Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hallgatlak

Hallgatlak a semmi
vállának dőlve.

Nincs bennem rejtett
potenciál,
kifordított viharkabát,
mutatom,
mi vagyok:
szélárnyékba menekült
idegen,
halálra vált, csikorgó
mondatokkal.

Nagy ívű séták háborúkon át
a kapor illatáig...
veled.

Mellkasomon
tehervonatok
járnak,
nem viszi
messze
egy se
a zajt,
itt hús szakadt,
mikor a közfalak
összedőltek,
nyúlós massza
lett
a jövő.

Gonddal nevelt félelem,
ne tovább...
alkuképtelen, zárt ajtók

Jelmezem vagyok,
egyedüli jogutódom,
zúgolódás nélkül
viselem magam,
kevés javam,
ennyi most:
implicit érzelem.
Ő kés, te kés vagy, én késtem,
látod, immár vér nélkül is jó,
állok felhasogatva,
nincs hova tenni a
kezem:
Anya,
fáj.

Megalkuvásokkal szegett
árva érintés...
csorba élek
mindenütt.

Sorsára hagyott expozíció,
távolságok írnak körül,
az emberek ugyanúgy
sietnek az esernyők alatt,
lábam elé
gallyakat tördel most is a szél,
sajgó, koravén lélegzet,
kopog velem az út,
fogy a fény,
minden lépés rövidebb,
rezzenésnyi leszek,
míg elférek valóban
- sápadt, összefirkált fecni -
bármely isten
bármely tenyerén.

Hallgatlak a semmi falának
dőlve,
földre szórt igazságok...
olykor egy marék kapor
a világ.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom