Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Száműzött

I.

Mondhatnék bármit,
Mire képes egy toll,
Sercegő tintájával vetve színt
Fehér papírlapon.

Mondhatnék bármit,
Mit szél fuvallata vitt tova
Szerte a világban
Megjárva vihart ziláltan,
Mégsem teszem.

A szó elenyészik,
Mégis tüzes nyomot éget
Nem ismerve időt,
Árnnyal fedve éveket.

Hírül hoztam hát e sorokat,
Elmúlt idők szavát,
Kósza voltam, még az idő derekán,
Ha olvasod e sorokat,
Értsed tetteit,
Nehezen él,
Ki e világból száműzetik.

II.

Viharos szél futott végig a tájon
Megjárva erdőt, tavakat,
Kietlen pusztákat.
Harmadnap gyaloglék
Messze otthonomtól
Sötét éjszakákon át,
Találkoztam hideg faggyal.

Ám a tűz, mi bennem égett,
Nem akart kihunyni.
Bosszúra emelve fegyverem,
Távolodtam földemtől,
Folyómtól,
De nem feledtem.

El kell jönnie az időnek,
Mikor eljő az igazság,
Nem lehet e föld áruló zsarnoké
Őrök időkön át.

Szapora lépteimben
Rohanvást közeledett a hajnal,
Sűrű erdőbe érvén
Megpihentem azonnal.

III.

Telt az idő,
S vége szakadt a napnak,
Borús fellegeket hozott a szél,
Villámokat szórva éjjel s nappal.

Sok torony dőlt le azon az éjjelen,
Mígnem egy sötét alak
Felém léptetett.

Fekete lova, mint a pokol paripája,
Szemében kénköves láva izzott
Áldozatra várva.
Kasza volt vállán, vérrel itatva pengéje,
Csuklyáját felöltve
Járta e vidéket.

IV.

Hangot hallék:
Te, ki jársz az éjszakában, mondd, ki vagy?
Élők közt kelsz s hajtod fejed álomnak?

Válaszolék rettegve e kérdésre,
Irtózatos hideg futott át rajtam
s hatolt szívembe:
Élek én még, de számon nem tartanak e földek,
Számkivetett lettem, mert megkívánta a becsület!

Megállt hát szavával,
Mint ki meglepődék e választól,
Lassan szállt le a lóról,
Mint prédáját becserkésző
Oroszlán, kóbor.

Érthetetlen választ suttogott felém,
Mintha magában beszélne
E kietlen estén.
Majd fennhangon szólt Hozzám,
Mikor Ítélet születik,
Úgy álltam,
Mint ki a Halálra várt,
S az elébe vágtatik

Hallom szavad, s igazat beszélsz,
Kevés ily ember botorkál az éjszakában,
De te ne félj
Nincs hatalmam feletted,
Az igazság övét hordozod,
Csak nehogy tévútra lépj,
Onnan már fagyos a visszaút.

Visszaszállt hát a lóra,
S az nyugtalanul megvonaglott,
Pillanatok alatt süvített el
Munkába a holtakhoz.

S én csak állék,
Mint ki nem hisz szemének,
A Csuklyás alak
Eltűnt a mélységben,
S fény támadt, majd hasadt fel az égbolt.
Napfényre ébredtem...
Csak egy álom volt?

V.

Katonák léptei visszhangoztak a völgyben
Egy szikla mögött lapulva.
Álltam s figyeltem:
Lódobogás, Léptek s kutyák hangja.
Nem nyughat a Vándor,
Csak ha az ég siratja.

Kardot rántva álltam,
S vártam vesztemre.
Körbevett e zsarnok had,
Ki miatt lángolt hazám
Napról napra,
Évről évre.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom