Hibajelentés küldése

Harag

Feketével vésett, sápadt páncélját
Kevesen viselhetik a haragnak,
De én felveszem s lehajtom rostélyát,
Hogy többé ne lássak, mert a harag vak.

Több, mint áldás, de kevesebb, mint átok,
Édes, mint a bosszú, s épp oly csábító,
Megszerzem vele, amire csak vágyok,
Mert a harag egyben eszköz s tanító.

Jaj hát annak, ki szembeszállni velem
Bátran most merészel, pusztuljon hát mind,
Mert mi legyőzne, nem lesz oly félelem,
Míg szememben a harag tüze kacsint.

A harag fehér lángja körbeölel,
Erőt ad, és az lészen most páncélom,
Mert legyen akár a halál is közel,
Félelmeimen túl vár a hatalom.