Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A múlt sóhaja

Viszolygok ettől a sivár tájtól.
E népség szívének pusztasága rút.
Nem éreznek, bensőjük lomha lett a hájtól,
önmagukkal ők nem vívnak háborút.

Nem számít a szó, mi szájukat elhagyja,
érzékeik tompák, melyek ízlelik a jót,
a lelkét ha kell, szó nélkül mind eladja.
s ha kell hát elsüllyesztik a hánykódó hajót.

Rabszolgaság, üldözés, népirtás és soá -
megtörtént, mert bennük gonosz lángok égtek.
Menekülni e tények elől már nincs hová.
Ó mily sokan Káin nyomdokába léptek!

Persze az a sok meggyötört élet mind hangosan kiált.
Szavukat nem tompítja az, hogy az idő tovább zakatol,
példaként áll előttünk mindaz, ki a hitéért kiállt,
még ha nyomtalanul lett is eltemetve messze, valahol.

Keserűség van a számban, hogy mindez megtörténhetett.
Oly sokszor gyilkolt az ember felebarátot és reményt!
Oly sok családot és egyéni sorsot jaj, hogy tönkretett,
mert elvetett minden együttérzést és ősrégi erényt!

Ám hallok egy halk hangot, mely ereimben serceg:
Nem lesz elfeledve a könnyek e véres tengere.
Ember! Maradt még néhány elröppenő perced,
hogy tanuljon a múltból a jövő érző embere!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom