Rövid állatos versek
Csivitelésük hallatán belém költözött az élet,
ilyenkor örülök igazán annak, hogy még élek.
Egerek nagy vadásza,
Mely árnyékában megbújva,
Türelmesen vár prédájára...
Kárognak, majd hallgatnak,
A föld körül baktatnak.
Leszállnak, majd repülnek...
Ökröt kerget az öleb,
Sétálgat csak barma,
Szelíd állat, nem celeb,
Zsivaj nem zavarja...
szedi apró lábait, ahogy csak bírja
ha esti pihenőhöz a párja hívja...
Nélküle jön majd el, nélküle múlik a nyár.
Most ment el, és máris végtelen messze jár.
Három csámpás kisliba
Márton borát megitta,
Így dalolnak: gi-gá-gá,
Menjünk együtt világgá!