Hibajelentés küldése

Agónia 2
(Újraélve, cenzúrázva)

Halljátok meg!
Holnap meghalok!
Hűvösen csukódnak
az ablakok -
ahogy ordítok lent az utcán, és
a betonra roskadok
azután

Mint
vérszomjas
vadállat - kivel
végez nemsoká a találat, melyet egy
vadász passzióból ütött

A betonba most úgy menekülök

Amit üvöltök
senki nem hallja meg
Süket fülek csenddel felelnek.
Fájdalmam
hatalmas,
szívem remeg
A holnapot
már nem élem meg.

Láttam hát egy rész teret
a világból,
mely engem
nem szeret
Időm a mindenségben
oly kevés
Mint egy csók
mit hiába remélsz

Hát fáradt vagyok most...
Alulról
az enyészet nyaldos
Emberi testben
csak addig maradok,
Míg humusszá nem rothadok.

Globálisan mindegy
mit gondolok én
És mit gondol
a réten egy növény
Őt is és engem is
lekaszál
És kévébe köt
a halál.