Állatos versek
Pál vagyok, a piaci légy,
szép jó napot kívánok!
Úgy látom, hogy zaklatásom
egészen jól bírjátok.
Mint jámbor apácák, kik
útban vannak a délutáni litániára,
úgy halad a sok fekete-fehér pingvin
a jeges és havas szakadék peremén.
Ámor nyila megint nagyon eltalált,
nem hittem volna nyolcvannégy évesen,
s nem is adtam volt egy vagy két tallárt,
hogy még egyszer itt leszek szerelmesen.
Egy virágszirom tetején
ülünk a levelén te meg én.
Kapaszkodunk kettecskén.
Felettünk zúg a zivatar,
borult égnek dallama,
hulló zápora leszakad.
Megérkezünk Debrecenbe,
A Czeglédi utca 1-be,
Csupa cicaszeretetbe.
Ez a Macskávézó,
Ahol "macskázni" jó.
Megfagyott a táj,
Mint a lelkem,
Fehér és éhes,
Amolyan soványféle
Farkastest.
Az emberektől rosszul vagyok, az állatok között békére lelek,
mondhatod, hogy megőrültem, de én már más nem leszek.
Fáradt ló baktat az úton,
bánat ül barna szemén,
szakadt bőrszíj himbálódzik
régen oly büszke fején.
Van nekem egy kakasom, vörös tollú, tarajos,
Nem valami békés jószág, néha bizony haragos,
Nem tetszik a ruha, ami rajtam van?
Meglát s nekem ugrik abban a pillanatban.
Építkeznek ablakom előtti kiskertben
szorgalmas két rigó, fűszállal csőrükben.
Karnyújtásnyira dolgoznak, megbíznak bennem,
téli fagyban vendégként látogattak engem.
Hűségért ez kijár...
Ropogós kacsacomb:
pontosan két darab
eltűnt a tepsiről,
hűlt helye sem maradt.
A kedvencem lépten-nyomon követ engem,
Kit akarhat ő ennyire? Hát bizony engem.
Birkanyírás volt a héten,
Két jószágom annak rendjén
Meg is kopasztották szépen.
Nehéz gyapjukat lenyesték,
Kinézetük, mint a kecskék.