Versek az álmokról
Apáról álmodtam, amíg kicsi voltam,
elképzeltem őt, de álmaim titkoltam,
meséimben csak ő a király, s lánya - én,
kit féltőn óvna - bárcsak átölelhetném!
Hajnal van még,
nehezen ébreszt a sápadt fénysugár.
Kint derengő hangulat és ólmos kábulat,
ablakom előtt egy büszke fenyő, sudár.
Odavágyik lelkem,
Hol nyugodtság terem,
Odavágyik szívem,
Hol boldogság terem,
Eme szent helyem
Melletted lelem,
Hisz pillantásodtól
Egyből ellágyul testem.
Nem kell több,
Csak egy dal, amit meghallok,
Máris egy nyári paradicsomban vagyok.
Kedvtelésből lopom a napot,
És mindig, amikor estére elfogy,
Észre kell vennem, hogy akármilyen jól lopok,
Jobb, ha a napból másokra is hagyok...
Kifeküdve a Balaton partján
A csend megfeszül hallgat a táj
Én se szólok nem gondolok rá
Nem hagyom hogy rohanjon a világ
Éjjel van. Még éltet a képzelet,
tegnapomba ástam múló részemet.
szememre csendesen leplet fon az álom,
Holdreményben andalogva holnapunkat várom.
Horgászdal
Lemegyek horgászni a tóra "hónap"".
Kajánul vigyorog majd rám a jó Nap.
Csónakom lágyan ring a kék tó vizén,
Kifogom a Halat, kifogom biz` én.
Már nem tudom,
ki mit kér tőlem.
Pirkadat lohol
vesszőparipán.
Fénytündérnek tükre távolba tekint,
Álmodozó csillag halvány színe int,
Édesded Édenkert ontja aranyát,
Gyémántporban fürdik az egész világ.
Vöröslik a mandulafa, tavasznak virága,
Fecske vére csöpög rája, az színezi által,
Mert a fecske szíve zokog, nem találja fészkét,
Benne három fiókáját s hű, szerető férjét.
Ahogy fogynak a májusi napok,
Több éjen hosszan fenn vagyok,
Álmodnék én, de még nem merek,
Vár még feladat, nincs még "vége lett".
Vár még a jó idő, a napsütés, fuvallat,
Pihenést hozó, s éjjeli nyugalmat.
Csak szállni a messzi végtelenbe,
hol nincs kopár fa s kietlen puszta táj,
hol nincs földhöz ragadt álomkép,
s tátva maradt néma, szótlan száj.
Mikor lehunyom a szemem,
megremeg a csend,
mikor lehunyom,
Ő vár Rám odabent...