Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fehéret ágyaz

Lehettél volna citromfa átka,
kicsordult leve, limonádé,
annak alapja, kedve és harca,
hogy fel ne oldódjon majd egészen.

Mint csöndes haragnak gyűrt keze, inge
igent bólintasz a tegnapi űrre,
szádra majd így teszed kezednek percét,
hogy a tétlenség ne legyen sohasem vendég.

Tört viaszt olvaszt a mámor, a késő,
hogy papírra kormot vigyen a festő,
bele majd üreset, fehéret ágyaz,
mit kitörölni mersz, ma: puha lázad.

Hiába lázadsz már - persze, ó, persze,
poharat csapkodhatsz asztalra, földre,
önthetsz is beléje borvigaszt, párat,
vagy megvárhatod, míg magadtól fáradsz.

Mint gyöngyök gurulnak szerteszét,
porpercek hamuznak, festett kép,
álmok a földön vonal-fehéren,
hagynak most nyomot összekeverten...

2021. augusztus 5.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom