Állatos versek
Vidám foltok,
lógó fülek.
Bukfenc, hancúr,
titkos ügyek.
Tavasz van, tavasz van,
fecskék érkeznek a magasban.
Csivitelnek vidáman,
ékesszólók mindahányan.
Öreg háznál régi tornác,
Julcsi nézi eresz alját:
- Jaj, de fura boglyas kupac!
Ágak törek, mi lehet az?
Fénycsóva úszik el előttem,
Ahogy közeledem, elröppen.
Egyszeriben visszajön hozzám,
Új világba sodor a hullám.
Tarka fényözön tárul elém,
Cifra lakói úsznak felém.
Megjöttél hát, gólya komám, úgy örülök néked,
messze földről hoz ránk tavaszt hosszú lábú néped!
Megláttad, hogy integetek, szárnyaddal köszöntél,
vihar verte nagy fészkedben rögtön rendet tettél!
Csiga Csilla, Csiga Csaba
indulnának vándorútra.
Messze van a szomszéd város,
és az út oly fáradságos.
Lassan lépked a puha lábakon állva
Surran játékosan az éjszakába
Halk zörejtől meglibben az árnyék
Már ott sincs, fuvallat s ajándék.
Megemlékezés
Van egy kutyánk, Szotyola.
Fajtája kész tombola,
Játszótéri keverék,
Házőrzőnek is derék.
Egy nyáresti sétámon
lámpám fényénél bolyongott száz barátom.
Köztük egy szivárvány-szárnyú lény,
egyszerű kis élet e földi tünemény.
Labrador
Ha azt mondom: "Marad! Ül!"
A mi kutyánk nem örül,
Ha azt mondom: "Malacfül!"
Jack nyomban megőrül!
A Gárdonyi út keskeny derekánál,
mint útjelző, lakik az öreg gólyapárnál
három pelyhes, kelepelő gólyafi.
Fóka koma
Sarkvidéken él a fóka,
ami nem is olyan jó móka.
A mesém még tegnap kezdődött:
A macska a tetőn időzött.
Fente a fogát pár egérre,
egyet már kiszemelt előre.
Hófehér hattyú, kit az örök hűség jellemez,
Kire hős szemmel tekint e Magyar nemzet.