Állatos mesék
Kis bocsával medvemama
A folyótól sétált haza.
Régen vége volt a télnek,
Mézillata volt a szélnek.
Egyszer, még a messzi Afrikába`
egymásba szeretett két gólya.
Így már együtt indultak a nagy útra,
vissza hazánkba, a gyerekkori tájra.
A farkasról beszélik azt, hogy ordas,
kegyetlenül gonosz, brutális állat.
A köztudat komálja a kopottas,
szokásszerű sztereotípiákat.
Egy
pici
ebihal
nem hallotta,
hogy ő nem hal,
hisz szegény nagyot hall.
Azt kérdezte a kiskutyám,
Mért néz ki ő ilyen furán?
Mért nincs neki szép, nagy farka,
Feje mért lett széles rajta?
Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
avagy egy különös barátság története
Bosszankodott Bözsikém a szürke egérre,
mert nem ő lett a főfogása ebédre.
Bezzeg Micike, a szomszéd macskája
három fehér egeret kergetett el gazdasszonya szeme láttára.
Vlagyimir Szutyejev meséje nyomán
Három édes kiscica, három különb színnel,
Fekete, szürke és fehér szőrcsomós dísszel,
Megláttak egy egeret, jobb híján fehéret,
És a három cicus megeredt, hogy elkapják szegényem.
Ablakomban szőrgombolyag üldögél,
s a zajra rögvest ugrik, tovább nem henyél.
Cirmog, vinnyog, körbe-körbe simiz engem,
hízelegve tekereg, hát fel kell vennem,
No gyere, te kis vacak macska,
bújik hozzám dorombolva.
Döcög süni apró lábán,
Cipeli tüskéit a hátán.
Ügyet se vetett rá senki sem,
Csak róka koma gondolja:
Na, most megeszem!
Életképek III.
Sárga pihés apró csibék
csipegetik a magot.
Hangjuktól telik a vidék,
Tyúkanyó lel kukacot.
Erdő szélén, a fák alatt
csobogva fut sebes patak.
Vidra uram épp arra jár,
tetszik neki erdő, a táj.
Apró gyíkok napsütésben
sütkéreznek kerítésen.
Szolizni ők idejárnak,
lusta legyekre vadásznak.
Árok partján pipitér,
feje citromsárga.
Mikor a méh hozzáér,
hívja, jöjjön bálba.
Kánikula - hegyi villa,
nagy terasz, tárt ablakok.
Barna maci a teraszra
nagy bátran becammogott.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy barna medve,
ment-ment az erdőben málnát keresgetve.
Meglátott egy bokrot az erdőnek a szélén,
ám szembejött a tigris. - Na ki nevet a végén?