Hibajelentés küldése

Lelket leheltem beléd

Amikor a bolond eszem már-már istent játszott velem,
S tisztán látszott az az ábránd is, mit kergetett.
Kézen fogott akkor,
Sétára hívott e lelkiismeret.

Beszéltem volna anyámhoz még,
Ahogy odapislant arcára kisdeden a kövérke alkony.
Hogy vegyen engem ölébe akkor is,
Ha odaérek majd a túlsó parton.

Nekem más nem jutott, csak a szavak,
Velük nem vagyok csupa mezetlen, vacak egészen.
S ha egyszer hazamegyek, nem lesz a szívemben harag,
Mikor ágyat vetsz nekem a sötétben.

Mi nem leszünk ennél valódibbak már!
De elsuhant az az idő is, mint egy félénk madár vala az ágról.
Nincs más dolgom itt e világgal,
Csak hogy lelket leheljek beléd, ha itthon járok Orosziban valahányszor.