Állatos versek
"Kicsi versek kicsiknek"
Cirmos cica cimborája
Cincogi, a kisegér,
cini-cini kisegér.
Csirr-cserr, szól az ökörszem,
telet nem látott még sohasem.
Vidám nyárban repül,
párját keresni készül.
Ó, te szőrös kis állat,
mitévő legyek,
ha nem látlak,
kereslek,
de nem talállak.
Róka koma meg a nyuszi
Együtt szalad, nyugi, nyugi,
Nem lesz préda a kis nyuszi,
Szaladnak a lagziba.
A két kis harkály szerelmes lett,
"fészket" fúrni már párban illett.
Az öreg meggyfát választották,
és oldalait kopogtatták.
Zuhanyrózsa nektárjában
Fürdök minden reggel,
Nap szárítja meg szárnyamat
Amikor majd felkel.
Elgondolkoztam mélyen, érzékkel,
Hogy mennyire szerencsés is az ember.
Hisz van mellette egy négylábú társ,
Aki kitart mellette, sohasem hátrál.
Mondhattok bármit, csak egy dolog számít:
Hol vagy Millike? Mért nem vagy már itt?
Süket fülekre talált, buta kérdés.
Tudom a választ, épp ezért emészt.
Ébredező, nagy mező
Sárga szénával benőtt,
Sürög-forog, harmatos,
Asztalt terít, zamatost.
Állatok, melyekről sohasem hallottál,
Lehet, hogy nem hasznos, de az lenne a kár,
Ha eltűnne örökre a sok veszélyeztetett faj,
Világunkban a természet a kihalás felé tart.
Vidám lesz a lelke sok-sok kisegérnek,
azt hiszik, a macskák nyugovóra térnek.
Nyugovóra térnek, hogyha jön az este,
álomra szenderül a macskáknak teste!
Napsugaras hajnal fésüli a mezőt,
térdre hull egy kócos árvalányhaj előtt.
Gyurgyalag vadászik huncut kis bogárra,
felragyog a tolla, kékeszöld dolmánya.
Az állatvilágról eredeti Baso féle stílusban
Rabló, fekete
Csend elvesz éberséget.
Őrkutya alszik.
Lustán szunnyad a nyár is,
Múlik az éber fázis.
Eltelt fél év, nem vagy velünk,
szomorú, fájdalmas az életünk.
Ember, ki e sorokat olvasod!
Kérlek, értsd meg a bánatom!
Miért volt az életed olyan, mint a vihar?
Meghaltál, tudom, de miért ilyen hamar?
Felkavart mindent, majd romba döntött,
Nem maradt más utána, csak a néma csönd.