Hibajelentés küldése

Hat gyertyaszál

Hat gyertyaszál az asztalon,
Egyik lángja nem rajzol s nem firkál,
Gyenge, vékony, akár egy hajszál,
S füstje elnyugszik torkomon.

Oldalukon folyik a forró viasz,
Szürkülő szoba, ahol nincs más fény,
Csak az öt fáklyán égő remény,
Lehelt az ég, s már az ötödik kopasz.

Kanócod alja ázik, míg teteje száraz,
Eltűnt fénycsepped. Közel a sötét,
Hátamon érzem benyúló, hideg kezét,
Immár három gyertya köré befalaz.

Opálos törzsed láng harapja szét,
A harmadik jóllakottan elillan,
S magához húz a sötét, ki lágyan
Láncolja rám saját bőrét.

Vöröslő arccal a két tüzet óvom,
De lehunyta szemét a második,
S átlátszó gőz belőle is távozik,
Sötét, hűvös marka fogja torkom.

Asztalon az utolsó gyertyaszál.
Jéghideg, vad kéz szorít nyakamon,
Így fekszem faggyúsan a ravatalon,
S kihunyt gyertyával búcsúztat a halál.