Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Olykor...

Olykor messzire szállnék, mint a madár,
fel magasra, az égbe, hol senki nem jár.
Hol nincsen más, csak hófehér felhők,
hol nem sebzi meg senki a szenvedőt.

Olykor mélyre bújnék én, földnek mélyére,
ott sötétség borulna mélybarna szemeimre.
Lelkem újból szabad lenne földi börtönében,
nem látná a sebet senki szívem mélységében.

Olykor úsznék tenger hullámi közt, mint a hal,
mely minden szakadékot könnyeden áthidal.
Nem lenne gondom senkire, élnék szabadon,
nem heverne fényes elmém borús pamlagon.

Olykor a Mennyekbe mennék, az Ő országába,
nem lenne ott se bú, se fájdalom, csak hála.
Akkor fehér fellegek közt járnék, hófehér ruhába,
ledobnám életem láncait, s már nem élnék hiába.

Olykor azonban, csak ember vagyok a földön,
de előfordul, hogy nem zavar se lánc, se lelki börtön.
Nem számít se bú, se fájdalom, csak a hála,
mert ha nővérem mosolyog, tudom:

Nem éltem hiába.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom