Állatos versek
A felső farkát csóválgatja lassan;
már megkopott az egykori öröm,
nem szikráz már, mint rézzárvány a vasban,
nem őrködik a főáramkörön.
Zsigmond
Mama, nézd, egy csigabiga!
Örvendezik a kis Zsiga.
Van egy kutyám, neve Fifi,
alig látszik, olyan kicsi.
Elég, Fifi, a kalandból,
nem látszol ki az avarból.
Folyó felől fűzfalombot fellebbent a szél,
Fodros felhőt fest fehérre fényesen az ég.
Az utcára kilépve,
ajtó mögött hagyva
milliónyi gondot,
lágy szellő simogat.
Ilyenkor ősszel mindig meg-megállok,
gyönyörű diófa alatt a termést mustrálom.
Szebbnél szebb finomságok...
Én mindet is imádom...
Tivadar, a szkarabeusz
úgy látta, hogy megjött a busz.
Éppen arra járt egy teve,
úgy gondolta, elmegy vele.
Egy éjjeli pillangó kirepült a fényre,
pislogott, reszketett apró kis lénye.
Kiskedvenc elvesztése
Hol vagy? Mert nem látlak sehol,
A hiányod engem lassan megfojt.
Nem érinthetlek, nem beszélhetek hozzád,
Holott azt akarom, hogy gyere vissza hozzám.
Merre lehetsz? Jó vagy rossz helyen?
Bárcsak még mindig itt lennél velem.
"Csak egy állat" - sokszor mondják.
Pedig ő is érző lény...
Támadnak a darazsak
Gyümölcsökre szállva,
Mindent felfalnak,
A veszett darázs támad.
Elsőként Assisi Szent Ferenc,
később meg Konrad Lorenz
beszélt az állatok nyelvén,
embereket etológiára nevelvén,
s a minap az állatbarátok táborát
öregbítette egy "barát",
a szomszéd elhagyván az árnyékszéket,
kénytelen volt behúzni a féket...
A cirkuszban vannak bajok,
Az állatok álmatlanok.
Gyermekarcra mosolyt csal
A szenvedés és a baj.
Tapétám tépkedi a hajnali szél,
amíg az ablakból nézek szét békésen.
Remélem, célt téveszt az a közelgő
kipufogógáz, amit egy tompított fényszórós,
gyorsító, kék Polo-s srác eregetett.