Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Kezdjük elölről
Tegyél úgy, mintha nem ismernél,
kíváncsi vagy rám, és megismernél.
Felkeltettem irántam a figyelmed,
nem kell a sablonos szomorú tekintet.
Hadd jöjjön elő az az érzés bennem,
amikor veled az első randira mentem.
Az a kétely, az a bizonytalanság,
amit teszek, mit szól majd hozzá.
Az az izgalom, az a heves szívdobogás,
csak egy érintésedért mindenem odaadnám.
Az első kézfogás, a bizsergés a bőrömön,
amit már egy ideje, sajnos, kell mellőznöm.
Egy kis cirógatás, egy kis kényeztetés,
régen a napjainkba ez még belefért.
Az az odafigyelés, az a gondoskodás,
apró kis ajándékok, nem nagy csodák.
Tüzet szeretnék látni a szemedben,
és nem egy elhamvadó szeretetet.
Éreztesd velem, hogy fontos vagyok neked,
ne a munkádba temetkezz, legyél többet velem.
Te papíron a férjem vagy,
én meg a feleséged, hű társad.
Nő vagyok, s szeretném, ha úgyis néznél rám,
nem egy háztartási robot, aki teszi a dolgát.
Lehet, hogy nem vagyok már olyan szép, mint régen,
de azért még udvarolhatnál esténként gyertyafényben.
Aztán gyengéden hozzám bújhatnál,
s talán még meg is kívánhatnál.
Ne legyek egy régi bútordarab, akivel együtt kell élned,
újra az akarok lenni, aki téged igazán boldoggá tesz.
De akarj változtatni te is, s ne ülj bele a készbe,
amit egyszer megszereztél, nem biztos, hogy a tiéd örökre.
Rázzuk meg magunkat, kezdjük elölről,
Ezt addig tegyük meg, amíg nem késő!