Versek az álmokról
Álmomban megláttam a lehetetlent,
Ott szerettem volna maradni.
S fáj, hogy el kell szakadni,
És marad megint a csend.
A boldogság semmi más,
csupán hódító, éji látomás.
Úgy él bennünk, mint
csipetnyi, vén varázs...
Elaludtam.
Ez a nap is úgy indult volna,
mint a többi: reggel felkelek,
elkészülök, aztán elmegyek
dolgozni. De már kilenc óra.
Feljajdultam.
Gyermekfejjel szebbnél szebb álmokat kergettem,
gyönyörű pillangók szálltak, repdestek mellettem.
Egyszer volt, hol nem volt, vannak az álmok,
és van, hogy találkoznak idegen világok.
Jó lenne, ha mindenkihez
lehetne mesékben szólni.
Határtalanul az estékbe meséket regélni.
Ott, ahol a fenyők az égig érnek,
ott, ahol mindég hó van, nyugalom,
ott, ahol mindég hideg uralkodik,
ott lennénk együtt boldogok.
Kérlek,
ha lehet, még ne menj tovább,
kellene még egy ölelés,
nem oly forró, inkább csak lágy...
Részlet
Elképzeltem azt is, hogy boldogan élünk,
Esténként a kanapéról tévét nézünk,
Így öregszünk meg, teszünk a világra,
Jó férj lennék, még az anyós is imádna
Vágy
Ahol mindig süt a nap,
Ott a gondok lemaradnak.
Ahol szivárványt fest az ég.
A tenger s a hegyek,
Oly gyönyörű e kép.
Még nem ébredtem fel a fojtó kábulatból
Szemem összezárva, álmomban álmodom.
Tudom, nem vagyok a sorsnak kegyeltje,
S az idő jeleket tép seholnincs arcomon.
...Átkom magamra. Érzékek kertjében
hajnalra virradni véled... nincs esély.
az erdő csendjét fénysugarak
szelik át, mint holmi üveghasábok,
ordibálva törik meg a levegőt
egy remegő, csendes folt előtt.
Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag,
vihartört ágak végig az úton,
nem tudom, téged mért álmodtalak...
Merülj el bennem,
Hadd legyek örvény,
S míg csókom borít,
Hallj ezer szót.
Új madár szállt fel a fámra
Bánatomnak nagy fájára
Sötétlően fénylő ágra
Vigaszt kereső lelkem kárára