Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Óda az utolsó vershez

Vajon milyen lesz az utolsó versem?
Leírom benne, őszintén nyersen
Azt a pár percet, amit eddig éltem,
És kihagyom az éveket, amikor féltem?

Vagy vidámra veszem majdan a figurát?
Csinálok magamnak halványzöld frizurát,
Krumpliorrot, hatalmas cipőt,
És chatelek-botolok a publikum előtt?

Szerelmes is lehetne a téma!
Hisz tán voltam szerelmes is néha.
És hogyha nem lettem volna olyan léha,
Tartana a szerelem a szívemben, még ma!

Vagy összefoglalom vajh`, amit tanultam?
S átadom tudásom az utánam jövőknek?
Látod, kis nebuló ez az az életút,
Mi véletlen se lebegjen előtted!

Isteni mázli, hogy olyan ez az Isten,
Nem engedett tudást az embernek!
Adott, persze egy harapás almát,
De a csutka megmaradt ismeretlennek!

Nem tudhatjuk, vagy láthatjuk jövőnket,
Így az utolsó vers melyik lesz? Hagyom!
Ám rájöttem-e gond gondtalanságára,
Ezt a tudást, ím Néktek adom:

Nem gondolok többé arra, mi lesz!
Oktalanságokkal nem töltöm a fejem!
Mert utolsónak írom minden versem,
Hogy az igazi biztosan, lényedé legyen!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom