Állatos versek
Mondd meg, hogy tud minden madár
újra hazaszállni?
Fészkéhez vagy fiókához
rendre visszatalálni?
Kockás kukac megszületett,
Édesanyja örvendezett.
Híres leszel, fiam, egyszer,
Ha nem pusztít el addig vegyszer.
Atyavilág! Hát már csak ez hiányzik.
Ablak alatt bagzó macska miázik.
Egyszer régen Tördemicen
nagy vaddisznó szólt emígyen...
Romos ház a falu szélén,
otthont ad a füstös kémény.
Tetejében fészekcsésze,
gólyamadár építménye.
Egy részlet a verseimből
Egy drága élőlény,
szinte a magyaré!
Megjelenésünk óta velünk van,
szép, kecses, szőre hosszú és nagy!
Drága vagy, és játékos,
Aranyos, de nagyon rossz,
Néha olyan jól viselkedsz,
De a macskát miért nem szereted?
Hogy zsong a tavasz,
Benne az április, mi oly ravasz!
A patakban mosdik a medve,
Napfényben mindig víg a kedve!
Sokan kérdeznek tőled
Ilyet meg olyat
Amikor gyermek vagy,
És van már sok szavad:
Hogy mi a kedvenc színed,
És kedvenc madarad.
Rossz az éhes nyúlnak,
Répához nem nyúlhat.
A kíváncsi nyúlnyak
Szagok után nyúlna.
Meseerdő közepébe,
Besütött a napsugár
Egy kis nyuszi örvendezve
Tavaszváró táncot jár.
Történetünk idején
nagy szárazság pusztított
a forró Afrikában.
Kipusztult a puszta
egyetlen akáciája.
Játékok hevernek szerte a szobában,
Nélküle már üres lenne a házam,
Boldoggá tesz, ahogy szalad ki és be,
Imádom, mikor bújik az ágyába a sötétben.
Ember, állat, mi van, pajtás?
Meleg hely vagy rideg tartás?
Mindkettőnek van előnye,
időd nem megy veszendőbe.