Versek az álmokról
Pataki Zoltán (Sonnenuntergang)
Egy kikötőn várok, esik az eső.
Redőim rejtekén sok kitört küllő,
És csak rágondolok, arcom már nem fogja
Időnek lágy keze, csak emléknek foltja.
Játék volt,
az is, ahogy elkezdődött,
meg az is, ahogy véget ér majd egyszer.
Árnyékod
beborult ég alatt fürdőzött
a rét kellős közepére kenve.
Felkel a Nap reggel,
Lenyugszik majd este,
Fúj a szél, és tombol
Ősz, tél tavasz és nyár,
Melyet Isten megáld.
Olyan világot szeretnék,
Hol szebb jövőre van esély,
Hol tudják, mi a szeretet,
A becsület és tisztelet.
Egy újesztendő hajnala az csupa vígság, nevetés,
Elmúlik a rossz a múltból, és ráborul a feledés.
Halleluja, örömünnep, csodaszép év vár reánk.
Naptárban ilyen még nem volt, két húszas egymás után.
Puha, lágy és páros számok, ívük biztató remény.
Égi áldás, földi jólét, erről szólhat az új regény.
Azt hittem sosem növök fel
Azt is elhittem hogy aki kel aranyat lel
Törékeny és sebezhető kisgyerek
Az utca porában hever
Meddő álmok kinőtt ruháit
Hordod, húzod, emlékezel,
Múltad titkot fejtő rúnáit
Markolod erősen kezeddel.
Miattad lélegzem még mindig,
s miattad nem érzek semmi kínt.
Elvesztem, mint vonat, ki kisiklik!
Ó, álmomban szerelmed irigylik!
Kezem a csípődön, karod a vállamon...
Szemem a szemedben, örökre zálogom...
Sötét kétely s kúszó homály,
Mély, mindent elnyelő mocsár,
Feneketlen verem, néma ragály.
Időtlen, régóta magába zár.
Álomfejtés régóta létezik,
Régen az álmodó elment
Paphoz, varázslóhoz, asztrológushoz,
Éppen a kornak megfelelő
Szeretnélek elvinni,
Tudod, ahol jó volt,
Tudod, ahol szép volt,
Ahol minden rendben volt...
Az ablakon és függönyön át
Becsurog a holdfény barát,
És míg szunnyadoz a világ,
Vékony lesz a mese-határ.
Bús-feketén hömpölygött az éjszaka,
Paplan alatt bújt az összes csillaga.
Az elfogyó Hold gyászruhába öltözött,
búcsúzott a mától, mi végleg elköszönt.
A szájber világ margójára
...Megbukott társadalom lövedéke
Vágja át megüresedett falaim,
Kínoktól remegő...