Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nagyapa

Szívembe zártam mosolygós arcodat,
Amikor először érintettem izmos karodat.
A kezedbe vettél és a levegőbe dobtál,
A rosszaságaimon türelmesen csodálkoztál.
Mint egy pincsikutya mindig követtelek,
És ha tréfálkoztál, akkor mindig nevettelek.
Amikor eljött az ideje, a jóra tanítottál.
Az élet titkaiból sokat megmutattál.
Megtanítottad, hogy a munka jó, és nem unalmas,
Arra biztattál, hogy legyek mindig szorgalmas.
De eljött a nap, amit a szívem még most is utál,
Megkaptam a hírt, hogy elvitt téged a halál.
Búcsúzóul egy kis földet dobtam a koporsódra,
És könnyes szemmel néztem rá a sírodra.
A halállal tovaszálltak az életed gondjai,
Nyughelyedet őrzi ma egy tölgyfa lombjai.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom