Hibajelentés küldése

Toportyánok

Az égen vattafelhők andalognak,
S az akácerdők mélyén valahol,
míg esti szellő lengedez a fák közt,
a Dráva síkján, ördög hangja szól.
Dermesztő hang ez, borsózik a hátam,
s míg zeng a kórus, szívem zakatol.

Nappal, ha erdőt járok csendesen,
nyomát se látom, rejteket sem érek.
De mikor a Nap mélyen elpihen,
hogy megdermedjen, riadjon a lélek,
hirtelen felcsap hat, vagy húsz torokból,
s milyen közelről szól e vészes végzet!

Ijedten fordul hátra rá az ember,
és látni véli, pedig nincs sehol.
Azután arra eszmél, hogy nem onnan,
hanem elölről üvölt valahol.
Miféle szerzet ez, sátán kutyája,
hogy hangja csontig, velőkig hatol?

A gémberült tüdő is megriad,
s a bent rekedt lég miatt hallgatok.
Eközben lassan, mintha álom lenne,
öröm fog el, hisz nádi farkasok,
rég kipusztult faj szólalt itt meg újra.
Hős toportyánok, veletek vagyok!