Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A túlélő

Bíbor árt nyög a táj,
térdre roskad a báj
tőle. Leng a kötél
- pókok nyáldala kél;
lesz, ki visszatalál!
Bokrok bánata nő:
tüske villan elő;
szirmok illata fáj,
fél az életerő.

Gyárrom öltözik így,
hogyha rétre irigy,
s morcos épületek
közti lámpafejet
lógat. Nincs, akit itt
lelne társnak a fény.
Harcba furcsa legény
száll kenyérdarabért,
küzd a járda kövén.

Koldus, árva szemek
éhe könnybe remeg:
méreg áztat, emészt
hangya lepte penészt.
Sír, de vézna keze
még ökölbe lilul.
Mért is élheti túl,
hogy ha holt rokonok
kongó háza zokog?!

Érte jönnek a jók.
Étel, ágy, takarók,
minden újra elég.
Bár a lámpa nem ég
ott belül, s a hajók...
Nem jön egy se! De part
sincs. Iszap van, a mart
sebhely érzi szagát,
lüktet száz falon át.

Tengert izzad a csepp.
Lesz kötél, feszesebb.
Máglya gyúl, a hurok
megfeszül! De tudod,
már ha leng a kötél,
s pókok nyáldala kél,
nincs, ki visszatalál!
Bosszú villan elő,
sírok illata fáj!
Kertet öl temető.

2010. november

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom