Állatos versek
Az Apokalipszis négy lovasa dolgozik messze,
mert leszálltak az Aboriginálok földjére.
Az alvilág tüzét az egyik kiengedte,
bajt vigyen az ausztrálok földjére.
Arra gondolt, csak kis káoszt fog tenni,
az emberiséget kicsit megbünteti.
Úgy szeretlek, mint majom,
ha átölelsz, nincs bajom,
kezemben van egy virág,
s csimpaszkodnék mindig rád.
Széna, szalma hátán
Hét kismalac vár rám.
Koromfekete vagyok,
Szép szemem sárgán villog.
Azt mondom, hogy miaú,
Macska vagyok, miaú.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy barna medve,
ment-ment az erdőben málnát keresgetve.
Meglátott egy bokrot az erdőnek a szélén,
ám szembejött a tigris. - Na ki nevet a végén?
Találkozás egy kóbor macskával
Mozgásod olyan puha és nesztelen,
mint a szél susogása,
itt vagy, vagy itt voltál?
Van egy macskám, neve Guszti,
nem lehet rá haragudni.
Hatalmas, dagadt kandúr,
az utcában ő az Úr.
Rigó rigó nádirigó
Milyen színű
Rajtad a trikó
Se fekete se sárga
Azok már foglalva
Feketerigó sárgarigó
A negró és az aranyló
A nádirigón...
...kék színű sapkája,
csupasz, vézna lába,
kopasz ág dajkálja
Vakkant egyet-kettőt,
épp ugat egy holdat,
vagy talán egy felhőt,
tán a csillagokat.
Épül a fészek, már beleférek,
Tollból a párna, sárból a szélek.
Lusta macska
alszik az ágyon,
dorombol halkan,
nyugalmára vágyom.
Van pár dolog, amit kétlek,
Egy-két szót megér:
Az állatok közt tényleg
Oroszlán a vezér?