Hibajelentés küldése

Elsötétült a világ

elsötétült a világ, és csak gyűlnek a felhők
feketébe borítva a jelent, a jövendőt
szitál a köd, sűrűsödni látszik
napfény, kék ég lassan már nem látszik

szemem csalja félhomály, képzeletemmel játszik
sötét idők árnya a tejködben cikázik
régi idők felderengnek: ne szólj, ne láss, ne hallj
csukd be szemed, fogd be füled, szádon legyen lakat

dobd könyvedet tűzre, hogy éjjel ne fázz
ne olvass mesét, mert az könnyen megárt
tele hiú reménnyel, elérhetetlen álmot láttat
elhiteti veled, hogy álmod valóra válhat

dobd a könyved tűzre, melegítsen, ha fázol
nem ad neked ételt a tudomány és mások
mindegyik álszent, nem valóság egy sem
kapáláshoz nem kell semmilyen egyenlet

ha orvos kell, majd ott lesz a kuruzsló
mérnök nélkül is felépül a kunyhó
írni-olvasni sem oly` nagy erény ma már
nyájőrzés közben úgysem olvas a juhász

gaz közt virág sem kell, csak elrontja a képet
szépségével megzavarja szunnyadó elmédet
ne erőltesd agyad, még fájni fog fejed
ne bonyolítsd magadnak egyszerű életed

tudod, miben higgy, ezt megmondja a doboz
foteled kényelmében talán néha dohogsz
nem a te dolgod, amit hallasz, látsz
nem kell, hogy más dolgára reagálj

megoldják helyetted, nélküled is végleg
kik megmondják, hogy mik az emberi értékek
dobd a könyved a tűzbe, nem kell Kölcsey vagy Ady
a doboz megmutat mindent, és nem kell tanítani