Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Megjött a kettes villamos

Tél volt, a köd szinte megfagyott a levegőben,
mint a Windows, az Unicumot pedig két pofára ittuk,
majd eljött az éjfél, didergő holdfény a víztükrén,
lankadott a türelmed édeskén, majd szétszedtél,
félelmedet lesvén elestél.

Felsegítettelek, egy padra ültünk,
halk morajt halva hűvös szellő szárította sebed,
a kövön véred szinte elfeketedett,
borzadályos látvány volt,
fájdalmad belém hasított.

Hihetetlen csend mi körülvett minket,
egymás arcába hajolva súgtuk oda: Szeretlek,
majd hirtelen megjött a kettes villamos,
zakatoltunk tovább az úton, mint a szívünk,
egy ritmusra, sebedből vércseppek csöppentek a kárpitra.

Jászaira érve az eső eleredt, mint a félelmem,
hogy már nem szeretsz, talán szívem nincs igaz helyen.
Lehet hogy csak tévedtem?
Valamit mégis éreztem...
Bizonytalanság övezett körbe,
közben hamisan nyaltad le a forrócsoki habját eper piros ajkadról.

A puszta gondolata is annak,
hogy nem érzel úgy ahogyan én,
hogy már találtál más délceg herceget,
egyszerűen nem hagy nyugodni,
félelmem hálója szép lassan körbetekeredett.

Olyan síri csendben mentünk haza,
mint éjjeli temetők végtelen hada,
s mostanáig nem tudom aznap mi történt,
miért lankadt bizalmam, miképp gondolhattam azt
szerelmünk nem örök, talán a választ magamban találom,
de félek ha meglelem nem lesz e világon semmilyen örömöm.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom