Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Epilógus egy nyáresten

Valaminek megint eljött a vége
felizzik, párolog itt benn a béke,
mert csordultig vagyok, és mert hiába;
minden van bennem, s mindnek a hiánya.

Jó volna mindig ennyire szeretni
így szorítva, ölve, ölelve lenni,
(s bár menni kell) egyet közelebb lépve
sejtelmesen, mintha senki sem nézne

csordultig vagyok - még magammal teli -
belőletek lettem ennyi amennyi,
s hozzátok mérem a mindenség lázát;
csillapíthatatlan, végzetes hálát...

*

Most utoljára: közös, nagy kézfogás
az éj. A holdfény sekély - ne lássa más,
de élje - úgy élje át itt a végén,
ahogy én izzom, izzadom a békém.

Kecskemét, 2012. június 19.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom