Állatos versek
Hattyú száll a holdtükörre
hűvös közönnyel, hátha lesik.
Fekete tollas ábrándképben
büszkén utolsó útján siklik.
A szomszédasszony háza falán egy kis tücsök mászott,
három hangya a lába körül vígan hadonászott!
Holdfény játszott fenn az égen, vígan fuvolázott,
a tücsök koma ázott lába már fáradni látszott!
Kedves állat a szamár
Pedig ő nem szamár
Szolgálta a pórnépet
Szegény ember lovaként
CSÍZ
Vannak olyan évek, mikor ősszel
hozzánk hatalmas csapatokban érkeznek.
Észak, észak-keletről jönnek vagy itt
maradnak vagy dél felé továbbrepülnek.
Nagy lucfenyvesek fészkelőhelyeik, ide
hívogatnak "tlüi-í", "tlüi-í" hívójeleik.
Mélyében a tó vizének
Találhatsz halakat.
Nyoma sincsen ott beszédnek,
Nem tudnak szavakat.
Most már a kutyám lett a fiam
- kedves, szürke eminenciás -
dombra vezet fel sétautam,
tágas, mint az Óperenciás.
Elnézem a cicákat, milyen könnyű nekik az élet.
Ha kedvük van, játszanak, ha nincs, hát heverésznek.
A fára, mint a villám másznak, és magaslati levegőben.
Az ágon szundikálnak, hogy nem esnek le? Nem is értem.
Kővé dermedt Csiga Áron
a szokatlan, új látványtól.
Kidülledt a két nagy szeme,
leesett a szemüvege.
Napnyugta telepedett a tájra,
bagoly száll a virágos faágra.
Hol fehér szirmok szépen csacsogtak,
közben mosolyogva felragyogtak.
Ráncok gyűlnek homlokomon,
Nem mondhatom szebben,
Egér van a padlásomon,
Biztos vagyok ebben.
ÖKÖRSZEM
Mint egy apró egérke, úgy bujkál a sűrűben.
Otthon van az erdőben és a patakvölgyekben.
Rőzserakás, gyökerek rejtik el a fészküket.
Kicsi fészek, kicsi nyílás, kié lehet ez a lakás?
Nem lehet ez másé, csak az ökörszem-páré.
Liba, liba, libuskám,
Te leszel a vacsorám.
Hogy megnőjél, én kivárom,
Libacomb az édes álmom.
Pörköltösen, szaftosan
Megsütve a lábosban.
Magányosan sétálok a nyírfaerdőben,
Gyönyörködöm a csendes álomfelhőben.
Távol a város ezernyi zajától,
Távol a cselédek civakodásától.
Vajon kiről szól e vers
Ami most még nem füstölt
Egyszerűen csak nyers
De bográcsban nem is pörkölt