Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A ketrec

Sírni akarok, de nem lehet,
Csak döngetem zárt ketrecem.
Bezártság az, mit érzek,
S nem lehet enyém az Élet.

Ásnék lefele, a föld alá,
De még ott is tart a karám,
Körmeim csonkban lógnak,
Átadom magam e kórnak.

Halálos beteg vagyok, rab,
Tőlem szép szavakat nem kapnak.
Hogy is kaphatnának, nem ismernek,
Engem már rég rácsok közé tettek.

Ülök a sarokban csendben,
Benne a rideg ketrecben.
S ha kipillantok a bordák közül,
Emberek állnak engem körül.

Hiszen én őket ismerem!
Mi több, szeretem!
Ott vannak azok, kik barátok,
Hát hangosan rájuk kiáltok.

De ekkor újra sötét lesz,
Folyik a ketrec alján vérem,
Megfulladok benne, holt leszek,
S az Élet enyém már nem lehet...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom