Állatos versek
Picur kiskutyám!
Istentől kaptam oly kedves,
szép ajándékot, egy édes kis csivavát.
Milyen sokan megdicsérik nap mint nap,
mert annyira bájos kis bohóc.
S én büszkén köszönök meg minden bókot,
igen, ő Picur, az én tündéri kiskutyám.
Figyeld meg és hagyd békén,
És Rád mosolyog a kék ég!
Szépen kérlek, ne bántsd,
Hiszen Ő is teremtménytárs!
Sötétül az égbolt, készül a csapás,
nyomában nem jár, csak pusztítás,
sokmilliós sereg, mi eszik mohón, mit ér,
ezért lesz a mező kopár és gyér,
a növények eltűnnek, a termény megsemmisül,
e támadás zajlik, míg nem teljesül...
Egy kollégám madárfotójára
A semmi ágán ülök, lágyan ringat a nádszál,
álomba szenderülök s repülök a szél hátán.
Szilveszter éjjelén vidámak vagyunk.
Vigadunk, mulatunk és nagy zajt csapunk,
Petárdák röpködnek, a zaj el nem ül!
Miközben állat - fejvesztve menekül.
Egy szép márciusi napon
Jankó játszott az udvaron,
barátai csatlakoztak,
magukkal jókedvet hoztak.
Kinek háza ez a fura,
Oldala-sincs, kicsi ház?
Se ajtaja, se ablaka,
Benne a fagy kacarász`.
A Skót-felföld ködös táján
egy tó, mit az ember látván
érdekesnek, misztikusnak érez,
ősi mivolta teremté mindezt,
legendák sokasodnak lakója körül,
ki a társaságnak nem örül,
hosszú nyaka, mikor kiemelkedik,
fürkész, bámul, leselkedik...
Élt egyszer egy jó boszorka,
Nem volt soha nagy vasorra,
Mert ő sosem gonoszkodott,
Legfeljebb ha csókot lopott.
Télapónak nagy a gondja, az a dolog bántja,
Szánhúzói közt tombol a rút rénszarvas-nátha.
Nélkülük nem repül a szán, nincsen, aki húzza,
A világon a sok gyerek játékhoz hogy jutna?
Kínában lakik a panda,
Aki egyáltalán nem randa.
Nagyon is szépre teremtett.
Dicsőség Istennek e tett.
A pók léte ritkán álom,
Gubbaszt szegény pókfonálon,
Hálója mozgását lesi,
Ha nem mozdul, méreg eszi.