Hibajelentés küldése

Csillagok

Mint álmos macska a sutban,
nyújtóz és domborul
az égbolt hamuja, s puha talpán
settenkedik a sok árnyék,
megbújva a csupasz bokrok alján.

A csend álmokat szusszan
a háztetők felett,
köhint a kémény, és a füst
az égre ered,
piszkosfehér ruhájába szél kap,
zajdul tőle és a sovány
holdat mogorván betakarja.
Vizek tükrében tetszelegnek,
és aranyukkal mállón
tenyerembe hullnak a csillagok.

Hallani, ahogy zúzmara
tüskéi közt jajongnak
a nyarat vérző rózsák,
az ablakra fagyott pára
recsegve szirmot bont
és gyökeret ereszt
a nyirkos fakeret hézagába,
dalol a huzat valami szépet
- nem tudom -, tán a télről,
vagy csak emleget téged.

Míg dideregve csordul
a szoba feketéje a falakon,
átölel a paplan és két karod,
szisszen a parázs a kályha
ajtajában, suhog a dunnában
a sok izgatott pehely,
odakint a húsos felhők
a háztetőkre ülnek.
Én meg csak nézlek. Érzem,
hogy szívemre hullott a csillagod.