Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A kis költőlány

Bettike még fiatal volt,
Mikor megtanulta az olvasást.
Az óvodában mindig ő volt
A legidősebb iskolás.

Fújta előröl az Á-t, a Bé-t,
Kívülről tudta a nevét,
S ha valaki megkérdezte tőle,
Könnyedén tudta a szövegét.

Á után Bé, Cé és Dé jön -
Mondta s mondta a gyermek.
Gyorsan hadarta, de úgy, hogy közben
Még levegőre se tellett.

Nem volt semmi, ami gondot
Okozott volna nála soha,
De egy valamit nem értett meg,
Mikor elcsendesült a szoba.

Hát ez meg mi? Milyen szép ez!
Hogy egybecsengnek a betűk!
Az óvó néni olvasott fel valamit,
Mikor köréje gyűlt

Az egész csoport. S volt címe is,
Akárcsak mesékben varázs,
De ez más volt, s arról szólt,
Hogy hogyan lett Lóci óriás.

(Én is akarok ilyet írni!)
- Gondolta halkan a kisgyerek,
Majd próbálgatta gondolatban,
Hogy ilyet írni hogy lehet.

Furcsa volt és mégis édes,
Ahogy zengtek a betűk,
S lassan, lassan összekuszált
Elméjében mindenütt

Sikeresen összeálltak
Lüktetéssé a sorok,
Pont, ahogy az emberszív
Is lüktet s életre dobog.

"Itt vagyok az óvodában,
S most halkan kezdem a zenét,
De ha egyszer nagy leszek majd,
Még írok ilyen mesét!"

Ekképp mondva rímeit ki
Büszkén ezt adta ki,
S hogy teljes legyen költeménye,
Még címet is adott neki.

"Fogadalom" lett a címe,
S mivel írni még nem tudott,
Inkább elkérte a könyvet,
S még sok-sok verset olvasott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom