Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Édesanyámnak

Sírva ébredtem még e zord világra,
melengettél puha öledbe zárva,
ápolt simogató kezeid tánca,
elbűvölt hajad, szemed varázsa.

Melletted álmodtam, ébren szólt dalod,
eljutott fülembe féltő sóhajod,
szavaid értelmét még fel nem fogtam,
csókod súgott nyugalmat karodban.

Ringatás reszketett, ruhám kis pólya,
éber éjeknek voltam hangadója,
védett és altatott melled gyümölcse,
betegségem messzire üldözte.

Kapaszkodtam egy idegen világba,
óriási ujjad tenyerem vágyta,
első lépések egy keringő földön,
s szívedbe új büszkeség költözött.

Őrzöd az első cipőm lyukas talpát,
mérföldek csendes, apró csoszogását,
hányszor futhatott ölelő kezedbe,
felkapott csöppség égbe nevetve.

Jelölted egy félfán termetem hosszát,
fejemre nősz fiam, az évek során,
mondtad, s húztad a vonalat tétován,
hol az az ajtó? Rég elporzott már.

Téli kert bevetve már a föld alatt,
magvaiból magas panelház fakadt,
felnőtt mint én, ahogyan megjósoltad,
csak emlék kopjafeje bólogat.

Hajunkba hívatlan megjelent őszön,
a bölcsesség új ruhába öltözött,
figyelünk egymásra, mint két jó barát,
szótlan értjük egymás gondolatát.

Ha Hozzád megyek, újra pici leszek,
kisfiad átölel, köszöni Neked
ajándékod, mit észrevétlen adtál,
lelkembe rejtettél Édesanyám.

2007. május 6.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom