Hibajelentés küldése

Légy önmagad!

Barangolásra adta fejét,
közben törte lábát-kezét
a légy, s felment a netre,
onnan meg a mennyezetre.

Papolt ő a pókhálónak,
a semmirevaló póknak;
szavai azóta is ott lógnak,
ha el nem lopták monológnak.

Ott fent, a Tejút közepén
tört rá egy heves migrén,
s míg kifésüli szeméből tincseit,
átérzi a hálának kincseit,

vagy hálónak... lopakodik a pók,
csáprágóin ragyog a csók,
bemutatkozik: ő a fekete özvegy,
éppen egy randioldalról jött meg.

A légynek helyén van az esze,
- meg zenei hallása is van, persze -,
egy szál háló most a hárfája,
Mozartot a nagyérdeműnek dedikálja.

Az egyszemélyes, fekete nagyérdemű
mind a nyolc szemét ellepi a nedű,
s a legyet meghatódva keblére öleli,
"légy a párom", a trubadúrt így üdvözli.

A mennyezeten megtarttatik a lakodalom,
mennyeien szól a hegedű meg a cimbalom,
hálótársas játék... nászéjszaka... a fő fogás...
elmarad, helyette megjelenik sok kis tojás.

Babakocsizásra adta fejét,
váltogatja a cumisüvegét
számtalan fura csemetének,
ez a titka a boldog légy történetének.