Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Nagy fehéren esik…

Pilláimra rákucorgott:
Mint jelen, széles vállamra.
Hagytam, hogy hagyjalak
ott magadra
azon a kopott padon.
Múltam talán te is voltál,
ha hagyom s elfogadom
azt a tényt, egykor
apám voltál.

Egyszer felém szóltál,
én csak morogtam.
Nem pazaroltam időt
rád, se a sarokban gubbasztó
alakra, ki én vagyok.
Vagy csak leszek,
úgy mint te most?
Bár, látom még holnapom
de tejszerű köd gomolyog.
- mögötte halált sejtek -

Fehéren ropog -
még nem sár, latyak.
Csak itt belül.
Azok a furcsa szavak...
Ahogy ejted őket
fogatlanul,
én meg hallgatok kegyetlenül.

Mindketten fehéren,
ázottan, szórjuk a sót
magunkra.
Egykor hagytál, hagytalak,
magamra – magadra.

2010. január 5.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom