Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fájó múltam toronyba zár

Magam mögött hagytam a múltat,
S vele minden, mi kincs volt, elveszett.
S most szűk szobámnak magányában
Nem találom a helyemet.

Magányom börtönében
Az árnyékom táncra kél.
Ritmust a szívfájdalmam ad,
Sejtelmes, síró csend zenél.

Már csak húrtalan violinként játszom,
Mert megunták énekem, dalom.
Vonszolom én azért tovább a sorsom,
Menedék gyanánt magam toronyba bezárom.

Egy galamb siratja párját az ablakom alatt,
Magányát megosztja velem, gyászomban vigasz.
Langy szellő simogatja a fájdalmainkat,
Elrepülve magával viszi a fájó tegnapokat.

Szeretetet, mosolyt és ölelést akartam,
Virágod akartam lenni édeni illatban.
Hogy úgy érints, mint nőt, csak erre vágytam,
Elmentél tőlem, s én összetörve hagytam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom