Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A farkas dala

Holdtavam, mely örökkön feléd árad, adj végre
Általad forró egységet és hűs árnyat.
Tisztító óceánköntösödbe merüljek el végre,
Benned fürödve lesz csak teljes fényem.
Szívdobbanás-imáim csak érted szólnak,
Értelmet, utat adnak a maya-víziónak.

Sötét merülés, mit önmagamban tettem
Bús sóhajokkal egy végtelen rengetegben...
Néma fohász szól hozzád most, kérem
Holdfényed, hogy világítsa meg napárnyékomat.
Egy csillanó pillanat, mi téged szólít,
És csak érted zenél erdőm zöld szíve.
Téged szólít egy napfénybe fagyott táj,
Hogy tavaszod olvasszon fel végre.
Legyen szürke létemnek már vége,
S együtt jöjjön egy közös béke.
A te sugaraidba borulhasson
A hideg, magányos, örvénylő éjem.
Csak nélküled éjszaka
Hív az egységünk dala.
Egy tánc veled rohanva, s felcsendül bennem
A közös egység boldog szimfóniája.

Illatod ihassa sürgető vágyam,
Minden pólus issza azt, mi szíved nektárja.
Álmunk közössé válva daloljunk együtt újra,
Rezegjen lanttestünk minden húrja.
Angyallényed simogathassák szemeim,
Féltve léted, és csodaszép belső hullámaidba fúlva
Te vagy, ki megmenthetsz akár magamtól is újra meg újra.
Egy táncba forrjon két lény, melyből egy kvazár születik.
Egy új teremtés rezgései, mik egyesülésünkből fakadnak,
Ősöreg himnusz, mely felzeng bennünk.

Az elveszett nyár árnyéka, mely hívja gyémántszíved.
Elhozza a feléledés ígéret, egy hívás az egyetlen társnak.
A dal erősödve pulzál feléd,
A rózsa vérkiáltása belőlem.
A farkas, ki csak téged szólít...
Üvöltök a Hold felé,
Énekem zengje az összes fa, forrás, szellő...
A napfény sóhaja, mely hívásom csak rád fénylik.
A Hold, mely vágyaim viszi számodra,
Legyen testvéred és kalauzod felém.
Érted élő mélység énemben,
Kontúrjaim csillagfényedben.

Futok és csak énekelek...
Ősfarkas, ki emberként is vagyok,
A fák között fénnyel teli lélekkel szabadon rohanok.
Dalommal újra hívlak, jöjj el, kérlek!
Messze még az éj, és közeli a közös pirkadat,
Álmodjuk együtt, mit nyarunk adhat.
Zengje messze duettünk a szabadság énekét,
A boldogság illattengerében fürödve,
S újra a mindenséggel dalolva.

2008. szeptember 16., MEA, Berrinek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom