Állatos versek
Apa szeme fényei
Ej, ha mi ketten egyszer megnövünk,
Apukának mindenben a segítői leszünk.
Vízparton üldögélve hallgatom a békákat,
és figyelem őket, hogy mennyit bénáznak. Mélyből felbukkanva gyorsan körbenéznek,
hogy van-e nyoma valahol ellenségnek.
Iszkaszentgyörgyön
Pipőke vadászik
pillangóra les
megfogja ha tudja
a kis szemfüles.
Nyári reggel, most még nincs nagy meleg,
terepszemlére indult a meggykukacfiú-sereg.
Mert figyelmesek lettek arra,
hogy a szomszédban a cseresznyekukac-lányok
az eső után előbújtak sorra.
III.
Fészekben születtem én és a béke.
A lomb szelíden ringatta álmom,
ösztön-pókhálón rezdült tenger kékje,
s biztonságnál fontosabb volt szállnom.
A magányos farkas
Vadon mélyén magányosan
Kóborol egy farkas,
Kerüli az erdő népe,
Hisz kérges szíve nem irgalmaz.
A macska éppen nyávogott,
S jelezte, hogy kimenne.
S mikor szabad lett az út,
Szaladt ki a hidegbe.
Történt egy napsütötte pénteken igaz meskete,
Betévedt a nappalinkba döngicsélve.
Megpillantotta a négy cserepes dekorvirágot,
S felfedezésre indult, élethű világot látott.
Májusban akkortájt tündérek jártak,
és - már tizenhárom éve - megszülettél.
II.
Párnák közt születtem - pihe-puha paplan -
olyan lusta vagyok, sír a föld alattam.
Tetszik az új bundám? Látod, milyen fényes?
Sokan mondják rólam: jaj, ez túl igényes.
Szekrényemben van egy moly,
Ruhát eszik valahol.
Csámcsogását szinte hallom,
Lyukat rág egy női aljon.
Vadgerle
Hetven évvel ezelőtt kis faluban születtem,
Ez az idő, mint egy álom, elröppent fölöttem.
A világban nem vagyunk más, mint röpke fuvallat,
Hetven évnyi idő sem több, akár egy pillanat.
Játszik a kis vakond, jót evett a beste,
bánta sok giliszta lomhán mozgó teste.
Feltúrt egy kis dombot a paprika tövén,
mért az én kertemben, miért nem az övén?!
Mikor minden erőm elhagy,
odanyomja szőrös kobakját,
simogatom selymes bundáját,
oldódik bennem a bánat,
lyukas jövőm kitelik...
Frakkot húzott a kis fecske,
fenn a dróton úgy kereste
a fecskelány-felhozatalt,
mivel házasodni akart.