Állatos versek
Mia
Ez is megtörtént, és még nincs este
Pedig éjjel van, és megrendeltem
Hozzák majd, ahogy összeszedték
Nincs visszaút, de nem is tenném.
Ha eljön az este ma senki se fél,
csillog a macskazenétől a tér,
de ne keress ebben hibát soha,
ez itt a kornyikálók sikátora.
Bál van ma az erdőben,
répák sülnek a sütőben.
Lesz itt sok finom falat,
annyi van, hogy meg is marad.
Kinézek az ablakon,
minden hófehér,
egy ázott rigó bukdácsol
a hó tetején,
csőrét tátja, hangja halk,
fájó minden mozdulat.
Erdő népe békésen szunnyad,
még levél sem zizzen a fán,
öreg Uhu egy magas fa ágán virraszt,
onnan vigyázza az erdő álmát.
Szavak,
igazak-hamisak?
Talmi sárarany
vak kezében.
Verebünknek igénye van,
Tiszta tollal sikere van.
Fröcsköli a vizet bátran
A nádas jakuzzijában.
emlékezés kutyámra
Már nem tudom, mit láttam benned,
de az érzés olyan erős volt.
És pontosan ott kellett lenned,
mint kutyának a velős-csont.
Pára van az otthonában,
Pedig csak én jöttem.
Egy ismerős arc formáját
Képletesen magamra ötlöttem.
Egerek nagy vadásza,
Mely árnyékában megbújva,
Türelmesen vár prédájára...
Kárognak, majd hallgatnak,
A föld körül baktatnak.
Leszállnak, majd repülnek...
Barangolásra adta fejét,
közben törte lábát-kezét
a légy, s felment a netre,
onnan meg a mennyezetre.
Rekviem Felderítőért
...a kutyaszőrt, ne maradjon nyoma.
Nem tudom, miért mesélte
el, a kis keverék kant nem láttam soha.
Egész úton róla fecsegett,
rejtett lelkifurdalást kompenzált talán,
hogy miután meghalt sógora, az ebet
kitette egy lovastanyán...
Furcsa dolgot láttam ma én,
kígyót evett meg a tehén.
Két kis antenna a fején,
hát hogy néz így ki már szegény?
Csobban a tóban a réce szárnya
Csobban a tóban a réce szárnya,
Iramát egyre jobban szaporázza.
Siklik a széllel messze, beljebb.
Úszik halkan integetve.