Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Elszámolás

Libegő korlátú függőhíd deszkáin
remegő térdekkel, esdekelve,
angyalszárnyú lények kíséretében
haladok utamon előre.
Nincs más kincsem, csupán a hit,
korcs szenvedélyem hajt, vezet!

Átkozott, szűkölő világ,
mely siralmas kárhozatba vitt,
s teremtett lélek nem nyújtott kezet,
hogy társ legyen a bajban,
útitárs, erős, őszinte,
bizalom küldötte,
magány üldözöttje...

Félrevert harangok melódiája
surrant be szívem ablakrésein.
Nyikorgó ajtópántok siralma
nyög hófehér csipkehálón...
A zajok élnek,
hívogat egy másik élet...
Nem remélek már.
Tavaszi szél fújdogál,
átöblíti poros lelkem,
megtisztít a félelem!

Az imbolygó deszkákon megállok,
s beleüvöltöm a vaskos csend
áthághatatlan oszlopába:
Hol itt a Rend?
A Természet körforgása?
Zsarolnám, fölhozva bűneit,
a világ mély-sötét szennyét,
milliók ellen vétkeit!
Pokol szavát? Vagy a Mennyét?
Nincsenek kifogások...
Minden üres szó,
fájó, álmodó...

S a vádak lecsendesülnek,
a vágyak elülnek,
nem kísért többé a fájdalom...
Testem-lelkem, minden
valótlan és valós érzelmem,
süket Csönd! Neked adom!

2012. április 23.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom