Állatos versek
- Háp, háp, kiskacsám, gyere haza gyorsan!
Kacsamama hápog a nagy, kerek tóban.
Mindegy, hogy kicsi vagy nagy,
pedigrés vagy az utca gyermeke,
mikor társam lesz, egy életet kapok vele.
Legalábbis én ezt tanultam s adtam tovább,
egy kutya, az kell, viszem magammal
anyám értékes gondolatát.
Kimentem az udvarra,
felnéztem a diófára,
apró cinke dalolgat
apró cinkepárjának.
De csinos vagy, kicsi lányka!
Jó ez a nagy piros táska,
Meg a sál a nyakadban,
Szép vagy, szép vagy, megmondtam.
Szélcsendes tájon, víztükrön simaság,
Békésen napfürdőzik egy libapár,
Tollazatuk a tó partján szárítják,
Szárnyaikat szelíden szétnyitják
Nem vagy ember, mégis érzel,
Nem vagy ember, mégis szeretsz,
Nem vagy ember, mégis ismersz,
Nem vagy ember, mégis tisztelsz.
Lusta a macska.
Ó, a mihaszna!
Horkol az ágyon,
rezzen a bajsza.
A puszta hallgatag.
A fű itt-ott megremeg.
Nem látni falvakat,
csak végtelen kék eget.
Kipp-kopp, kipikopp,
kipi-kipi, kipp-kopp:
Ki ez? Mi ez?
Ki van ott a nagy fán?
Csak harkálydoktor dolgozik,
kipp-kopp-kopp.
Gyönyörű hálót szőtt
a Fekete Pókné.
Szebbet, mint azelőtt,
csábító otthonként.
Ó, egy puli oly jó volna!
Mindig velem csatangolna,
kimennénk a Hortobágyra,
lehevernénk a pusztába.
A kis mókus fa odvában
helyezkedik, melege van,
izeg-mozog, hogy kilásson,
ki járkál a szép tisztáson.
Arany őszi hajnal virrad
Sűrű, kerek erdőre,
Megannyi szín, fény és illat
Kap ekkor új erőre.
Hattyúk a tavon egy sorban mozognak
Hattyúk a tavon egy sorban mozognak.
Turisták a parton őróluk locsognak.