Vicces versek állatokról
Élt egy kecske, színe barna.
Nincs kalapja, csak két szarva.
Szőr borítja, nincs kabátja,
viszont van egy jó barátja.
- Hé, pincér! Döglött
légy van levesben!
Szerintem ez szégyenletes,
és határozottan ellenzem!
Díszbe öltözött a páva,
csodálatos a ruhája.
Tollazatát szétteríti.
Tükörbe néz, tetszik neki.
Sétált csacsi és a medve,
ám csacsinak nincs jó kedve.
Jött a róka és a csóka
nagy vidáman, jót dalolva.
Udvariasan megkértem a kedvenc kiskakasom,
holnap egy órácskával korábban kukorékoljon.
A reményhal vígan úszkál,
Kövek közt, iszapban bujkál,
Ember előtt villant egyet,
Majd rejtekén jókat nevet.
Az éjszaka közepén
egy édes álom mezején,
hol pillangókat hajkurásztam...
Van egy kék tó a fák alatt,
Melynek partján sok hülyeség rám ragadt.
Horgászni? Én? Soha!
Egy pancser vagyok, vagy a hal ostoba?
- Mi a fene mászik itten?
Ilyen állat talán nincsen.
Úgy néz ki, mint egy űrlakó,
a kinézete rendhagyó!
Hajdanában, mikor még mesemondó sem regélt,
mikor ember s állat békességben éldegélt,
mikor ármány híján szeretetben teltek a napok,
s nem nézte azt senki: kitől mikor és mit kapok?
Barangolásra adta fejét,
közben törte lábát-kezét
a légy, s felment a netre,
onnan meg a mennyezetre.
Lefordultam a párnámról,
mert bizserget egy lábas toll.
Nemrég a kertben kapirgált,
rajtam kegyetlen bosszút állt.
A csodajövevények...
Magas fa alatt
egy összekalapált faház roskad.
Egy bogár a fejébe vette
a lapátot, s levédette
marketing céljából.
Azóta is téblábol.