Állatos versek
Három kedves puli kutya
Elindultak vándorútra.
A gazdájuk oly fukar volt,
Sosem kaptak velős csontot.
Rég elmúlt a nyár, ősz szele lebben,
vaddisznóra várva ülünk mi ketten.
mesés vers
Élt egyszer egy róka koma,
más volt, mint a többi róka,
árva volt, és nagyon félénk,
így mesélte a nyúlnépség.
(Hét macska)
Hét macskának hét feje van,
s füle kétszer annyi,
macskaszemből is tizennégy,
ezt meg tudom adni.
Hívatlanul, alattomban, dokumentum nélkül
jönnek minden kis nyíláson, nyitott ajtórésen.
Éjszaka csendjét
átszeli hangja,
öblös e bőgés,
harcra hívás
Kertem végén akácerdő,
onnan jön föl egy tekergő,
egy kis kutyaféle állat:
"Jövök hozzád, megmustrállak!"
Mondanom sem kell, a vásott
a drót alatt lyukat ásott.
Ismerd fel őket!
Füstike, füstike szálldos,
Építi kis házát sárból.
Benne költ fiókát nyáron.
Kutyám szeme fényes, ragyog,
Örül annak, hogy itt vagyok
Vele együtt az udvaron,
Nagy lesz mindjárt a vigalom.
Úgy vár, hogy a vidámság
játékossá teszi,
önfeledt ugrándozás,
jókedve szívem felderíti.
Kicsi lóhoz kicsi ember,
Kicsi lónak kicsi kengyel.
Kicsi gazdám még gyerek,
Kicsi legyen a nyereg.
Tavaly késő ősszel, amikor már
Deres volt kint a kopár, nagy határ,
Megjelent kiskertünkben egy szép pár
Színpompás, piciny cinegemadár.
Közel az ősz
Lombhullás idején
az ősz csodálatos színe
befesti a leveleket
sárgára, barnás-vörösre.