Versek az álmokról
Forró csendben pihennek a nappalok
Szemeimen varrat béklyó - vak vagyok
Mocskom alatt szakadnak az asztalok
Még szaladnak a pislákoló fények
Nap ragyog - szobám erdő - fák és képek
Megszokás a lényeg
Álmodom egy szebb világot,
ránk mosolygó kis virágot.
Napfelkeltét, naplementét,
nagy melegben hűvös estét,
asztalunkra kenyeret,
poharunkba friss vizet.
Újra eljött a perc és az óra,
Mikor boldogság tölti be szívem,
Mint nyíló rózsa
A hajnal harmatos csendjében,
Az ősz hulló lombjai között.
Álmomban fény voltam,
majd szín és vízesés.
Világos volt, mit gondoltam,
mégis hamis az egész.
...régóta elhúzódó vitát folytatnak.
Egy takaróba vonna, mint félős gyermeket,
míg a víz hullámai gátat bontanak.
Csak egy apró mozdulat
Csak egy apró mozdulat.
S benne nincs sok gondolat.
De ekkor elfelejted gondodat,
Hogy elkergesd az árnyakat.
Májfoltos színeket rajzol a rothadás
tűnőben vannak a dallamok hiába
semmi ok nincs panaszra mégis
aláfest zenét a bőrön vakarva viszketeg
amíg az ájulás barnából liláskék
pirosba szédül a sárguló vére árvuló
rózsaszínt veszít a feszes vérerek
nyomán felszínre tör a nyögvenyelés...
Ölelj át szorosan,
Mondd, hogy csak álmodtam,
S nincs veszély, nem hagysz el,
Nyugtass meg, kedvesem.
Veled álmodtam, édes kisbabám,
Öleltelek, s el nem engedtelek.
Még mindig érzem illatod.
Egyedül vagyok a semmiben,
Valaki megmozdul mellettem,
A lélek újratölti a félelmem,
Mert most bátornak kellett lennem...
Új a ház, de komorság borula rá.
Szomorú a jövő annak, ki mindig jobbra vár.
Egy erdei séta lenne mindenképp,
Távol az emberektől.
Hol szabadságra gondolva
Érezzük egymás lényét.