Versek az álmokról
Egyszer volt, hol nem volt,
hálószobám ablakában
éjszaka az álmaimban
csodát szőtt egy pici pók.
Faltól falig húzódik az öreg tükör,
megállok, mikor a hideglelés rám tör.
Közelebb lépek, mert nem tudom, mi ez,
valami erő húz a furcsán torz képhez.
Könnyem sós, mint a tenger.
Messze sodornak hullámok,
ég alatt, föld felett lebegve,
síron innen és túl létezve.
Álom... Szabaddá tesz a világból,
S járhatsz vele világon bárhol,
Utadat álmodban építed, találod,
S nem keresve leled meg barátod.
Láttam egy világot magamban,
ahol emberek éltek boldogan,
nem voltak könnyek, bánat és harag,
viszont annál több szeretet, megértés és akarat,
szándék segítségnyújtásra,
egy sokkal jobb életre, nagyobb tudásra...
Szívem álmokkal bebalzsamozott
Szívem álmokkal bebalzsamozott,
veszem foltos tarisznyám, és vándorolok
elhagyott réten, mi letapodt hegy már,
s szó nélkül kerül el a halál.
Tündérek tébolyult hada viháncol,
Ringo Star húzza talp alá valót,
tündérkirálynő csörget aranyláncot,
fogjon magának hím alattvalót.
Hová tűnt az öröm, a boldogság,
Mit az élet valaha megígért?
Bízni kell, erre tanított az élet,
De meg kellett mindig küzdeni mindenért.
Néha talán kéne egy pofon az élettől,
S egy kövekkel kijelölt út
Leterített vörös szőnyeggel,
Egy valóra vált álom
Tele jókedvvel,
Egy mindent elmondó szem
Tele örömkönnyekkel...
érzelem
Valaki játszik a zongorán
halk melódiáját teríti
a téli est...
Szinte mozdulatlanságba
dermedt zegernyés időben,
átbaktatott éjországba
képzeletem az esőben.
Az első édes pillantás,
az első lélekvillanás,
velünk marad örökre,
beírják a nagykönyvbe.