Hibajelentés küldése

Muzsikus lélek

"Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben."
Erdőn, mezőkön, hegyen, múlt ködén át.
Régen elmúlt időkben vele éltem,
Együtt zenéltünk, ez volt közös témánk,
Lehetett jó, vidám sorunk vagy ború,
Miköztünk nem volt rossz szó vagy harag,
Elmúlt húsz év, és nem voltam szomorú,
Míg közben lassan fehérré vált hajad.

Lehet, hiba volt, te menni akartál,
Álmaim asszonya - elengedtelek.
Sokszor megbántam, mert vissza nem találsz,
De aki menni akar - szerettelek.

Muzsikus vagyok, így a zene éltet,
Elsodortak a hullámok jó messze,
Göröngyös az út, ha dallam az élet,

Őrzöm emléked, együtt jártunk erre,
Szerte a világban nem leltem párod,

Hiába nem volt, kutattam, kerestem,
Az évek telnek, én csak terád várok,
Jaj, múlik az idő, lassan öregszem.
Árad bennem a vágy, halljam hegedűd,
Talán, ha brácsámmal játszom dalunkat,

Azzal idézném emléked, nagyszerűt.

Szélben száll a zene, hallom magunkat.
És belépsz az ajtón, harsan a zenéd,
Lám, most újra látlak, enyém vagy újra...
Bár ne veszett volna akkor az erény...
Egy brácsa leesett, elpattant húrja,
Nem látlak már soha, nincsen több remény.