Állatos versek
Csicseri madár
Fürge röpte,
Szálló hadak,
Mely mint egy kar, játszanak.
Mezei nyúl
Zöldell a rét.
Napfény árad.
Ki futott itt?
Egy sztyepplakó?
Ki a házát hátán hordja,
Nem más, mint a csigabiga.
Ha elindul a közértbe,
Gyorshajtásért nem írja fel
a rend őre.
Rossz idő jár a Rókára:
elveszett a parókája,
s talán csak a Mindenható
sejti, hogy ki vádolható:
tán a helyes útról letért
Holló, ki egy sajtügyletért
lecsapta a magas lasztit,
megtréfálván a Ravaszdit.
Hipotézis
Horrormisztikus hétvége
Rövidre vágott története
Mielőtt pszichedelikus transzba lép a kép
A DJ új lemezre cserél
Amire egy neohippi egy nanobitre
Épp hogy belép
Aprónépek
Fülledt meleg, kopár vidék, ahol eme lények élnek.
Számukra otthon, menedék. Még a kígyóktól se félnek.
Üregekben tengetik az életük, így egyfolytában
Ásnak, hátha jobb lesz az az üreg. Kell az új családnak.
Mindenkinek van egy kutyája,
méghozzá a gyermekkorából,
kivel megtanul szeretni s elengedni
ebből a világból.
Avagy egy jó húsleves képzeletbeli előélete
Kiscsibe ha volnék - pelyhesen totyognék,
Folyton csipegetnék,
Többi kiscsibének
Mindent elkotyognék...
Leó, a fogatlan oroszlán
térdel egy kivénhedt csoroszlyán.
"Megkérlek szerényen:
ne vedd el erényem,
biztos, hogy túl én azt nem élem!"
Gondoltam két jó barátra,
aki vár csodás családra.
Egyik szőre lehet vegyes,
másik néha nagyon cseles.
Hófehér köntösöd makulátlan, Karcsi!
Utad során szakadt, mégsem kellett varrni.
Várt az egész utca apraja és nagyja,
Tágas fészked üres, nem volt érte hajsza.
Pöttyös kis piros katicabogár,
Oly szép és aranyos ám.
Úgy örülök, amikor száll hozzám,
Barátja a nagy szarvasbogár.
Duzzadt patak.
Árnyék halad.
Valamit vitt.
Ki lakik itt
a víz alatt?
Valami motozás hallik.
E neszezés mi lehet?
Kippenés-koppanás, kopp, kopp:
látok is egy kis fejet.