Állatos versek
Titkos akta a tanúvédelmi programból
Elzüllött a Pelikán,
amióta egyedül lett;
ott hortyog egy taligán,
mája sorvadt, begye dülledt.
Az égen egy büszke sas száll
Olyan tájak fölött, mit ember nem lát.
Hét kis fecske tátja száját,
Oly éhesek, anyjuk várják,
Kirepült az egy gallyra,
Szúnyogokkal tér majd haza
Mint egy kövér pók csüng,
de nem pókfonálon.
Fent a palák között
két picinyke lábon.
Folyónál egy mosómedve,
Neki mindig víg a kedve.
Mindig viszi a fiát mosdani,
Aki mindig tud jó viccet mondani.
Csacska macska,
Apró fűszálacska,
Ül a fűben a nyulacska.
Kis kabátom kopottacska.
Kora estefelé megnyúlnak az árnyak,
fáradni látszanak erős madárszárnyak,
hosszú vándorútra kényszer hajtja őket,
monoton kergetnek vonuló felhőket.
Hótakaró volt az ágakon,
S feltűnt az én kedvenc állatom.
Varjú ült a hideg parki fán.
Vacogtam, és megszólalt a szám:
Félénk madár, kérlek, gyere le!
Mily gyönyörű madár vagy te, de
mi ja ú
Bociszemű, kis fekete,
néha meg van rémülve,
ajtóban ül s nézi, nagy
szemével gazdáját kéri,
enni neki tejet hozzon,
vele néha játszadozzon.
Hollókkal táncoló, sötét éjszakán
Nincs más teendőm, mint a tánc,
Sokat gondolok én az állatokra,
"Milyen lehet nekik a sötét éjszaka?"...
Nyári ebéd
Mily kék az ég,
mily szép a rét!
Szellő simít,
elandalít,
katáng virít.
Szerelemtől zavarodott
kicsi tüskés sündisznócska
rögtön, hogy kitavaszodott,
feledte, hogy csak aprócska.