Gyerekversek állatokról
Erdő szélén három
kicsi bokor arról beszélt,
a nyuszi hozzájuk betért!
Hány lába van a csigának?
Tudja-e azt valaki?
Megkérdezném őkelmétől,
de fejét nem dugja ki.
Csobban a tóban a réce szárnya
Csobban a tóban a réce szárnya,
Iramát egyre jobban szaporázza.
Siklik a széllel messze, beljebb.
Úszik halkan integetve.
Mesét mondok, én piciny Lénám,
most kérlek, nagyon figyelj énrám,
mesélek a rétről, a kis patakról,
a kis őzről és a vadnyulakról!
Beivott az apró cincér,
ki is dobta őt a pincér.
Csuklott a drága nagyokat,
énekelt víg népdalokat.
Valamit rejt a borostyán,
surrognak, mozdulnak levelek,
életre kel a csupasz diófánk,
rajta sárgásszürke, zöld színek.
Misi mókus, a kis édes,
friss dióra nagyon éhes,
ugrik, hopp, a diófára,
jól működik fark-kormánya.
Zsigmond
Mama, nézd, egy csigabiga!
Örvendezik a kis Zsiga.
A lábamon mászott egy kicsi pók.
Nadrágom ráncain bandukolt.
Nagy hegyek voltak azok neki,
amit bizony mind meg kellett mászni.
A kedvencem lépten-nyomon követ engem,
Kit akarhat ő ennyire? Hát bizony engem.
Öreg cserfák alatt avartakaróban
megbújik valami alig láthatóan.
Élt egy kukac, Ödömérke,
föld alatt lakott szegényke.
Ödömérke eső után
kikúszott a földből sután.
Élt egyszer egy apró egér,
otthona pár nyárfalevél.
Házat épített belőle,
nem sikerült túl erősre.
Dalra fakad Rudolf, a rigó,
Fitogtatja nagy pompáját.
Éneke színes, szerelmes szó,
Hívogatja rigópárját.