Anyasággal kapcsolatos versek
Mint egy törött kristálykancsó, ami láncra van verve,
Ilyen ambivalens volt számomra ez a felfüggesztett kísértet.
Tűzött a Nap, kezünkkel próbáltuk tompítani a sugarakat,
De a kezünket is égette, az egyetlen hideg megnyugvást
Egymás keze melege jelentette. Így sétáltunk anyámmal ketten.
Szeretet ereje
Elszaladnak a hónapok,
pedig olyan, mintha
tegnap lett volna, hogy
egy éjjel elköltöztél a
csillagok közé.
"A fehérre festett,
repedezett kapun
öklöm kopogtat."
Hazavágytam,
ahol anyám várt.
Sírnék, de nem merek.
Mennék, s már nem lehet,
hogy Téged karomba zárjalak,
Veled mondjam el végtelen imámat,
melyben adnék hálát az égnek az életért, mit Tőled kaptam én,
S egy másikért, mi tegnap véget ért.
Kislányom, boldogságom.
Lelkemnek vigasza mosolyod.
Kislányom, reménységem.
Szívemhez szól szavad néked.
Drága napom, ékességem,
nem ragyogsz már úgy, mint régen,
szemed fénye tompa, bágyadt,
ifjú orcád egyre sápad.
Átmeneti légzéskimaradás
Nesztelen halál kuporog rám
Súlytalan tekintetétől feszül recseg bordám...
Csillagfényes földutakon
szemed fényét fölkutatom,
emlékedet megkeresem,
szívem mélyén félreteszem.
Életem már a tiéd,
Drága kis angyalom,
Elégszer ezt Neked
Soha nem mondhatom.
Hullik az égen a kicsi, szép csillag.
Járjad, babám, még nem virrad.
Ott, ahol zúg a malomnak kereke,
Ott járjad, te molnár gyerek, ízibe!
Mit érzett a kisbaba
És megmozdult valami,
Ami talán az igent mondta ki,
A sötét, vonagló burokban tehetetlen
Úszott az ősvízben, csak azt
Érezte, darabokra esik.
Gyönyörű, szép álmom minden éjjelen
Oly gyönyörű szépet
Álmodom én minden éjjelen,
De amire felébredek,
Könnyes lesz mind a két szemem.
Gyermeki lét, gyermeki lét...
Mantrázom az igazi jeligét.
Kifeszült lelkem keresztjét
falra akasztom, ürítem az elmét.