Hibajelentés küldése

Tükröződések

Esni fog, hamarosan bekopog az ősz,
már avarba bújnak a fakó szárnyú lepkék,
Elalszanak a fák, s a múlt kicsit elidőz,
fáradt vándorként cammognak az esték.

Elhalványul bennem a kék-virág illat,
vastagodó pókhálórongyok az arcomon,
Lassan minden marhaság megrígat,
Körülöttem tágul a tér - ős jeleit fogom.

Már nem úgy várom a virágzó tavaszt,
Elhamvadtak szívemben a szerelem-percek,
Elmém régi csókok emléke között matat,
felhő mosolyok mögé bújt a lélek-gyermek.

Mint elveszett galamb hánykódok a szélben,
Meztelen testem egy rakás vér és salak,
de könnyeimmel a nevedet kőbe véstem,
a kőről visszatükröző könnyek még felizzanak...