Adventi versek
Az adventi koszorú fölé hajolok, belenézek a lángba,
a gyertyákból áradó melegség lágyan surran be a számba.
Lágyan surran be a számba, és onnan a lelkembe,
Karácsonyi áhítat jár át, szeretet férkőzik testembe.
Mit várunk
Várakozás ideje van.
Mégis majd` mindenki rohan.
Akik várnak is, vajon mit?
Többnyire, hogy elmúljon valami:
A félelem a holnaptól,
a viszolygás a járványtól,
az itt rostokló, maró magány,
a bántón fájó szeretethiány...
Mindenben öröm
Időmet mindazzal kitöltöm,
Lélekben mindenki így öröm,
Én csakis ezáltal kérhetem,
Tarthassa meg egész életem.
Advent első vasárnapján
meggyújtjuk a hit gyertyáját.
Ne azt nézd, hogy mit kaphatnál,
inkább azt, amit másoknak adhatnál.
Árva kislány zuzmós országúton halad,
Két copfjára keserű könnye csorog,
Mardossa a bánat, szíve szakad,
Elhagyták szülei, macijával szipog
Karácsony a lelkekben...
Advent alkalmával,
lelkembe nézek
szívem magányában,
szeretet ébred!
Aranyszínű ég alatt valami mozgolódik
Drága Istengyermek földre jönni készül
Várakozás boldogító békessége szálldos
Engedd be életedbe hadd tegyen rendet
Nyugodtan rábízhatod tudja mi a kacat
Tisztítsa ki elrejtett eltitkolt vétkeid
Isteni szeretete által jobb emberré válhatsz.
Egy szürke reggelen,
amikor kinyitottam a szemem,
fagyos, deres, téli képet vártam,
mert álmomban havat láttam.
Fenyő, koszorúba font gyertyákkal asztalon
Az elsőt, egy lilát áhítattal meggyújtom
Szentlélek az örök élet felől biztosít
Bűntől elszakít, lelkünk belül megvilágít
Most advent élteti lelkem,
adventtől tágul a tüdőm,
illatok szállongnak csendben,
elülnek halkan az ülőn.
Koszorún ég ma négy szál gyertya,
mindenki már Kis Jézust várja,
vigyázzuk a gyertya lángját,
a szeretet tisztaságát!
Kopottas hétköznapok
szürke valóságát
színesre álmodják
karácsonyi angyalok.
Ünnepi árban úszik hát a város képe,
Nedves utakon villódznak szerte a fények.
Fenyőforma fák során ragyogó füzérek
Vezetnek a belváros kellős közepére.
adventkor tágulnak a terek,
hízni fog mellkasunk, bár keszeg.