Hibajelentés küldése

Fájó múltam toronyba zár

Magam mögött hagytam a múltat,
S vele minden, mi kincs volt, elveszett.
S most szűk szobámnak magányában
Nem találom a helyemet.

Magányom börtönében
Az árnyékom táncra kél.
Ritmust a szívfájdalmam ad,
Sejtelmes, síró csend zenél.

Már csak húrtalan violinként játszom,
Mert megunták énekem, dalom.
Vonszolom én azért tovább a sorsom,
Menedék gyanánt magam toronyba bezárom.

Egy galamb siratja párját az ablakom alatt,
Magányát megosztja velem, gyászomban vigasz.
Langy szellő simogatja a fájdalmainkat,
Elrepülve magával viszi a fájó tegnapokat.

Szeretetet, mosolyt és ölelést akartam,
Virágod akartam lenni édeni illatban.
Hogy úgy érints, mint nőt, csak erre vágytam,
Elmentél tőlem, s én összetörve hagytam.