Adventi versek
Fénycsöndet csókol az este,
csend-strázsák őrzik a teret,
Nagytemplom harangja kondul,
hideg van, didergek veled.
Én is, más is vágyakozik
Az adventi kegyelemre,
Mégis a világgal futunk
A nagy Istent elfeledve.
Advent - a várakozás ideje.
A belső rendrakásé, az elcsendesülésé.
Egy gyertya lángján elmerengve
készülődünk a közelgő ünnepre.
Az első a hit, nekem más, sokkal több.
A hit hoz új fényt a világba, minden árnyékba.
Hinni a jóban, az igazban és a szeretetben.
Nem kérek mást az ünnepekre és az egész évre.
Gyúlnak a fények,
ahogy a gyertyák égnek.
Az advent felkészít,
nyugtat és megbékít
a csendre, az ünnepre,
béke a szívekben.
Elsárgult levelek
gördülnek a szélben,
új életre kelnek
itt a fagyos létben.
Az őszi kertek még aranylanak,
de szél tépázza már a bokrokat.
Hó-felhők fúlnak vörös fénybe,
komor, szürke szín vegyül a kékbe.
Öltözzetek ünneplőbe,
A Szent Család közeleg,
Készüljetek jó előre
Fiatalok, öregek,
Nemsokára itt az óra,
Bocsánatot nyer a bűn,
Eljön világ Megváltója,
A sötétség tovatűn`.
A kis angyal meséje advent idejében...
Lent jártam a földön, olyan csodát láttam!
Nehogy azt higgyétek, hogy csak kitaláltam.
Alig ismertem rá némelyik emberre,
Mert mindnek a szája, orra körbe volt tekerve.
Volt, akinek kicsit kilógott az orra,
Az fenyítést kapott hangosbemondóba`.
Szenteste
Ahol a járda véget, ott terített asztal vár.
Rajtad áll, merre mész és hova érkezel.
Cipőd nyomát hagyd a flaszteren,
ha indulnék feléd, nyomodba teszem lábnyomom,
és tudom,
utolér a gondolatom.
Adventnek idején
készüljünk fel arra,
hogy közénk születik
lelkünk Jézuskája.
Mézes süti, mákos bejgli,
messze száll az illat,
színes standok között
csilingelő csengő villan.
Várjuk a fényt, a napfelkeltét,
bár fagyos kristályon csillan,
de érkezik, eljön örömünkre.
Hidegen izzó, vörös gömbként
keletről lassan kúszik fel
a felhőkkel terhes, sötét égre.
Angyaloknak szárnya verdes,
örömében szívem repdes,
karácsonyi ünnep eljő,
érkezik az újesztendő.