Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Jégvirágok

Fagy vacogva dér didereg,
Erőfosztó szelek járnak
Búsak, kopottak, hidegek
Fejem körött, reám hálnak

Reám az elmaradottra
Ki senkinek híja magát,
Reám, a hátrahagyottra,
Kinek mindene a magány

Bíz azok a népek ottan,
Tornyaikon túl, fölöttem
Vidulnak a világomban,
Vigyorognak, szembe köpnek

S én lenn a porban apróként,
Garast kuporgatva élek?
Gyolcs jegek takarójaként
Mik égnek, taposnak, tépnek

De mit nekem a gyalázat,
Hányjátok testem bitóra!
Csillapítsa hisz a lázat
Kötél és méregfiola

Tán már érezem végemet?
Süvöltő szél fújja dalom,
A szívem keblembe dermed,
Mint elvesztett vén hatalom

Vad jő csak csúfos végzetem,
Hisz marja karomat védőn
Késő fortyogó vérerem,
Hát merítek én az égből!

Mit hagyhatnék itt eleven?
Majdan zokogni se jőnek,
Hóval födött sírhelyemen
Csak a jégvirágok nőnek

Eresszetek zordon képek!
Jó éjszakát te tarka domb!
Jó éjszakát éji fények!
Engemet fönt, már vár a Hold...

Megnyugvás tüze égi át,
Korma oly fehérre meszel
Fehérre, mint a bérci táj
Tőle minden kínom vesszen!

S egyre visszásabban tűnik
Talpam alant a messzeség,
Szép angyalok mint elűzik,
Simogat a szárnymelegség

Figyeljünk egymásra!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom