Versek az álmokról
Edinek
Ha egy teljesen normális, otthonülős,
Egyáltalán nem vagy csak részben nem vad
A te tökéletes, csodás nyarad,
Akkor mi ellentétek vagyunk.
Ki vagy? Hogy így álmokon át
üzensz, sejtelmesen szavakba
csavarva az idő végtelenségét.
Hinném, hogy nem maga ez álom,
hanem lét, csak egy másik világból,
egy üzenet az örökkévalóságnak:
csókba zárva az időtlenséget.
Múlik az idő, pereg,
Minden perc siet,
Nem vár senkire,
Csak tovarepül
Eseménytelenül,
Reménytelenül...
virradatig még van idő.
a most egy izzó páncél.
oly szívesen elcserélném
egy hajnali szellő-táncér`
mindazt, mi gyúr, gyötör, lemar,
tükrömre grimaszt rajzol.
Hajnalcsillag fenn az égen
álomporral áldást hintett.
Nehezedtek szempilláim,
hullócsillag vitt hazáig.
Kislánykoromban rólad álmodtam
Elképzeltem ahogy megérkezel
Nem úgy mint a tavasz
Nem úgy mint a forró nyár
Nem te nem évszak voltál
Hideg az ágyam,
kihűlt a vágyam,
ölelő karjaim lehullanak,
sóhajok éje,
csókok emléke
álmaimban még velem maradnak.
Este, mikor a csillagok élnek,
Én nem alszom el emlékek nélkül.
A tücskök, mikor éjjel zenélnek,
Az éjjeli életkép felcsendül.
Ülök még mindig a koptatott padon
Csak érezd azt ahogy írom a dalom
Küldje hozzád az a hűvös szellő
Szeretlek téged itt már nincsen vessző...
Mit mesél a totemoszlop?
Összekötve jövőt, múltat,
Kemény, hideg betonfalra
Legendákat felrajzoltak.
Sötéten
Bőröd csalfa étek
Távolba tartó ének
Bármi tűz éget
Ezerszínű lávafészek
Ha tétova lépés vagy,
én vagyok az út,
mely boldog simulásban
a horizontig fut.
Azt álmodtam én az éjjel,
gyöngyöt szórtam szerteszéjjel,
csendesen lábaid elé gurultak,
érdes ujjaid köréje zárultak.
Leszek a legszebb álmod után az ébredés
Züllött éjszakád után a szétesés
Halkan lépkedő tolvaj a szívedben
Az egyetlen növény kiszáradt kertedben