Hibajelentés küldése

Szépen tisztuló

Szépen tisztuló hangokat sikál a szó
mint a partot nyaldosó békanyál
habjai úgy simulnak el összetört
hangjai fényes éles csillámpala
módra vágnak mély sebet a vér
szaga mámorít hiába gyámolít
engemet a képzelet nem engedi
semmibe ejteni a tárgy-alany
fordított mondatot teremt nem véletlen
ordított sakáltorkú vérszemet a sor
végén a kényszeres felkiáltójel
se rémített el senkit semmitől se fél
csak él a lábjegyzet alatt az oldal-
szám meg lassan nő dagad akár egy
kisleány aki holnapra bakfisból lesz dáma
ez ám a királydráma készül korona
nélkül alku nincsen béke és az írás
vége várat egy kicsit magára húz
még néhány mondatot semmi
himnuszt semmi szózatot sem
takar betű csupán csak állon vág a gondolat-
alatti bőr alatt a rüh a düh felett
bolha csíp netán kis tetű szívja véredény-
emet issza ki üresre vált az elme
sebességből üresbe téve pang az agy-
halott vagy éppen exitál
amíg a tinta felkínál az író ember
néha olvasó szimbióta
léte létük egymásból ered
hiszed vagy nem hiszed a pajzson pajzs
felett a menny pokol
okol a lét a tét meg nem kicsi
remélem elhiszi a kedves olvasó: -

Szépen tisztuló hangokat sikál a szó...