Versek az álmokról
Hosszú heteken át furcsa álmok leptek,
odaátról jöttek rég távozott lelkek.
Szüleim, testvérem, rokonaim sorban,
követték barátok folyvást, lankadatlan.
Álmomban tűsarkú cipőben
kopogtam a város főterén,
türkizkék kabátban könnyedén,
sálam szállt a lenge időben.
Nézz ki az ablakon, fel az égre,
Rád fog ragyogni ezernyi csillag fénye.
Csendes éjben andalogva,
A kezemet szorítva,
Az égre néztem és láttam,
Ez minden, amire vágytam.
Simogass lágy zene
Ölelj magadhoz
Emelj fel az égbe
Hegyek tetejére
Mindenek fölébe
Nyugtasd lelkemet
A fájó szívemet...
Szerelem
Sokféle vágy van életünkben,
némelyik sokszor elérhetetlen.
Zajong a város, füstös szerető,
lobban a hajnal, reszket lepedőm,
ébredés riad az éj tetemén,
a hús remeg még csontom melegén.
Kis szarvasom, merre jársz,
Hová futsz, tovaszállsz?
Vadregényes ösvények,
Tengeri szellemek...
De csak teutánad megyek.
Fellegekbe követlek.
Lehunyt szemem csaló álomra vár,
Egy világra, mi tán szebb a mánál.
Lágy szívem harsogva remegi lelkemnek:
"Menj tovább, hisz e percek majd elvesznek"
Lebben a lelkem
Olvad a csendben.
Reszket az álom -
Régóta várom...
Nem is oly rég s nem oly messze
Falka csaholt a rengetegben.
Testük tűz, jég, szikla és lég,
Szálltak a szélben, akár a regék.
sodródik a tenger
az élet peremén
megyek tovább