Adventi versek
Lelkemnek sötét kis zugában
egy picinyke mécses
apró lángja pislákol,
csak a Hit tartja életben még!
Kézen fog a fénysugár (szonettkoszorú)
15.
Szép szemed egy távoli fénybe mered,
Szívedben megcsendül számos kis harang,
Az orcádra kiül az álomdelej...
Adventi koszorúnk gyertyái immár négyen égnek
idejét mutatva, hogy lassan vége a sötétnek.
A gyertyákkal együtt tán szíveinkbe is fény kerül,
belülről jövő, derűs mosoly arcunkon szétterül.
Négy gyertya lobban, zümmög a fény.
Ébred a szeretet. Bízz csak, ne félj!
Jön az advent!
Ezt harsogja a világ.
A városokban, falvakban
Felkapcsolják az ünnepi fényeket.
Szép új év,
Szép új év,
Új esztendő, várj reánk,
A szilveszter napján csak koccints velem
Egy pohár pezsgővel,
Ha jó, velem ünnepelsz
A szilveszter napján,
Minden szép új év...
Apevafüzér
Nem,
Uram,
Nem, Krisztus:
Jöttöd öröm,
Megváltást ígér,
De utadon mi
Mégse járunk.
Az ég pirulva ücsörög
csillogó, havas dombokon,
fagytól díszes világban lépdelsz
túl szürke, kicsinyes gondokon.
Adventi hajnali csendben
nincs hang, csak a lélek zenél,
adventi hajnali csendben
égre néz minden fenyőlevél.
Sohasem vártam én nagy dolgokat
az életben, se innen, se onnan,
csak nyitva hagytam az ajtót bízva,
hogy Isten küldöttje majd betoppan.
Ajándék lett a fény!
A szent család ünnepén,
mi örömben megjelen
arcokon, lelkeken.
ma reggelre a házunk előtt
megcsonkolták a nyurga fenyőt,
nem hallottam, mikor sikoltott.
A negyedik gyertya
Hit, remény, öröm, és végül, de nem utoljára,
Lángra lobban a szeretet gyönyörű gyertyája.
Hagyd, hogy aranyfénye még sokáig égjen,
Tudni kell időzni a szent békességben.
Fény körül összegyűlnek az emberek,
hullámzik az élet, karácsony közeleg,
az utcák, terek megtelnek hanggal,
minden gondolat hittel teli vágyakkal.