Állatos versek
Szavak,
igazak-hamisak?
Talmi sárarany
vak kezében.
Verebünknek igénye van,
Tiszta tollal sikere van.
Fröcsköli a vizet bátran
A nádas jakuzzijában.
emlékezés kutyámra
Már nem tudom, mit láttam benned,
de az érzés olyan erős volt.
És pontosan ott kellett lenned,
mint kutyának a velős-csont.
Pára van az otthonában,
Pedig csak én jöttem.
Egy ismerős arc formáját
Képletesen magamra ötlöttem.
Egerek nagy vadásza,
Mely árnyékában megbújva,
Türelmesen vár prédájára...
Kárognak, majd hallgatnak,
A föld körül baktatnak.
Leszállnak, majd repülnek...
Barangolásra adta fejét,
közben törte lábát-kezét
a légy, s felment a netre,
onnan meg a mennyezetre.
Rekviem Felderítőért
...a kutyaszőrt, ne maradjon nyoma.
Nem tudom, miért mesélte
el, a kis keverék kant nem láttam soha.
Egész úton róla fecsegett,
rejtett lelkifurdalást kompenzált talán,
hogy miután meghalt sógora, az ebet
kitette egy lovastanyán...
Furcsa dolgot láttam ma én,
kígyót evett meg a tehén.
Két kis antenna a fején,
hát hogy néz így ki már szegény?
Csobban a tóban a réce szárnya
Csobban a tóban a réce szárnya,
Iramát egyre jobban szaporázza.
Siklik a széllel messze, beljebb.
Úszik halkan integetve.
Nézd, a mi kedves Tacsi kutyánk
egy jó ideje süket s megőszült.
Rágni se bír, járni is alig,
de a gazdiért szinte megőrül.
Mondd, szereted az állatokat,
A kutyát, a macskát, a lovakat?
Én szeretem e teremtett jószágokat,
Becsülöm a bennük lévő jóságukat.
Fekete Tigris érzi, elfáradt,
elvette erejét a járványnak.
Leül tisztáson széles fatönkre,
smaragdzöld szemét veti erdőre.
Lefordultam a párnámról,
mert bizserget egy lábas toll.
Nemrég a kertben kapirgált,
rajtam kegyetlen bosszút állt.
Hajlongó fűzfára száll egy madár,
dalol, párját hívja, ki messze jár,
ködpára lassan teríti a tó vizét,
hajnali csendben még alszik a rét.