Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Sötét szívem
Keresem a fényt,
Megmentem ezt a lényt,
Nem értem, hogy vesztem el?
Hogy lehetek ekkora lúzer?
Mi is a szerelem?
Minek a kegyelem?
Nem kell a félelem,
Hát gyere velem!
Ketten a mélyben,
Ketten a sötétben
Úgy, mint régen,
Úgy, mint télen.
Sötét szívem,
Sötét lelkem,
Nincs kedvesem,
Nincs érzésem!
Szétszórt szívem,
Elveszett a kincsem,
Hol az érzésem?
Én ezt nem értem.
Azt mondják, a gyémánt nem törik,
Hiszen csak öröklődik.
Akkor az enyém mért van több darabban?
Szívem olyan lakatlan.
Gyere, kedves, szedd össze,
Kövess engem jó messze.
Szedd össze a szilánkokat,
S majd mondd el bánatodat.
Tudom, nem érdekel létem.
Mindig én voltam a menedéked.
Figyeltem lépted, mint egy vak,
Ettől nem vagyok szabad.
Télen a hideg felmelegít,
Nőkben senki sem bízik.
Elárultad szívem,
Összetörted lelkem!
Hiszen te, te ki játszódtál szívemmel,
Te vagy jó kényelemben.
Én, ki csupán egy karakter,
Én maradtam börtönben.