Adventi versek
Kedves, jó Télapó,
idén havat hoztál,
minden kisgyermeknek
örömet okoztál.
Új reménytől csordul az Ég,
tán még maga se sejti:
Lángot fogan a messzeség,
s tanítgat már szeretni.
Hiénaszagú ünnepen feledve
mindent gyűlik a szeretet özöne,
szívet melenget, s fa alá helyezve
a Kisdedet, átjár a lét öröme.
Nem leszek már konyhatündér,
de szeretnék az az ember lenni, akinek szíve sokat megér.
Advent napján egy szép álmot láttam,
Talán most egy kicsikét álmodoztam.
Szent ünnepnek fénylő színe,
négy gyertyával emlékezve,
eljövetelére várva...
Lassan itt a karácsony,
már annyira várom!
Minden reggel ébredéskor
a napokat számlálom.
Meggyújtottam advent első gyertyáját
örök, bizakodó hittel szívemben.
Eljött megint, itt van már, karácsony kopogtat az ablakon.
Kip-kop, sietek, hozzátok az első gyertyával megérkezem.
A gyertyák kivirulnak,
benned lakunk, Istenem,
szomorúan szemléljük,
kiket a bűnök ellepnek.
Barátom, a Manócska,
mézesháznak lakója.
Mézeskalács jobbra, balra,
tele van az asztalka.
Fenyőágon zúzmara
hideg, fénylő csillaga.
Fehér ágat levágják,
koszorúba befonják.
Eljött hát, itt van már,
Kertek alatt kopogtat
Karácsonynak ünnepe.
Meggyújtottuk az első
Gyertyát, melynek színe
A lila. Kérlek, adj hitet
Nekünk.
Köszönöm az időt, hogy várakozhatok,
sok haszontalanságot félrerakhatok,
helyet készíthetek a szívemben,
hogy Te beléphess az életembe.