elméjét
aszott testét...