Állatos versek
Eresz alatt csendben
a vén gerenda alá
sárból tapaszt fészket
a molnárfecskepár.
Ahol meg érdemük szerint becsülik
a Jóistent fohászba foglalókat,
csodálnák ott az ájtatos manókat.
Nálunk az ilyet szinte csak csepülik.
csendben ültek ketten a tengerparton
és előttük morajlott a víztömeg
a hullámok zenéje messze hallott
hangosak voltak, és kissé dühösek
A fülemüle víg dala
Ide, a fülembe ült bele,
S zenéje egy perc alatt
A magasba felemelt.
Napkeltétől napnyugtáig
Friss hajnal van, pirkadat,
ébredezik már a nap.
Korán reggel kakas szól:
- Kukurikú, jó napot,
ébredjetek állatok!
Érkezik a nyáj hazafelé,
birkapata kopog a kövön,
egy békés esti menetelés
végig a falun, át a közön.
Zsozsó, a francia buldog
Unatkozva, lassan kullog,
Észrevett egy papucsot,
Amit gazdi bedugott
A cipőtartó aljába,
Így eshetett csapdába.
Itt a csók!
Júniusi hőhullám,
leizzasztó délután,
kutyám lábamnál hever
képén vigyor-jókedvvel!
A vélemény csekélyes a szamárról.
Nem géniusz - fecsegte csúfolódva
a dőre róla. Ő lelombozódva
nem tételez sokat föl önmagáról.
vagy Tükörkép a tó partján
Tükörkép a tó partján,
Mondd meg nekem, hogy ki vagyok.
iszonyú már ez a nagy hőség
szólt fáradtan a kis elefánt
talán nem lenne vakmerőség
felkeresni a sarki sárkányt
Lassan lopakodnak
a dombról az árnyak,
csend-illat árad,
vonja be a tájat.
Kár, kár, kár,
varjúmadár száll,
sárgult réten,
legelőkön
enni nem talál.