Állatos versek
Haragosan siet a csermely
Mellette sok virágkehely
Osztozik a finom sugarakon
Mely visszacsillan a tavon
Fátyol lepkék vízen a sugár
Mint a kajszin a virágzó sudár
Zebra vagyok
Egyszer pihenni
Lefeküdtem egy úton
Csak úgy letenni
Mondom nyújtom magam
Egy autó mint a villám
Belém szaladt
Az aszfaltra kasírozott...
Kutyámnak
Kinek lehet neve ez?
Barna, puha, drága.
Hegyes füle befigyel,
Drága lett az árva.
Ritkán mondom
De ez a cickány
Itt feltárja titkát
Remélem átmegy a vizsgán
Mondhatnám mindenki
Megemeli a kalapját
Amolyan cifrán
Nem toltok szégyenpadra...
Mondd, hogy mindig mellettem leszel,
Még akkor is, ha öreg leszek,
És nem látok már olyan jól.
Harkály Károly egyszer nagyot gondolt,
Épp az én mandulafámon landolt.
Fámon szép, kis kerek lyukat vájt ott,
- Neje kiállt, várjál, Károly, állj ott!
Van egy eb, melynek neve Medi,
Gazdáját s területét bőszen őrizgeti.
Vajon mit rejt csöndes tölgyes,
ki lakik az erdő mélyén?
Itt kukucskál egy rönk mellett
Borz Amál és Borz Aurél.
Oly sok galamb száll az égen,
Mi dolguk a messziségben!
Nem csinálnak semmi egyebet,
Fentről lesik, mi ölből leesett.
Erdő mélyén sétálgatva
odvas fára bukkantam ma.
Faodúból szempár villant,
bátorságom majd` elillant.
A nézőtér megtelt, fények gyúlnak,
A porondon hosszú árnyak nyúlnak.
Mélán lépked az öreg elefánt,
Vastag bőrén az idő gödröt vájt.
Béka vagyok brekeke
Majdnem színes cinege
De nincs szárnyam nem röppenek
Ám ha kell pocsolyába csöppenek
Őzike, friss vizet innál? -
Itt vele senki se kínál,
mert hiszen itt csak a drót áll,
s erre hiába futottál.